Lévai Zoltán szerint ne kongassunk vészharangot

2017. 07. 07., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Szemben a szabadfogású és női csapatunkkal a kötöttfogású fiúk nem hoztak egyetlen érmet sem a junior Európa-bajnokságról, Dortmundból. Az előzetes várakozás szerint éppenséggel Érsek Róbertnek lett volna esélye a dobogóra, csak az a bökkenő, hogy a kadet világbajnoki bronzérmes fiatalember éppen a rajt előtt esett ki a csapatból bokasérülés miatt. Lévai Zoltán, a junior kötöttfogású válogatott szakvezetője szerint bizonyos törvényszerűségek is szerepet játszottak abban, hogy Gégény Dominik ötödik helyén kívül egyik magyarnak sem jutott hely a nap alatt, vagyis nem jutottak el az éremmérkőzésig.

Lévai Zoltán nincsen letörve az éremhiány miatt, mert azt mondja, hogy töröktől, azeritől, orosztól vereséget szenvedni sajnos, ebben a korosztályban benne van a pakliban.

• Annyit mindenképpen hozzá kell tennem, hogy többnyire nem egy menetes mérkőzéseket vívtunk ellenük – mondta a szakvezető. – Nagyon kellett az Európa-bajnokságot megelőző négy hetes felkészítő tábor ahhoz, hogy ne kapjunk ki technikai tusokkal az említett országok versenyzőitől, igaz, előfordult, de nem ez volt jelemző. Le kell szögezni: aki az általános iskola elvégzése után nem hajlandó kőkemény elhivatottsággal heti hét-nyolc edzésen részt venni, az a török, ukrán, orosz sportiskolákban pallérozódó fiatalokkal szemben nincs esélye. 

Az emlegetett jelenség a tavalyi kadet Európa-bajnokságon is szembe tűnt, mert ott egyetlen érmet tudtunk szerezni. Igaz, nehezíti a helyzetet, hogy egy-egy súlycsoportban nemzetenként két-két birkózó léphetett szőnyegre Svédországban. Lévai Zoltán utalt rá, hogy már ott szembe kerültünk olyan fiúkkal, akiket az emlegetett sportiskolai módon és módszerrel készítettek fel. Tehát kemény és következetes, napi szintű munka kell, ami évekig tart. És persze edzés, edzés, edzés. 

• Véleményem szerint három olyan emberünk van a válogatottban – Kecskeméti Krisztián, Váncza István és Érsek Róbert -, aki alkalmas arra, hogy a felnőttek közé bekerüljön a pillanatnyi helyzetben. Őket ősztől mindenképpen be kell venni a felnőttekhez, és remélhetőleg azok közé fognak tartozni, akik egy pár év múlva a világversenyeken érmeket fognak szerezni a magyar birkózásnak. Nem olyan gyenge a mi válogatottunk, csak éppen nagyon fiatal, nem bírnak a két évvel idősebbekkel, de van ellenpélda, például, hogy a ’99-es születésű Váncza István 4-4-re kényszerítette a ’97-es törököt, és csak így búcsúzott a versenytől. 
• Itt, Európának ezen a tájékán a gyerekek, a fiúk később akcelerálódnak, a biológiai fejlődésük lassúbb, mint például Ázsia bizonyos országaiban – folytatta a szakember. – A munkával persze fokozatosan lehet szűkíteni a különbségeket.

Lévai Zoltán értékelésében mindegyik versenyzőnkre kitért.

• Kecskeméti Krisztián másfél hónappal ezelőtt Bukarestben simán kikapott 8-0-ra attól a romántól, aki Dortmundban csak 2-1-re verte őt. A 60 kilós Váncza Pistit már említettem, őt Törökországban legyőzte Ceker, aztán az Eb-n a török ellen 4-4-et birkózott, az ellenfél folyamatosan menekült, de mégsem intették meg. Árvai Márk 66 kilóban megkapta a tavalyi kadet Európa-bajnok norvégot, aki úgy nyerte meg akkor az Eb-t, hogy a mezőnyben ott volt két orosz, két örmény, két grúz, szóval nem kell külön ecsetelnem a színvonalat. Világbajnoki bronzérmet is szerzett, és ugye  Jörgensen ellen Márk tisztességgel helytállt, de még itt tart. A 74 kilogrammosoknál bejött Gégény Dominik ötödik helye, amit vártunk tőle. Ő megkapta a kedvező sorsolást, de azért támadóbb szellemű birkózást vártam tőle a svájci és a svéd fiú ellen, mindenesetre hozta, amit hoznia kellett. Kismóni Botond kifogta a kadet világbajnok orosz Komarovot, akin egyetlen pontot csináltak a junior Eb-n. Botond biológiailag még nem eléggé érett, viszont a török ellen már végig birkózta meccset, de csak intésekkel, és nem látványos dobásokkal nyert ellene Kuru. Botond nevelőedzője vagyok, és bizony sokszor könyörögtem neki, hogy jöjjön a reggeli edzésekre is, de nem jött. Ez a helyzet. Ha jön, akkor már az éremért csatázott volna a 84 kilósok között, de reméljük, változnak a dolgok. Érsek Robi Európa-bajnok lehetett volna, ám a sérülés miatt nem indult el. A döntős finnt egy bő hónappal ezelőtt a bukaresti versenyen technikai tussal verte meg, a másik döntőst, a törököt a minap épp Törökországban(!), a bronzmeccsen győzte le 3-1-re. Az utolsó edzésen kibicsaklott a bokája, de nem kockáztattam meg a szereplését egy junior Európa-bajnoki cím érdekében. Ennél sokkal nagyobb értéket képvisel, és gyógyuljon meg teljesen. Néhány éven belül már a felnőtt elitbe várom, hogy világversenyek érmeiért csatázzon. 120 kilóban Szabados Marci egy azeritől szenvedett vereséget, csak ő egy 1999-es születésű fiú. Szinte még gyerek, de örültünk neki, hogy végre találtunk egy olyan embert, aki  Lám Bálint után jöhet. Lesz egy újabb nagy súlyú felnőtt birkózónk, minden adottsága megvan hozzá, remek szülői háttér segíti, jó klubban, a Ferencvárosban nevelődik, a gyerek elszánt, jó a koordinációja. Ne pusztán azt nézzük, hogy csak egy mecset birkózott Dortmundban. A vébén különben nem indítom el első éves juniorként, mert az túl erős lenne neki, de őt okosan kell menedzselni, sok örömünk lesz benne, ez meggyőződésem. 

Tehát Lévai Zoltán szerint nem kell kétségbe esni. Emlékeztet mindenkit a Lőrincz Tamás-Korpási-Jager-Módos féle junior korosztályra, ők mindenkit elvertek, ahol értek, hozták az érmeket. Amikor aztán felmentek a felnőtt korosztályba, ott maradt az űr. És maradtak a viszonylag gyenge eredmények, mert sok birkózónak egyszerűen elment a kedve, mondván, hogy „ezeket” úgysem lehet legyőzni. Igy állunk most is, miután a Lévai-Szilvássy-Losonczi-Török Zsolt-Fritsch-Torba- Papp Berci társulat diadalmenete után szinte törvényszerű a visszaesés. Jöjjön hát a megerősödő új generáció. Várjuk...