Lőrincz Viktor még képtelen megnézni a bronzmeccsét

2016. 10. 04., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: MBSZ-szerkesztőség

Gesztusok. Erkölcsi és anyagi gyógyír. Mindezekben részesült Lőrincz Viktor, miután Rióban „elvezették” a bronzéremért vívott mérkőzését az olimpián. Itthon érmesnek ismerik el, átvehette a Magyar Bronz Érdemkereszt (polgári tagozat) kitüntetést, szűkebb pátriájában, Cegléden sporthősnek kijáró fogadtatásban volt része, a Magyar Birkózó Szövetség megítélte számára az olimpiai bronzérmeseknek és ötödik helyezetteknek adott állami jutalom különbözetét, tíz millió forintot. Emellett Viktort a szövetség Fair Play-díjra terjesztette fel. Gesztusok. Erkölcsi és anyagi gyógyír. De mi az, ami egyáltalán gyógyítható?

Másfél hónappal a riói olimpia után is van benne keserűség, a lelke háborog, miközben méltányolja a külvilág felé irányuló szeretetét, teljesítménye elismerését.

„Nagyon jól esett, hogy ennyien állnak mellettem, és bronzérmesként tekintenek rám, ez enyhít mindazokon, ami Rióban történt velem. Enyhít, de nem szünteti meg azt a csalódottságot, keserűséget, amit az okoz, hogy elvették tőlem a dobogós helyezést. Ezt senki sem fogja nekem visszaadni, ez az igazi szívfájdalmam.”

„Amióta lejöttem a szőnyegről, a magyar szövetség azóta is teljes mértékben támogat, javasolt a Fair Play-díjra is, valamint úgy tudom, hogy az állami kitüntetésre is ők terjesztettek fel. Ez nagy segítség nekem.”

„Nehéz azóta is nap mint nap azzal a tudattal  felkelnem és lefeküdnöm, hogy azon a bizonyos meccsen végül is önhibámon kívül történtek a dolgok. Ha felmegyek a szőnyegre, aztán odavágnak kétszer, akkor nincs miről beszélni, elismerem, az ellenfelem jobb volt, övé a bronzérem. Itt azonban teljesen másról volt szó. Már a bírók háza táján is történt egy és más, néhányat közülük „nyugdíjaztak”, és ezzel mintha kicsit elismerték volna, hogy akadt azért néhány furcsa bírói ítélet az olimpián. Nehezen lépek túl az egészen, de mégis meg kell tennem, mert jönnek az új feladatok.”

„Egyszer sem néztem meg a bronzmeccsem videó felvételét, és nem is fogom. Amikor a tévébe behívtak beszélgetni, részleteket láttam belőle, és ugyanúgy elfogott az idegesség, mint amikor Rióban lejöttem a szőnyegről. Nem szeretném ezt ismét átélni, éppen elég volt akkor a szőnyegen.”

„Minden lehetséges olimpiai forgatókönyvet végigvettünk a pszichológusommal, de ilyen végkifejlettel nem számoltunk, és még a meccs után velem készült interjút sem néztem meg, akkor kitört belőlem minden, ami aznap történt velem. Persze, még egyszer mondom, tovább kell lépnem, de hogy van az, hogy én csinálom az akciót, és én jövök le vesztesen a szőnyegről, na hát ezt képtelen vagyok elfogadni. Mindenképpen változtatni kell azon, hogy a bíróknak ne legyen ekkora hatalmuk. Hadd tegyem hozzá, hogy a német srác, aki ellen a bronzért mentem, az olimpián három  olyan meccset birkózott – a mi mérkőzésünkkel együtt -, hogy nem csinált akciópontot, mégis nyert, büntetőponttal győzött. Olimpián ilyesmi nem fordulhatna elő.”

„Jó érzés és jól is hangzik, hogy most bronzérmesnek tekintenek az emberek, de öt, tíz vagy tizenöt év múlva csak azt olvassák majd a krónikákban, hogy Lőrincz Viktor, olimpiai ötödik helyezett.”