Még egyszer vissza kellett esnem a mélybe – Ligeti

2024. 05. 23., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: UWW, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A birkózósport utolsó, 288. párizsi kvótáját megszerző, és ezzel karrierje harmadik olimpiájára készülő ötszörös Európa-bajnoki érmes nehézsúlyú szabadfogású klasszisunk, Ligeti Dániel a saját maga által megnehezített kvalifikációs útról és persze az ötkarikás játékokról is nyilatkozott.

Ligeti Dániel az isztambuli kvótaszerzése után azt mondta, ez a verseny, a belgrádi világbajnoksággal együtt jól leírja az egész pályafutását. 

„A 2022-es budapesti Európa-bajnokságot is bevenném a sorba. Ez a három verseny jól megmutatja, hogy soha, semmit nem kaptam meg ingyen, mindenért kőkeményen meg kellett dolgoznom, s gyakorlatilag nem bírok úgy versenyezni, hogy ne történjen valami dráma. Sorsszerűnek érzem, hogy végül enyém lett az utolsó, 288. párizsi kvóta” – fogalmazott a Haladás klasszisa.

Persze, kíváncsiak voltunk rá, hogyan is emlékezik vissza pontosan a szóban forgó viadalokra.

„Budapesten úgy nyertem bronzérmet, hogy elszakadt a combhajlítóizmom, ami után egy hónapig menni sem bírtam. Tavaly Belgrádban kezdődött a kvalifikációs sorozat, olyan jól szerepeltem, amire előtte legutóbb 13 évvel volt példa. A fellegekben éreztem magam, s azt gondoltam, biztos a siker, aztán a kvóta egyszer csak kicsúszott a kezemből. Borzalmasan nehéz volt megélni, de próbáltam belekapaszkodni abba, hogy mennyire jól birkóztam. Aztán most, Isztambulban is egészen biztos voltam abban, hogy már az első nap kvalifikálok, ám a kvótameccsen technikai tussal kikaptam a kirgiz Ajaal Lazarevtől. Azért velem ritkán fordul elő, hogy ilyen nagy arányú vereséget szenvedjek…”

A mérkőzés után egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy nem tudja, miért öli magát feleslegesen. Mintha letett volna a sikerről.

„Amióta Bánkuti Zsolttal együtt dolgozom, az elmúlt három évben rendkívül jól szerepeltem a világversenyeken. Ha nem jön össze a kvóta, akkor is nehéz lett volna azt mondani, hogy nem sikerült jól az elmúlt időszak. De ennek kellett megkoronáznia. A kirgiz meccs előtt minden porcikámmal azt éreztem, hogy az enyém lesz, megnyerem. Nem volt olyan forgatókönyv a fejemben, hogy kikapok. Az élet azonban úgy hozta, hogy még egyszer vissza kellett esnem a mélybe. Ezért érintett ennyire rosszul, nem értettem, mi történik, mi az, amit rosszul ítélek meg vagy nem látok” – reagált Ligeti.

Persze, az sem volt sétagalopp, hogy összeszedje magát. Kifejtette, elengedte a nagy nyomást, amelyet a csalódásnak hála sikerült leráznia magáról.

„Nem úgy fogtam fel, hogy van még két meccs, és megcsinálom, hanem úgy, hogy menjünk fel a szőnyegre, és ha búcsúzni kell, búcsúzzunk szépen. Úgy adódott, hogy először azzal az üzbég Haszanaboj Rahimovval birkóztam, aki a 2019-es nur-szultani olimpiai kvalifikációs vébén ellehetetlenített a kvótától, aztán elítélték doppingvétség miatt. Nagyon vissza akartam vágni neki, és ez sikerült, ami elégtételt jelent a történtekért.”

A kvalifikációs sorozat utolsó kvótameccsén a Pánamerikai bajnok venezuelai José Daniel Díazt tussal verte meg. Eldőlt, 35 évesen ott lesz karrierje harmadik olimpiáján.

„Az élet a legjobb rendező, ez megint kiderült – Így Ligeti. – »Sétatapssal« szerezhettem volna kvótát, Belgrádban, a baki kvalifikációs viadalon áprilisban, majd Isztambulban már az első napon is meglehetett volna, ehelyett a létező legrögösebb úton haladtam végig. Azt is el kell mondjam, hogy igazságtalannak éreztem volna, ha nem jutok ki. Érdekes kaland volt, de pozitív, hatalmas élmény. Főleg, hogy a családom és a barátaim előtt sikerült elérnem a célt, akik mindenhova elkísértek, s mindvégig mellettem álltak. Hálás vagyok érte.”

De vajon hova helyezi magát a párizsi mezőnyben?

„Az a célom, hogy sehova ne helyezzem magam, mert akármikor így teszek, gyorsan rámcáfolnak. Most az a feladatom, hogy fizikailag és lelkileg is a lehető legjobb állapotba kerüljek, és Párizsban kiadjak magamból mindent, úgy, mint Isztambulban a második napon. Ha ez jó eredménnyel zárul, akkor mindenki boldog lesz, ha az első körben kiesem, akkor is tudom, hogy én megtettem mindent.”

Az ötszörös Európa-bajnoki érmes sportoló végül arról beszélt, hogy válogatottként nagy valószínűséggel az olimpia lesz az utolsó versenye: „Persze, sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. Azzal tisztában vagyok, hogy négy évben én már nem tudok gondolkozni. A verseny után leülök minden érintettel, és közösen átbeszéljük a helyzetet. Egy biztos: nem hagyom a cipőmet a kör közepén Párizsban. Az nem én lennék.”