A Nur Szultán-i nyerőszám: a 13-as!

2019. 09. 21., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: TD, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Nem nehéz kitalálni, hogy miért. Lőrincz Tamás a felnőtt világversenyeken megszerezte tizenharmadik érmét! Ez még hagyján, de nem lehet véletlen, hogy legelőször 2006-ban állhatott fel a dobogóra, és mindjárt a tetejére: Tamás 19 évesen lett Európa-bajnok Moszkvában. 13 éve történt…

Hosszú utat járt be Tomi, hogy végre helyet kaphasson a világ tetején. Akkor 66 kilóban versenyzett, sőt még a londoni olimpián 2012-ben és a taskenti világbajnokságon, 2014-ben, szintén ebben a súlyban szerzett ezüst-, illetve bronzérmet. Közben, 2013-ban Tbilisziben ismét Európa-bajnok lett, majd a 71 kilón után jött 2017, illetve a 75 kiló, tavaly pedig már 77 kilóban versenyzett!  

Szédítő és mámorító, lüktető és lenyűgöző a ritmus, amit Szöcsi diktált, a gyötrő fogyasztás béklyójától megszabadulva 30 évesen érkezett meg oda, ahová már korábban kellett volna. Ezt ő maga mondta kicsit rezignáltan, de boldogan. Tavaly.

A 77 kilós Lőrincz Tamás remek sormintát mutatott nekünk, 2017-ben Eb-bronz Újvidéken, vb-ezüst Párizsban, 2018-ban Eb-bronz Kaszpijszkban, vb-ezüst Budapesten, és az idén bronz az Európa-játékokon Minszkben, és… nagyon messzire, egészen Tokióig fénylő arany Nur-Szultánban!  

Tomi általában nem volt egyedül, hiszen gyakorlatilag 2012 óta maga mellett tudhatta a válogatottban és a nagy versenyeken öccsét, Viktort. A Lőrincz-család mindig külön ünnepelt, ha a két fiú ugyanazon a versenyen dobogóra állt, már pedig ez így történt Taskentban, Újvidéken (Viktor ott Európa-bajnok lett!) és Nur-Szultánban is. Ha jól megnézzük, öt évvel ezelőtt Taskentben mindkét fivér a bronznál tartott, most már arany-ezüst „combo” az ünnepelni való nemesfém-együttes. És mindketten ott lesznek Tokióban!

Ilyenkor felderengenek események, mondatok, gesztusok. 

Emlékszem rá: Viktor tavaly a számára rosszul sikerült világbajnoki szereplés után keserűségében legszívesebben elbujdokolt volna, kínkeservvel buktak ki belőle a szavak, félmondatok, de másnap már újra ott volt, ott szurkolt a Papp László Sportarénában, mert a testvére birkózott. Az aranyért. Akkor ezüst lett belőle. 

Akadtak időszakok, amikor Tomiban megfogalmazódott a visszavonulás gondolata. Viktor öntötte belé a hitet, hogy ne tegye. Vállvetve vitték-viszik egymást előre, felfelé. 

És Rióban sírtak dühükben, tehetetlenségükben, de újra meg újra erőt adnak a másiknak. Aztán tessék: könnyek Nur-Szultánban, de ez már az örömről szólt, meg arról, hogy a tökéletes munka még hátra van. 

Szerintem a nevelő edzőtök, Pap Ferenc újra meg újra nyugtázhatja, hogy érdemes volt Veletek törődnie, de Takács Ferenc, Bacsa Ferenc, Sike András is büszke lehet, hogy a virtuóz, művész Tamás, és a kőkemény küzdő Viktor ott jár a csúcson, mert az edzőknek ez az igazi elismerés, a világítótorony.

Legyen rátok büszke Cegléd, a szülővárosotok, és legyen rátok büszke mindenki, akinek a piros-fehér-zöld megdobogtatja a szívét.

Tudjuk, nehéz a szíved, Tomi, hogy sokszor itthon hagytad a kis családodat, Emesét, a párodat, aki várandós – hiszen októberben kétszeres apuka leszel! - és itthon figyelt téged a tündéri kislányod is. Úgy hiszem, hogy hihetetlenül büszkék rád. Biztosan tudod – és talán érezted is a pici kezét -, hogy a csöpp Dóri megsimogatott Téged, amikor a fantasztikus győzelmedről beszéltél. Igaz, egyelőre csak a tévé képernyőjén, de apa hazajön…