Mikrofonnal a szőnyeg mellett – Novotny Zoltán és a birkózás, 1.rész

2016. 02. 18., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A rádiós sportriporterek egyik legtekintélyesebb egyénisége, Novotny Zoltán ezer szállal kötődik a birkózáshoz, öt évtized alatt a magyar birkózósport nagy nemzedékeinek sikereit közvetítette a legmagasabb színvonalon a rádióhallgatóknak – Varga Jánostól Majoros Istvánig, Kocsis Ferenctől Lőrincz Tamásig. Olimpiák (1968-tól!), világ- és Európa-bajnokságok során át figyelhettünk rá, és meg kell állapítanunk, hogy a sportág iránti szeretete, lelkesedése még így, a nyolcadik iksz közepén sem csökkent. Novotny Zoltánt a Magyar Birkózó Szövetség Életmű-díjjal tüntette ki.

Istenigazából Novotny Zoltán számára a mexikói olimpia jelentette az első nagy feladatot 1968-ban, már ami a birkózás közvetítését illeti. Kozma István és Varga János volt akkoriban a magyar kötöttfogású válogatott két legnagyobb csillaga. Érdekesség, hogy a Kozma-Novotny kettős már korábban megmérkőzött, persze a nem csekély súlykülönbséget figyelembe véve, szó sem lehetett birkózásról.

„Amikor a bőrömön éreztem…”

• Tizenéves korom óta ismertem Kozma Picit, ugyanis egymás ellen kosárlabdáztunk – emlegette kis mosollyal Novotny Zoltán a kezdeteket. -  Évente háromszor-négyszer csaptunk össze, a MÁVAG – HSC vagy a gimnáziumban a Széchenyi – Apáczai meccseken találkoztunk. Nahát ő meg Steer Anti magyarázta el nekem a birkózás szabályait, és természetesen olykor engem is elhajítottak. Mexikóban Varga János aranyérmét közvetítettem, Kozmáét csak azért nem, mert a csehszlovák Kment nem állt ki ellene. A lényeg azért mégis számomra a tanulás volt: a saját bőrömön éreztem, mi is az a birkózás.

Berlin, Szófia, Varga, Hegedüs meg a ráadás

• Az 1970-es berlini Európa-bajnokság egyik legemlékezetesebb mozzanata az volt, hogy Varga János bordái egymásra csúsztak, és a versenyorvos, pontosabban orvosnő nem akarta engedni, hogy versenyezzen. János addig udvarolt neki, míg zöld utat kapott, és tulajdonképpen törött bordával megnyerte az Európa-bajnokságot. 1971-ben Szófiában rendezték meg az Eb-t a Vaszil Levszki stadionban, és akkor több napos volt a verseny. Harmincezer szurkoló figyelte a lelátóról a meccseket. Ránk, riporterekre tűzött a nap, a birkózókat a fejük fölé húzott  valamiféle baldachin védte. Hegedüs Csaba sorra tusokkal nyerte meg a meccseit, az első napon már túl volt két-három mérkőzésen is. No, ezen a bizonyos első napon a sor szélén jutott nekem közvetítőhely. A második napon megyek, és látom, hogy mások ülnek a sor szélén. Kiderült, hogy már csak beljebb van helyem, délután még beljebb kellett tornáznom magam, és aztán elérkezett a döntő, én meg a sor kellős közepén, a két padsor között találtam magam, egy csupa plüss, csupa bársony fotelbe ülhettem. Amikor Hegedüs Csaba megnyerte a döntőt – ismét tussal, mint mindegyik meccsét – vakartam a fejem, hogyan lesz ebből interjú. Akkoriban nem engedték a riportereket a sportolókhoz, inkább ők jöttek a kommentátorokhoz. De hát hogy jön oda Hegedüs a 30 ezer ember között? Még végig sem tudtam gondolni az egészet, már ott is volt mellettem. A nézők lentről, a futballpályáról – ott terítették le a szőnyeget - egész egyszerűen feladták, kézről-kézre emelték, miközben Csaba lába nem érte a földet. Elkészült az interjú…

Müncheni epizód Hódos Imrével

• A müncheni olimpián, 1972-ben a döntők napján a mérkőzésvezető Hódos Imre – a korábbi olimpiai bajnok – feljön hozzám a közvetítőhelyre, leül mellém. Na, én végeztem, mondja. Elkezdünk kedélyesen dumálni, erre egyszer csak a hangosan beszélőn bemondják, hogy következik az 57 kilósok döntője (Varga Jancsi súlycsoportja). Mérkőzésvezető: Hódos Imre! Szólok neki: Imre, nem kéne lent lenned? Á, nem, válaszolja, én már végeztem. Tovább erősködtem: de most mondták be a nevedet! Még egyszer bemondják. Imre erre előveszi a zsebéből a piros meg a kék mandzsettát, rohan lefelé. A nyugatnémet Veil birkózott a döntőben a szovjet Kazakovval. Veil úgy jutott el a döntőig, hogy nem volt akciója, mindig leléptették a soros ellenfelét, többek között Varga Jancsit is. Hódos pedig, mondhatni, bosszút állt Vargáért, mert Veil az egész tornán mutatott egyetlen akciójával két vállra fektette a szovjetet. Hódos meg ott hasalt a szőnyegen, és nézte, amíg Kazakov ki nem fordult, aztán pedig annak rendje s módja szerint megverte Veil-t.

Kocsis, Kocsis, meg Növényi (sőt Tóth)

• Kocsis Feriről regéket lehetne mesélni, de nekem a bukaresti Európa-bajnoki meccse a legemlékezetesebb, egy szinte kimondhatatlan nevű szovjetet, Ter-Mkrtcsjant verte meg úgy, hogy le akarták  léptetni, mert Kocsist mindig le akarták léptetni. Aztán amikor látta, hogy a mérkőzésvezető is emeli a kezét, a másik hivatalos ember is emeli a kezét, jelezvén, hogy eljött a leléptetés ideje, Kocsis valami hihetetlen erővel, remek mozdulattal elkapta a fickót, és két vállra fektette. A budapesti Eb-n is volt egy hasonló meccse. Kocsis a moszkvai olimpián is „befutott”, de Növényi Norbert szintén aranyérmes lett 1980-ban, és korábban nyert, mint Kocsis Feri. Növényit aztán a győzelmét követően nap mint nap felhívtam a közvetítőállásba, és végig ott volt mellettem, én közvetítettem a meneteket – akkoriban még három menet volt -, a szünetekben pedig ő beszélt. A 62 kilósok döntőjében Tóth Pista birkózott a görög Migiakisszal, és már a harmadik menet felé jártak, a görögnek esélye nem volt Tóth ellen, mégis a magyar fiút intették meg. Éreztem, hogy baj lesz. Köztudott, hogy a moszkvai egy bojkottolimpia volt, az volt a szándék, hogy minél több ország nyerjen, és a görögöknek akkor tudtak csinálni egy aranyat. Tóthot abszolút igazságtalanul leléptették, de inkább fordítva kellett volna. Nahát, amikor leléptették Tóth Pistát, Növényi eleresztett egy nagyjából harmincnégy versszakból álló káromkodást, majd kisvártatva rájött, hogy ott van a fején a fejhallgató, a szája előtt a mikrofon, nos akkor az újdonsült olimpiai bajnok halottsápadt lett, nem tudta elképzelni, mi következik most. Én meg – miközben beszéltem – vigyorogva mutattam neki, hogy az ő mikrofonját már korábban kikapcsoltam…

Folytatjuk...