Már jöttek az aranyak is

2016. 11. 14., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A korosztályos világversenyek idei mérlege ígéretes, mert bár 2015-ben több érmet tettek le az asztalra utánpótlás korú birkózóink, de 2016-ban az érmek fényesedtek. Már első helyeket is ünnepelhettünk a világ- és Európa-bajnokságok után. Péteri András, az utánpótlás edzője ezt jó jelnek tartja, ugyanakkor visszafogottságra int mindenkit, hiszen nálunk egészen más a merítés a lehetősége szemben például az irániakkal, az amerikaiakkal vagy az oroszokkal, és ez az élvonal lehetőségeit is meghatározza a felnőttek előtti korosztályokban.

Miközben az év röpke mérlegének megvonására kértem Péteri Andrást, az utánpótlás edzőjét, ő egy alapvető fontosságú szakmai, edzői kihívásra hívta fel a figyelmünket, amelyet a fiatal birkózókkal kapcsolatban emlegethetünk:

• Ha nagyon korán, túl korán kezdik el a sportot, ne történjen meg az, hogy kiégnek, idő előtt. A birkózósportban szerencsére nem ez a jellemző, de előfordult már – fejtegette a szakember. – Ezért nagy az edzők felelőssége, hogy megfelelően adagolják a munkát, terhelést. Igen kemény alap kell, mert a nemzetközi élmezőnnyel akarunk lépést tartani. A szakemberek állítása szerint – és ezt a tapasztalatok is mutatják –, akik ifi, illetve junior korukra nem tudnak berobbanni a nemzetközi mezőnybe, azokból aligha lesz felnőtt világklasszis.

A szakember arról is beszélt, hogy köztudottan vannak, ahol létezik első, másod, sőt harmadvonal, ad absurdum negyedik vonal is, tehát a válogatás lehetőségei szélesek:

• Nálunk, Magyarországon egy élvonal van, és ezzel kell gazdálkodnunk, de ez borzasztóan nehéz, hiszen egy emberről száz bőrt lehúzni nem lehet. Szerencsére sok tehetséges fiatal bontogatja a szárnyait, és kérem szépen a kemény munkájukat akkor is elismerni – az éremcentrikus közvéleményről beszélek -, ha adott esetben „csak” a negyedik, ötödik vagy a hatodik hely jön össze, és a dobogóra nem sikerül felállniuk – tette hozzá a szakember.

Ez azt jelenti, hogy például Galambos Ramóna vagy Budai-Kovács Marcell érmes helyezése talán, bár kissé nyakatekert így megfogalmazni, önmagánál, a „névértéküknél” is többet ér?

• Így igaz, Marcell sikere, bronzérme csodálatos teljesítmény, az pedig szintén, hogy Galambos Ramóna már hosszú évek óta szinte soha nem jön haza érem nélkül a korosztályos világversenyekről. Ez egyrészt az ő, másrészt az edzőik mindennapos munkáját dicséri. Viszont ne vegyük magától értetődőnek a sikereket, mert Ramónánál maradva, ő sérülés után az Universiadén is oda tudott érni a dobogóra, ahol erős mezőnyben kellett helyt állnia.

Említhetjük Szőke Alex, Elekes Emese vagy Lévai Zoltán remeklését, mi több, az U23-as Európa-bajnokságon, a felnőtt korosztály előszobájában Szilvássy Erik és Németh Zsanett győzelmét, ráadásul a Gymnasiadén Kismóni Móric és Érsek Róbert aranyérmét. Sőt, talán Almási Ferenc junior világbajnoki bronzérme is mintha szebben csillogna egy bronznál.

• Igen, felér egy aranyéremmel, és Ferinél egy hajszálon múlott, hogy nem az aranyért birkózott Maconban. Szőke Alexet igen régóta, kis diákkora óta ismerem, a folyamatos, felépített munkája szinte predesztinálta őt a kadet világbajnoki címre. Van benne ambíció, és az idén megtett egy hatalmas lépést felfelé.

Egyértelműen a dorogi kötöttfogású kiválóság, Lévai Zoltán volt az év legjobb utánpótlás korú versenyzője, mert végre junior Európa-bajnok lett, és ehhez „hozzácsapott” két bronzot is, az egyiket a junior vébén, a másikat a ruszei U23-as Eb-n. 

• Ő az aranyéremért ment Bukarestbe, az Eb-re, és el is hozta onnan, sőt a világbajnokságon a végső győztes kazah Sadukajev elleni elődöntőben – valójában előre hozott döntőnek tekinthetjük – elég volt egy pici hiba Zolitól, és már „csak” a harmadik helyért birkózhatott. Lévai Zoli ezzel zárta a junior pályafutását, és teljes mértékben felkészült a felnőtt karrierre is. Hadd tegyem hozzá, hogy az ő esetében az édesapja, a családja mindenben segíti őt. Ritka céltudatos, szorgalmas fiatalember, számára a birkózás és a tanulás a meghatározó, tehát nagyon koncentráltan tud figyelni a pályafutására. Tudok sorolni nagyra hivatott, elkötelezett  fiatalembereket, említhetem Losonczi Ottót, Szőke Alexet, Bak Gergőt, a lányoknál Szél Annát vagy akár Szekér Szimonettát is mondhatom, de rajtuk kívül szintén vannak még ígéretes tehetségek, akik felnőtt korban ugyanúgy az élen, a dobogón végezhetnek, mint utánpótlás versenyzőként. 

Valamennyivel kevesebb érmet szereztek birkózóink a korosztályos világversenyeken, mint tavaly, de akkor az arany hiányzott a gyűjteményből. Most változott a helyzet, de vajon tényleg minőségi változásról beszélhetünk?

• Valóban megváltozott a minőség, olyan értelemben is, hogy vannak  versenyzőink, akiknek eddig nem sikerült érmet szerezniük, az idén viszont igen. A 2016-os esztendő gyönyörű folytatása 2015-nek, ennél rosszabb ne legyen.

Péteri András abban reménykedik, hogy a most még az utánpótlást erősítő birkózók hamarosan remek csapatot alkotnak majd felnőttként is, különös tekintettel arra, hogy 2024-ben olimpia lesz, és nagyon szépen festene, ha Budapest megkaphatná a játékok rendezési jogát. Nem mindennapi inspiráció…