Maebasin át Tokió felé

2017. 11. 13., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: olympic.org, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Japánban már sok minden a 2020-as tokiói olimpia körül forog. Mondanunk sem kell, hogy ha az ázsiai ország ürügyén a sportról beszélünk, a birkózás – szerencsére -megkerülhetetlen. A minap arról tájékoztattuk honlapunk olvasóit, hogy magyar birkózó küldöttséget is vendégül látnak – az ötkarikás játékok jegyében. Ha egy magyar birkózó – a mi esetünkben Galambos Ramóna és Gulyás Zsombor, a kapitány Gulyás István szakmai vezetésével – kicsit belekóstolhat a jelenlegi japán birkózó-kultúrába, nos, az kivételes lehetőség. Irány Maebasi!

A csaknem 400 ezer lelket számláló japán város nevében a „híd” szó rejtőzik, és valóban, Maebasi egyfajta összekötő kapocs volt a múlt századokban a főváros és az ország keleti régiói között. Híd: ha átkelsz rajta, a Tone folyó felett, akkor valóban új távlatok nyílhatnak előtted.

Ha csak egy kicsit felcsippentesz az ottani birkózó titkokból, például ellesed a női szakág elképesztő sikereihez kapcsolódó felkészülés receptúrájának néhány momentumát – persze, ha megosztják veled -, máris öleset léptél előre.

Ha Japán és a birkózás, máris feldereng az emlékezetünkben az 56 évvel ezelőtti jóleső történet. Jokohama. Persze, van akinek eszébe juthat egy dal, egy örökzöld, amely A jokohamai kék fény (Kék fényű Jokohama) címet viseli, és bizonyos Isida Ajumi énekelte a 60-as években. A Magyar Rádió akkortájt jószerivel ezt az egy japán „popslágert” játszotta, nem kevés alkalommal...

Nem tudom, hogy a jokohamai fények milyen színben tündököltek a 60-as évek elején, de az biztos, hogy az 1961-es világbajnokságról a magyar birkózók öt éremmel térhettek haza a japán nagyvárosból, és egészen sajátos színvilággal találkozhattak. Gurics György világbajnoki címet szerzett, Polyák Imre, Varga János (szabadfogásban!) és Hollósi Géza ezüstérmes lett, Kozma Pici a bronzérmet vehette át.

Apropó, Polyák és Kozma. Az volt az ember érzése, hogy akkor még csak belekóstoltak a japán levegőbe, hogy három évvel később óriási ét- és tettvággyal már leiskolázzák a mezőnyt, ne ismerjenek pardont: felálltak a világ tetejére! Az 1964-es tokiói olimpián!

A japán fővárosban megrendezett nyári játékokra természetesen a japán birkózók is alaposan felkészültek, öt bajnoki címet zsebeltek be a két fogásnemben.

Azóta eltelt egy bő fél évszázad, és Tokiót – az első, Ázsiában rendezett olimpia házigazdáját - már csak három esztendő választja el a duplázástól, mi pedig egyre többször beszélünk a közeledő eseményről, lassan elfeledve a számunkra nem sok örömöt hozó riói birkózó versenyeket. Egyelőre Maebasinál tartunk, amely már rendezett – többek között – fedettpályás atlétikai világbajnokságot is 1999-ben.

Maebasit a vizek, a fák és a költők városának nevezik. 

Keressük az új, friss, éles fényeket, legyen az Maebasi vagy Jokohama, de 2020-ban, Tokióban semmi más ne vakítson el bennünket, legfeljebb egy valami: az érmeink csillogása...