Mérlegen az év 2. - Komáromi a nőkről és az utánpótlásról
2015. 12. 31., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: MBSZ-szerkesztőség
A szakmai igazgató az évértékelés első részében a kötött- és szabadfogású felnőtt birkózók teljesítményét tekintette át, és amint olvashattuk, Komáromi Tibor – teljesen érthetően – már sok mindent riói „szemüvegen” át nézett. A mai áttekintés csak részben, még pedig a nők versengésében jelezheti előre az olimpiai várakozásokat. Az utánpótlás korosztályok szenzációs átlagot mutattak fel, ha a világversenyeket vesszük górcső alá.A nők esetében a 2015-ös versenyeket említve a birkózó szövetség szakmai munkáért felelős elnökhelyettese az első helyen arról a válogatóról beszélt, amely Sastin Marianna és Barka Emese között zajlott, és be is fejeződött.
- A Las Vegas-i világbajnokságon sem Marianna az 58 kilósok között, sem pedig Emese a 60 kilóban nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményt, ezért a szakágvezetővel, Gulyás Istvánnal egyeztetve kiírtunk egy válogatót – idézte fel a döntés hátterét Komáromi Tibor. – Köztudott, hogy a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban lezajlott, két nyert mérkőzésig tartó válogatón Barka Emese diadalmaskodott, így eldőlt, hogy övé lesz a hely a válogatottban az 58 kilogrammosok súlycsoportjában, míg 63 kilóban Sastin Marianna képviselheti színeinket az olimpiai válogató versenyeken.
Ez némileg leegyszerűsítve a fogyás és fogyás közötti viadal végeredménye volt, túl a szó szoros értelmében vett birkózó szakmai kérdéseken?
- Úgy gondolom, hogy a két lány most azt döntötte el, hogy lefogyva melyikük tud jobban helyt állni, amivel kapcsolatban a válogató választ adott. Az 58 kilogrammosok között az egy dolog, ha valaki le tud fogyni, de ezen felül ott még úgy kellene teljesíteni, hogy az olimpiai kvalifikációt is jelentsen, mert mindenképpen ezt várjuk tőle.
Komáromi Tibor azt is hangsúlyozta, hogy előre kell tekinteni, mert a magyar birkózás számára az ötkarikás játékokon való eredményesség létfontosságú, ugyanis a Rio de Janeiró-i olimpia után a Magyar Olimpiai Bizottság nyilvánvalóan ismét egy cezúrát, határvonalat húz, és éppenséggel az eredményességet nézi, majd e vonal meghúzása után, a súlycsoportok szereplését követően tudja megtervezni a következő négy esztendőt, ami a sportág támogatásában játszhat kulcsszerepet.
- Bár minden elismerésem és tiszteletem egy ilyen régóta eredményes versenyzőé, a világbajnok Sastin Marianné, de ezzel a helyzettel kell tovább lépni – folytatta a szakember.
Vagyis Sastin Marianna 63 kilóban meglátása szerint ott lehet Rióban?
- Igen. Hadd említsem meg, hogy a budapesti vébé döntőbeli ellenfele, a bolgár Tajbe Juszein már biztos, hogy a Las Vegas-i bronzzal ott lesz az olimpián, tehát a válogatóversenyeken ennyivel jobbak a lehetőségek, azaz Mariannak nagy esélye van arra, hogy ott legyen Brazíliában, és még az éremszerzést sem tartom kizártnak. Ezzel már tulajdonképpen el is mondtam, hogy egy-két kvótát várunk női birkózóinktól.
Az utánpótlás példátlanul eredményes évet produkált, és bár aranyérmet nem sikerült nyerni a korosztályos világversenyeken, de mégis rekordszámú dobogós helyezést értek el birkózóink a 23 éven aluliaktól kezdve, a juniorokon át a kadet versenyzőkig. A walbrzych-i U23-as Európa-bajnokság négy bronzérme mellett a brazíliai junior világbajnokság öt érmes helyezést hozott, az isztambuli kontinensviadal hatot (!), míg a kadeteknél az öt érmes szabadkai Európa-bajnokságot, és a két dobogós hellyel zárult szarajevói világbajnokságot sorolhatjuk. A szigetvári klubból érkező Galambos Ramóna és a dorogi Lévai Zoltán három-három, Torba Erik, Papp Bertalan, és az ESMTK-s Losonczi Ottó két-két érmet gyűjtött, de ne feledjük a kadet korosztály kitűnőségét, az ugyancsak két érmes Érsek Róbertet (Dorog) sem. Innen a szó ismét a szakmai igazgatóé.
- Egyértelműen kiválónak ítélem meg az utánpótlás 2015-ös szereplését. Azt látom ezeken a fiatalokon, hogy a – felnőttek felé közelítő - második, illetve harmadik csapatunk nagyon szeretne az első csapatba kerülni valamikor. Érzem bennük az eltökéltséget. Elindítottunk egy programot, amely a következő olimpiai ciklusra vonatkozik, és a jelenlegi junior korú lányokkal és fiúkkal a 2020-as tokiói olimpiát célozzuk meg – folytatta Komáromi Tibor. – Ennyire jól még soha nem teljesített az utánpótlásunk, mint 2015-ben, ami rendkívül örvendetes. Éppen ezért szeretnénk, ha ezek a fiatalok nemcsak ígéretes tehetségek maradnának, hanem benn tudnánk őket tartani a birkózásban. Ezért aztán már korábban elindítottuk a gondozásukat.
Ez mit jelent?
- A korábbiaknál jobban bevonjuk őket a központi felnőtt felkészülésbe, és olyan lehetőségeket kínálunk fel nekik, amelyekkel éreztetjük velük, hogy nem engedjük el a kezüket.
Tény, hogy a Magyar Birkózó Szövetség az edzőtáboroztatással, a versenyzők ellátásával – a táplálék kiegészítők, vitaminok beszerzésével - is fokozottan törődik, mi több, még inkább érdekeltté teszi az utánpótlás korú birkózók esetében is az eredményre való törekvésben a szakosztályokat, a klubedzőket.
- Az elnökség döntése alapján ebben az évben bevezettünk egy olyan premizálási rendszert, amely szerint a kiemelkedően szereplő versenyzők és edzőik egyaránt jutalomban részesülhetnek. Tehát nem pusztán a felnőttekig terjed a figyelmünk, hanem már a kadet korosztályt is menedzseljük, mert próbáljuk építeni a jövőt. Egy-két éves késésben vagyunk, de ezt be fogjuk hozni, a következő olimpiáig mindenképpen. Hadd említsem meg a lányok közül Galambos Ramónát, aki két ezüstöt hozott el a junior világversenyekről (az U23-as Eb-n harmadik lett), nagy reménység. A fiúknál az 1996-os korosztály is beérik addigra, ők most utolsó éves juniorok. Például Lévai Zoli vagy Torba Erik kitűnő eredményeket szállított mind a vébéről, mind az Eb-ről, persze, még nem Bácsi Péterek és Lőrincz Tamások, de nem engedjük el őket, semmilyen értelemben. És másokat sem.
Eddig tartott tehát a szakmai áttekintés, a vissza- és előre pillantás, a jövőről való gondolkodás. Ha fontossági sorrendet vesszük figyelembe, érzékelhető az MBSZ elnökségének azon törekvése, hogy egyre inkább bevonja, és érdekeltté tegye a klubokat, szakosztályokat a közös munkában. Annak reményében szakítottuk meg a beszélgetést Komáromi Tiborral, hogy 2016 végén folytathatjuk, és akkorra a felnőtt korosztály is újfent rászolgál arra, hogy ismét felső fokban beszéljünk róla.
