Major Satya, az iramfutó bírónak készül
2015. 06. 03., írta: Szabó Sándor, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Aligha kell bemutatni Major Sándort. Az egykori 90 és 100 kg-os kötöttfogású válogatott sportember, aki Eb-n és vb-n is szerzett ezüstérmet, Versegyházán él, ahol tehetséges nebulókat próbál elindítani a világhírnév felé. Nem mellesleg manapság a Magyar Birkózó Szövetség irodáján is dolgozik a sportágfejlesztés területén.Őt magát nem kell kényszeríteni arra, hogy elinduljon, ugyanis az Eb- és vb-ezüstérmes ma is kocog, úszik, s persze birkózik.
- Ha a feleségem, Móni arra kér, hogy egy-egy országos vagy fővárosi futóviadalra készülve vállaljam az iramfutó szerepét, arra mindig igent mondok - emeli ki Sándor.
Az atléták “nyúlnak” becézik az efféle irammenőket, akik diktálják a tempót egy jó futóeredmény elérése érdekében, de mi inkább arról kérdezzük Sanyit, miért nem vált birkózó a jelenleg 14 éves fiából, a 185 centire nyúlt Major Botond Sándorból?
- Mert nem fűlött hozzá a foga, márpedig egy gyerkőcöt tilos kényszeríteni olyasmire, ami nem köti le, főleg, ha az sport - adja a választ a papa, aki érthetően büszke nyolc esztendős kisleányára, Vanda Júliára is.
Mi meg arra vagyunk büszkék, hogy Sándor, a családfő nemrég beiratkozott az alapfokú bíró tanfolyamra, amit azzal indokol, hogy örök szerelméhez, a birkózáshoz így kíván még bensőségesebben kapcsolódni.
- Másrészt a játékvezetés emlékeztet néhai nevelőedzőmre, Bolla Józsi bácsira, de Péteri László, az exceptionelle szintig eljutott bíró is volt a “mindenesem”, hiszen az edzéseimet irányította a BVSC-ben, és ha kellett, akár gyúróként is kiválóra vizsgázott. Persze tanulja majd az idegen nyelvet, mert úgy tippel, 2-3 év, és ismert bíró lehet. Előnyös, hogy egykoron birkózott, neki aztán nem tud senki csalafintaságot “eladni” majd a szőnyegen, ha ott megjelenik síppal a szájában...
S hogy ki volt a külföldi bírói kar tagjai közül a kedvence?
- Birkózóként és játékvezetőként is a szovjet Valerij Rezancev. Félelmetes a felkészültsége, még ma is kifogna mások eszén, ha birkózni hívnák. Bíróként az 1991-as aschaffenburgi Eb maradt meg bennem, öt meccsemen ő fütyült, s végül harmadik lettem. Valerij ez okból is a szívemhez nőtt.
Nekünk meg azért nőtt a szívünkhöz Sándor NSZK-beli tájfunbirkózása, mert elpáholta az olimpiai bajnok Andrzej Wronskit is. Hogy melyik súlycsoport meccseit vezetné majd szívesen, erről azt mondja: bármelyik jöhet, csak birkózás legyen. Igaz, a szívéhez mostanság a 97 kilósok tusakodása áll közel.
Arra a felvetésemre, netán a 2020-as tokiói olimpián szőnyegre lép-e – persze nem birkózóként, hanem bíróként –, szélesen elmosolyodik:
- Miért is ne? Elvégre, ha bizonyítok, akkor sok mindent visszafizetek a birkózásnak, amitől olyan sok csodálatos emlékem származik... De hát, hol van az még..?
