Lévai Zoltán: A célom nem változott, olimpiai bajnok szeretnék lenni
2024. 11. 22., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: TD, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Lévai Zoltán amondó, olyan eredmény maradt benne a párizsi olimpián, amely keveseknek adatik meg. Világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes kötöttfogású klasszisunkkal erről, a család fontosságáról és a terveiről is beszélgettünk.
Lévai Zoltán a párizsi olimpia előtt nem titkolta: aranyéremmel szeretne hazatérni. Ez azonban nem jöhetett össze, mivel a negyeddöntőben kikapott az azeri Sanan Suleymanovtól. Egy-egy győzelem és vereség a hetedik helyre volt elegendő.
„Nem alakult minden úgy, ahogyan szerettem volna, és nem jött ki az eredmény. Azt hiszem, nem volt minden adott ahhoz, hogy olimpiai bajnok legyek. Maximalista vagyok, mindig aranyérmet szeretnék, de ha nem jön össze, akkor nem dőlök a kardomba. Szerintem jól birkóztam, később szerzett ponttal kaptam ki, ezt ide és oda is lehetett volna adni” – fogalmaz Lévai Zoltán.
Leszögezte, ettől függetlenül jó tapasztalatszerzésként tekint a játékokra: „Örülök, hogy átélhettem az olimpiai légkört. Boldog vagyok, hogy ott lehettem, nagyon tetszett minden. Persze, sajnálom, hogy nem tudtam igazán megmutatni, mire vagyok képes, olyan eredmény maradt bennem, ami keveseknek adatik meg.”
Azóta persze, feldolgozta és értékelte a történteket: „Megmakacsoltam magam, és úgy döntöttem, beleállok a munkába. Ez nem azt jelenti, hogy eddig másképp tettem, viszont ha összejön Párizsban, amit terveztem, akkor kicsit kiengedhettem volna. Nem így alakult, szóval minden maradt a régi kerékvágásban. A birkózás kemény sport, »nyírja« az embert. Családom van, huszonkilenc éves leszek, az élsport pedig nem egyszerű. Persze, ismerünk sportolókat, akik harmincöt éves korukig űzték, meglehet így is csinálni. Szóval ugyanannyit edzek, mint eddig, csak kicsit profibban, minden nap gyógytornázom, eddig ez elmaradt, pedig szükséges a sérülések elkerülése végett. Sportpszichológussal egyelőre nem dolgozom együtt, de versenyszezonban vissza szeretnék térni hozzá.”
A játékok előtt úgy fogalmazott, kizártnak tartja, hogy negatívan hasson az olimpiai légkör a teljesítményére. Mint mondta, ez be is igazolódott: „Remekül éreztem magam. Jobban, mint bármelyik világ- vagy Európa-bajnokságon. Mindenki boldog volt, hogy ott lehet, ez nagy lelki pluszt adott.”
A következő olimpiai ciklust illetően rendkívül motivált, ahogyan testvérei, a junior Európa-bajnok Levente, valamint a világ- és Európa-bajnoki bronzérmes Tamás is: „Előbbi noha még csak junior, teljesen felnőtt a feladathoz, hogy versenybe szálljon velem. Ő is hetvenhét kilóban szeretne kijutni az olimpiára, és már most nagy koncentrációt igényel, hogy meg tudjam verni.”
Zoli elképzelhetetlennek tartja azt, hogy egymás ellen birkózzanak a válogatottságért öccsével: „A család és a jó testvéri kapcsolat sokkal fontosabb annál, hogy olimpiai bajnok legyek. Az edzéseken és a nemzetközi versenyeken le tudjuk szűrni, ki a jobb. Sokat fejlődik, nagyon oda kell figyelnem, mert kis szemtelen, bármikor berúghatja azt a bizonyos ajtót. Ha átbillen mérleg nyelve, és ő a jobb, akkor azért teszek meg mindent, hogy ő legyen olimpiai bajnok. Mindig családként álltunk ehhez a sporthoz, csak egymásra számíthattunk, ez nem változik meg.”
Persze, idehaza nem csak Levi és Zoli szeretné megszerezni a 77 kilós válogatottságot: a testvéreknek a 72 kilóban Eb-győztes, vb-második Fritsch Róberttel, valamint az ugyancsak U20-as Európa-bajnok Tösmagi Attilával is farkasszemet kell nézniük.
De Lévai Zoltán céljai nem változtak, továbbra is azért dolgozik, hogy aranyérem kerüljön a nyakába a játékokon: „Most az alapozás zajlik, fejlesztjük a maximális erőt és kondicionálisan is jobb szeretnék lenni. Jövőre jönnek a válogatók, és a világversenyek, természetesen azokon ott szeretnék lenni, ugyanúgy, mint eddig. Készítem, építem magam Los Angelesre, mert a célom nem változott: olimpiai bajnok szeretnék lenni!”
