Majoros István a Kossuth Rádióban

2015. 11. 24., írta: Tomka Tivadar/DHP, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Az olimpiai és Európa-bajnok kiválóság, az 55 kiló korábbi kötöttfogású csillaga meg-megjelenik a nagyobb versenyeken, és természetesen ott volt Majoros István a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban is a csapatbajnoki döntő visszavágóján. Korábban kicsit elbújt a nyilvánosság elől, de a minap interjút adott Tomka Tivadarnak. A beszélgetés a Kossuth Rádióban, a Sportvilág című műsorban hangzott el, a szerkesztett változatot adjuk közre honlapunkon.

Az olimpiai bajnoki cím megszerzése óta Istvánnak családja lett, és ezekkel a gondolatokkal kezdte a beszélgetést:

• Családos ember lettem időközben – mondta a 41 esztendős bajnok. – Van három kisgyermekem, általában velük foglalkozom.

És mi a helyzet a birkózással, megmaradt-e az életedben?

• Persze, megmaradt, tulajdonképpen az a főcsapás iránya, Budapesten, a második kerületben tartok edzéseket, maga a birkózás is hiányzik, de ha beállok birkózni, mindenem fáj, a vállam, a derekam, nem nagyon erőltetem, a fiatalok túl erősek.

Nem akarlak megbántani, de azt hiszem, már nem az eredeti súlycsoportodat képviseled, tehát messze kerültél az 55 kilótól, amelyben Athénban olimpiai bajnok lettél.

• Hát igen, 55 kilóra egyébként is 69 kilóról fogytam le. Azóta nagyjából 12 kilót szedtem fel, tény és való, nem vagyok nagyon vékony, de koplaltam eleget, úgy hogy nem vigyázok kínosan az alakomra.

Majoros István figyelemmel kísérte a Las Vegas-i világbajnokság eseményeit is, és elmondta véleményét:

• A sajtóban az jelent meg, hogy gyengécske eredmény született – a kötöttfogásra gondolok, mert elsősorban azt követem figyelemmel -, de én ezt óvatosan jelenteném ki, mert jól tudjuk, hogy mennyire nehéz kijutni az olimpiára, tehát  csínján kell bánni a véleményalkotással. Persze, nem mondom, hogy az egy kvóta sok, de nehezebb kijutni a játékokra, mint ott érmet szerezni.

Lőrincz Tamásról és Bácsi Péterről Athén bajnoka úgy gondolja, hogy mindketten világsztárok, és bár Amerikában nem jött ki nekik a lépés, ettől függetlenül Rióban sikerülhet.

• Ezen a szinten már azon múlnak a dolgok – folytatta Majoros -, hogy ki milyen lábbal kel fel aznap. Nüansznyi dolgok döntenek, annyira erős a mezőny. Szinte biztos, hogy mindketten ott lesznek Rióban. Kötöttfogásban egyébként négy kvótára számítok, de három sem lenne rossz, és érzésem szerint egy-két érem is várható a fogásnemben.

Elképzelhető, hogy az olimpiai és Európa-bajnoki aranyérmes élete hamarosan megváltozik.

• Lehetséges, hogy decembertől a kötöttfogású válogatott mellett fogok dolgozni, és bár az ilyen kiforrott birkózók, mint Tamás és Peti, már nem igényelnek különösebb tanácsokat, de talán a taktikában vagy a kulcsfontosságú fogyásban talán ők is, és mások is elfogadják az észrevételeimet. A fogyás mind lelkileg, mind fizikailag hihetetlenül kimerítő.

István felidézte az athéni bajnoki cím közvetlen előzményeit is a rádióinterjú során.

A döntő előtti este tényleg ötször vacsoráztál?

• Végül is a fogyás, aztán a mérlegelés után nem is a szilárd táplálék, hanem a folyadék bevitele a fontos, úgy hogy nagyjából tíz liter folyadékot ittam meg, 55 kilóval mértem, aztán a döntőre 63 és fél kilóval álltam oda. Jól voltam, nem éreztem magam gyengének.

Eszedbe jut még Athén, álmodsz még róla?

• Athén?... Hát az meg micsoda?...(egy jóízű nevetés)… nagyon régen volt már. Talán egyszer-kétszer álmodtam róla, de akkor jól elvertek, úgy hogy ezeket az álmokat nem is szeretem.

Elképzelhető, hogy Majoros István egyszer még szövetségi kapitány lehet?

• Nem, semmiképp sem, ilyen ambícióim nincsenek, túlságosan nagy felelősséggel jár. Lelkileg nem biztos, hogy bírnám, mert egy ilyen tisztség százszázalékos odafigyelést igényel. Kicsit olyan lenne, mintha újra elkezdenék birkózni, azt meg csináltam 22 éven keresztül felelősséggel, odafigyeléssel, abból pedig már elég volt…