Maguknak kell csinálni fényt az alagútban

2020. 08. 29., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A szabadfogású birkózók szövetségi kapitányával, Dvorák Lászlóval beszélgettünk a nemzeti együttes nyári felkészüléséről, a lelki nehézségekről és arról, szerinte rendeznek-e világversenyt az idén.

Ahogyan senkinek, úgy a felnőtt szabadfogású birkózóválogatottnak sem jött jól a koronavírus-járvány okozta tavaszi leállás. Dvorák László szövetségi kapitány ennek ellenére pozitívan csalódott tanítványaiban:

• „Kollégáimmal sokat beszélgettünk erről, és egyöntetűen azt a véleményt osztjuk, hogy nem láttunk különösebb problémát ebben a tekintetben. Fizikálisan korántsem voltak olyan rossz állapotban, ahogyan azt várni lehetett volna ilyen hosszú kényszerpihenőt követően. Persze elszoktak a szőnyegtől; a mozdulatgyorsaságukon meglátszódott, ez azonban hamar, néhány edzést követően visszaállt a megszokott minőségbe.”

A csapat fokozatosan állhatott vissza a rég megszokott kerékvágásba.

• „Májusban kezdődtek a válogatott összetartásai; előbb csak szabadtéren dolgozhattunk, pár héttel később már bemehettünk a terembe. Eleinte ezt nem tettük kötelezővé, aki szeretett volna csatlakozni hozzánk, megtehette. Az első edzőtábor nem úgy sikerült, ahogyan azt vártuk, nagy lelki teherrel a vállunkon utaztunk Bócsára.”

A szövetségi kapitány a 22 évesen elhunyt Tóth Bendegúz tragédiájára célzott utóbbi mondatával.

• „Mi, edzők is elképesztően nehezen kezeltük a történteket. Talpra kellett állítanunk a srácokat, akik vegyesen viselkedtek, többen összetörtek. Akadnak olyanok is, akiken még mindig látszik a Bende halálával járó fájdalom. Ami engem illet: nincs olyan nap, amikor ne jutna eszembe, mennyire jó srác volt. Azt hiszem, mindez teljesen normális, időre van szükségünk, hogy enyhüljön a gyász.”

A Bócsán töltött kemény napokat követően Budapesten tréningezett a csapat, majd két hétre Szombathelyre utazott.

• „Ide már a fiatalabb, junior és kadét fiúkat is meghívtuk. Velük együtt csináltuk végig a programot. Kiválóan sikerült a tábor, mindenki odatette magát, öröm volt a munka. Ezután Budapesten edzettünk, majd úgy döntöttünk, a felnőttek kapnak két hét pihenőt – nemrégiben ért véget, szóval újult erővel vághattunk neki a tizennégy napig tartó miskolci felkészülésünknek; jelenleg is ez zajlik.”

A lelkesedést nehezíti a tény, miszerint továbbra sem lehetnek biztosak abban, melyik nemzetközi versenyeken vehetnek részt.

• „Abban bíztunk, mostanra tisztán látjuk, melyik lesz a következő viadal, de tévedtünk. Fenn kell tartani a motivációjukat, de ez nem egyszerű. Muszáj teljes erőbedobással készülni nap, mint nap, mert csak ily módon lehet pozitívan kijönni a mostani szituációból. Rengeteget nyerhet az, aki kőkeményen hajt. Eljött annak az ideje, hogy olyan technikai hiányosságokkal foglalkozzunk, amelyekkel a nagy hajtásban amúgy nem tudunk. Mindez független attól, hogy bejelentik, lesz-e világverseny vagy nem. Optimistán kell gondolkodni, ez elengedhetetlen. Mérhetetlenül büszke vagyok a fiatalokra, akik ezt megértik, és szívvel-lélekkel csinálnak meg mindent.”

A témát nem tudtuk le ennyivel. Minket az is érdekelt, a kapitány szerint rendeznek-e világversenyt még az idén – mosolyogva fogadta megingathatatlan kíváncsiságunkat.

• „Az októberre tervezett junior és kadét Európa-bajnokságot már törölték. Lehetőség maradt tehát a felnőtt-, az U23-as és a junior-világbajnokság megtartására. Ha a járványhelyzet nem változik gyorsan és pozitív irányba, akkor kevés esélyt látok arra, hogy bármelyik elrajtol. Hangsúlyoznám ugyanakkor, tartom magam az imént mondottakhoz: úgy készülünk, hogy lesznek versenyek, maximálisan kihasználjuk az időnket, felzárkózunk.”