Ligeti Dániel: Itt hagyom ezt az egy százalék esélyt
2024. 10. 11., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: UWW, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Ötszörös Európa-bajnoki érmes szabadfogású nehézsúlyú klasszisunk, Ligeti Dániel 35 évesen a hetedik helyen zárta a párizsi olimpiát. Noha fájt neki, hogy nem birkózhatott éremért, próbálja a történtek pozitív oldalát nézni. A profi sportolói karrierje folytatását illetően egyelőre nem hozott döntést, ám abban biztos, hogy pihenőre van szüksége.
Kiváló éveket tudhat maga mögött Ligeti Dániel, hiszen 2022-ben és 2023-ban is a dobogó harmadik fokára állhatott az Európa-bajnokságon, a tavalyi, belgrádi világbajnokságon karrierje legjobb eredményét beállítva az ötödik helyen zárt. Teljesítménye nem volt elegendő a párizsi repülőjegyre, így részt kellett vennie az olimpiai kvalifikációs sorozatban. Az utolsó állomáson, Isztambulban összejött a kvóta. Franciaországban, pályafutása harmadik ötkarikás játékán elért hetedik hellyel ugyancsak beállította élete legjobb eredményét.
Harmincöt évesen ez azért nem fest rosszul!
„Összességében elégedett lehetek. Nem a világ legjobb eredménysora az enyém, de büszke vagyok rá. Negyedik lehetőségre ott lehettem életem harmadik olimpiáján, úgy fest, ez volt a hab a tortán, nem panaszkodhatok. Sok olyan pillanatot éltem meg, amikor ez elképzelhetetlen volt. 2022-ben jött a fordulat, amikor a több szakember által már »eltemetett« Ligeti Dániel Eb-bronzérmet nyert, aztán szerzett még egyet, majd kvalifikált Párizsba. Kiemelkedően jól sikerült ez a három év, ha a 2021-es énemet megkérdezik, hogy mit szólna ahhoz, ha így alakulna a következő időszak, valószínűleg nagyot nevet és nem hiszi el. Dehát evés közben jön meg az étvágy, így jelenleg is kettős érzés kavarog bennem. Mindenesetre igyekszem abba kapaszkodni, amire büszke lehetek” – vélekedik az ötszörös Európa-bajnoki érmes Ligeti Dániel.
„Ligi” Párizsban az első körben simán megverte a nigériai Ashton Mutuwát, a folytatásban következett a török extraklasszis, az olimpiai, háromszoros világ- és tizenegyszeres Európa-bajnok Taha Akgül, akitől vereséget szenvedett. Ahhoz, hogy a vigaszágra jusson, a töröknek a regnáló világbajnok iráni Amir Hosszein Zarét kellett volna megvernie az elődöntőben. Passzivitási pontok döntöttek, az iráni győzött, ezzel Ligeti versenye véget ért.
„Azt már az olimpia előtt mondtam, hogy az első körön bármi áron túl kell jutnom. Boldog vagyok, hogy ez a családom, a barátnőm és a barátaim előtt sikerült megvalósítanom. Tudtam, hogy amennyiben kikapok Tahától, az egyben az olimpia végét is jelentheti nekem. Pechemre sokkal jobb formában volt, mint a belgrádi vébén, az első menetben három ponttal vezetett, azzal számoltam, hogy passzivitási ponttal zárkózhatok. Nem így alakult, neki adták. Nos, négypontos előnyből én még nem láttam őt veszíteni, talán csak egyszer. Kockáztatnom kellett, mindent bevállalnom, hogy bármilyen esélyem maradjon. Nem jött be, ahogyan ezen az olimpián senkinek sem. Úgy lett harmadik, hogy egyetlen akciópontot sem csináltak rajta. Ami engem illet: az utolsó pillanatig hittem benne, hogy megverhetem, nem sikerült, de nem maradt bennem hiányérzet, mert mindent megtettem.”
A történtek után Ligeti szinte biztos volt abban, hogy tovább küzdhet: „Amikor visszaértem a meccsről, szépen kiteregettem a versenycuccaimat, mert Taha állapotát tekintve valószínűsítettem, hogy másnap birkózom. Ott ültem a babzsákon, a tévén néztem az elődöntőjüket. Lesokkoltam, Bánkuti Zsolt szövetségi kapitánnyal köpni, nyelni nem tudtunk. Egy-egy, Tahának kedvezett az állás, amikor vele szemben még egyszer elrendelték a passzivitást, nem tudott akciót végrehajtani, emiatt kikapott. Lehet, hogy elfogultak vagyunk, de mindketten úgy éreztük, hogy a töröknek kellett volna nyernie, mert inkább az ő akarata érvényesült. Pár perccel később tudatosult bennem, hogy nekem véget ért az az olimpia, amelyik valószínűleg az utolsó volt a karrieremben.”
Ligeti Dániel sokáig nagyon csalódott volt emiatt, de ebben is próbálja meglátni a pozitívumot: „Biztos vagyok abban, hogy ha másképp alakul, akkor éremért birkózom. Számos olyan világversenyen szerepeltem, amelyen nekem volt szerencsém, de van, amikor én húzom a rövidebbet, most így történt. Rengeteg áldozatot hoztam ezért az olimpiáért, ami tőlem telt, megtettem, ennél többet tényleg nem tudtam. Ezzel kapcsolatban egy csepp hiányérzet nem maradt bennem, márpedig ha én tényleg mindent megtettem, és kihoztam magamból a legtöbbet, akkor szomorúságra sem lehet okom. Ebbe is próbálok kapaszkodni, segít, hogy elfogadjam azt, amit történt.”
Némi pihenő után most a strandbirkózás felé fordult: részt vesz a most szombaton, Porecben kezdődő világkupaversenyen.
„Kerestem valamit, ami szorosan kapcsolódik a birkózáshoz, de mégsem az. A standbirkózás szimpatikus. Látok magamban motivációt, lehet jól csinálni és ezzel jó eredményeket elérni. Előfordulhat, hogy más viadalokon is elindulok, nem zárkózom el tőle, különösen akkor, ha a következő világjátékokat megrendezik.”
A jövőjét illetően egyelőre nem hozott döntést, de az biztos, hogy most pihenőre van szüksége: „Az olimpia óta nem túl sokat, mondhatni, nagyon keveset edzek. Totális kiégésen vagyok túl, egyetlen porcikám sem kívánta a mozgást. Rettenetesen hosszú volt az elmúlt időszak, fizikailag és mentálisan is teljesen kizsigerelt. Az viszont jó hír, hogy ez is jelzi: mindent beleadtam. A folytatást illetően minden nap mást gondolok. A háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, Szilágyi Áron úgy fogalmazott, hogy Los Angeles még nincs tervben, nem zárja ki a lehetőségét, de most szünetre van szüksége. Én ugyanígy vagyok ezzel. Az egészen biztos, hogy más utat kell járnom, a tanulásra és a sportra helyezve a hangsúlyt, de mindezt nem feltétlenül a szőnyegen, birkózóként. A következő két év sokmindent eldönt, remélem, hogy Korcsog Milán addigra lesz már olyan erős, hogy eszembe se jusson a 2028-as olimpia. De amennyiben reális és érzem magamban a tüzet, akkor nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy a kvalifikációs világbajnokságra, vagy valamelyik kvótaszerző viadalra felkészüljek, de azt biztosan nem úgy tenném, ahogyan eddig. Szóval itt hagyom ezt az egy százalék esélyt, mert nem tudom, mi lesz két vagy három év múlva. Fogalmam sincs, miként változik a testem, de az biztos, hogy jelenleg öt kilométer futástól is kivagyok” – zárta viccesen Ligeti Dániel.
