Mi nem szórakozunk! – Bacsa Ferenc

2023. 08. 27., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Nemrégiben töltötte be életének 75. évét Bacsa Ferenc mesteredző, akit a magyar birkózósport területén végzett magas színvonalú munkájáért az augusztus 20-i nemzeti ünnepen a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntetett ki Novák Katalin köztársasági elnök.

A Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) szakmai tanácsadója Dorogon birkózott, sportolóként nem voltak kiemelkedő eredményei. 1963-tól birkózott a Komárom-Esztergom vármegyei városban, 13 évvel később már edzőként tevékenykedett a Dorogi Nehézatlétikai Clubban.

„Fiamat, Pétert 1976-ban vittem le először a birkózóterembe. Az edzőm, Molnár Kálmán azt mondta, hogy ha már itt vagyok, tarthatnék edzést is. Így kezdődött minden” – emlékszik vissza Bacsa Ferenc. 

Gőzerővel vágott bele a munkába: „A szó jó értelmében megszállott ember voltam, aki úgy gondolta, hogy Dorogon lehet magasabb szinten űzni a birkózást. Soha nem felejtem el, kegyetlen júliusi meleg volt, a gyerekek tizennégy-tizenöt évesek lehettek: az iskola mellett borzalmasan kemény társas gyakorlatokat végeztettem velük, szakadt róluk a víz. A foglalkozást Keszthelyi iskolaigazgató úr is végignézte, utána odajött hozzám, s azt mondta: »Láttam én már edzéseket, de ilyet még nem. Hihetetlen, hogyan tudod őket ilyen intenzív munkára bírni«. Eltelt öt év, a srácok megnyerték az első érmeiket világversenyen, kirobbanó eredményeket értek el, ami nagy szó volt a városban. Áthívtak az iskolával szemben fekvő pártbizottságba, Keszthelyi igazgató úr gratulált, és leszögezte, tudta, hogy ebből lesz valami. Hozzátette, hogy szerinte ösztönösen jó a pedagógiai érzékem.”

Keszthelyi igazgató úr nem tévedett. Bacsa Ferenc a Dorogi Nehézatlétikai Clubban, a Mr. Tus-sportiskolában is megmutatta, és napjainkban, a KIMBA-ban is megmutatja, kivételes motivációs eszközöket alkalmaz. A gyerekek hallgatnak rá, isszák a szavait.

Ő maga úgy véli, a pedagógia érzéke mellett az edzéselméleti törvényszerűségek alkalmazásának, a tervszerűségének és a célszerűségének hála vált belőle igazán jó mester. A felsorolásból szerényen kihagyta a szorgalmát, a hitét, az odaadását és a munka iránti alázatosságát – utólagos engedelmével ezeket itt pótoljuk.

A mai világban különösen fontos filozófia szerint foglalkozik a fiatalokkal: „Úgy végzem a munkámat, hogy tiszta maradjon a lelkiismeretem. A rám bízott gyerekből kiváló embereket akarok nevelni, nem pedig gépeket. Céltudatosak és becsületesek legyenek – figyelembe véve azt, hogy az első a tanulás, a második a sport. Tisztában kell lenniük azzal, hogy csak néhány olyan lesz közöttük, aki eljut a válogatottságig vagy a nemzetközi szintű, jelentős eredményekig. Örök igazság: amilyen a szülő, olyan a gyerek, amilyen az edző, olyan a tanítványa…”

Elmondása szerint arra a legbüszkébb, hogy tanítványai között akadnak olyanok, akikből később közgazdász, sikeres vállalkozó, építészmérnök, jogász, fizikus vagy épp tanár vált.

Számos utánpótlás- és a felnőtt-világversenyeken nagy sikereket elérő sportoló jelentheti ki, Bacsa Ferenc volt az edzője. A teljesség igénye nélkül, Dorogon oktatta Aubéli Ottót, Bacsa Pétert, Kismóni Jánost, Korpási Bálintot és Jäger Krisztiánt, a fővárosban, a Mr. Tus vezetőedzőjeként pedig többek között az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Lőrincz Tamással, az Eb-győztes, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes Lőrincz Viktorral, valamint az ötkarikás játékokon harmadik Módos Péterrel egyaránt foglalkozott.

Fia, Bacsa Péter a Magyar Birkózók Szövetsége ügyvezető alelnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi és az UWW-büró tagja.

„Nem szerettem volna őt külön kiemelni! Természetesen nagyon büszke vagyok rá. Kiváló képességei vannak, éles eszű, jól feltalálja magát, ezt a feleségemtől tanulta, aki a helyi szénszálgyártó cégnek volt a gazdasági igazgatója. Ő még oroszt is tanult az iskolában, de emellett az idősebb lányommal heti két-három alkalommal eljártak Nyergesújfalura németórákat venni. Az ő példája is azt mutatja, hogy rendkívül fontos a tanulás!”

Hasonlóan fontosnak tartja a magyarságtudatot. Már-már különleges képességnek tartja azt, ha valakiben ez kellő mértékben megvan: „A birkózónagyhatalmakhoz képest rendkívül kevesen űzik ezt a sportágat nálunk. Ebből a kis létszámból érünk el hatalmas eredményeket. Mi, magyarok olyan genetikával, rafináltsággal és akaraterővel vagyunk megáldva, amelynek nincs párja a világon. Ezt nem csak én mondom, számos olyan legendás birkózó van, aki valaha kijelentette, a magyarok úgy tudnak küzdeni, mint senki más. Hogy csak egy példát mondjak, a csehszlovákok olimpiai bajnoka, Vítezslav Mácha kifejtette, a legkeményebb ellenfele a mi olimpiai aranyérmesünk, Kocsis Ferenc volt, akiről szó szerint azt mondta, »Emberfeletti erővel és küzdőképességgel rendelkezett.« Erre mi, magyarok alkalmasak vagyunk!”

Szóval a Kozma István Magyar Birkózó Akadémián mások mellett arra is törekszik, hogy gyerekekben minél nagyobb magyarságtudatot ébresszen: „Hétfőtől csütörtökig vagyok az akadémián, a kollégiumban egy kis apartmant alakítottak ki nekem. Így este is tudok beszélgetni a fiatalokkal, motiválom vagy ha a helyzet úgy adja, akkor megfeddem őket. Bizonyos nemzeti ünnepeken bemegyek a tanulószobába és együtt megemlékezünk az esemény történelmi hátteréről. Felemelő volt idén a március 15-i ünnepségünk, amelyen a gyerekek szavaltak, együtt énekeltek, igazán megható volt, ahogyan mindezt átélték. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a sportolóknak a lehető legnagyobb legyen a nemzeti elköteleződése. A hazaszeretet rengeteg plusz erőt ad az igazán nagy mérkőzéseken, talán ez adja a legtöbbet.”

Úgy véli, a világ napjainkban kicsit elkényelmesedett, és olyan irányba fejlődik, amely nem ideális az élsporthoz. 

„Nem kerüljük ki a problémákat. Az olimpiai bajnok Hegedüs Csabával azért vagyunk mentorként a KIMBA-ban, hogy megoldjuk őket. A gyerekekben tudatosítanunk kell, hogy nagyon kivételes helyzetbe kerültek. Számos olyan sportolónk van, aki akar, tud és tesz is azért, hogy egyszer klasszis váljon belőle. Az edzésmunkát mindenki elvégzi, a legjobbak annál is jobban. Már csak az a kérdés, ki dolgozik a tréningek után is. Na, azokból lehet igazán nagy birkózó!”

Elmondta, a KIMBA-ban vannak olyan gyerekek, akikre jelenleg mindenki legyint, de ő látja bennük a potenciált, azt, hogy nagyon sokra vihetik.

„Mondok valamit: igazam lesz! Nem az a fontos, hogy utánpótláskorúként eredményesek legyenek a versenyzőink, hanem az, hogy a felnőttmezőnyben álljanak dobogóra, jó esetben a legfelső fokára. Alakulunk, a mostani növendékeink közül többen huszonkét-huszonhárom éves korukban ott lesznek a világ élvonalában. Ők azok, akik a legtöbbet tesznek a sikerért, akik átlépik a saját határaikat. Totális birkózásra neveljük őket: fel kell menni a szőnyegre, és felőrölni az ellenfelet. Ahogyan azt mondani szoktam: mi nem szórakozunk!”

Bacsa Ferenc 75 évesen is imádja a birkózást, szívvel-lélekkel dolgozik. Mindazonáltal kifejtette, nagyjából fél évvel ezelőtt elkezdte érezni a kort, jobban elfárad és a szokásosnál többször rosszkedvű. De tudja, ez természetes biológiai folyamat, s leszögezte, tökéletes az egészségi állapota.

2009-ben Mesteredzői díjjal, 2012-ben a Magyar Ezüst Érdemkereszttel, 2023-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el munkásságát. De melyik, s hol helyezkedik el a pályafutásában?

„Hetvenöt éves elmúltam, ezt meg kellett élni. A legértékesebb a lovagkereszt, ez ugyanis a polgárnak adható legmagasabb állami kitüntetés. Augusztus 20-án harminc embert ismertek el Magyar Érdemrenddel, négyen kaptunk lovagkeresztet. Ezt nem osztogatják csak úgy. Nagyon büszke vagyok rá!”