Komáromi Tibor - riói summázat, szubjektív felhangokkal

2016. 08. 28., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: MBSZ-szerkesztőség

Gondterheltnek, hajszoltnak láttam Komáromi Tibort, a szakmai munkáért felelős alelnököt, amikor Rióról kellett beszélnie. Volt benne indulat, önmérséklet, számos kikívánkozó gondolat, miközben próbált nagyon reális, nagyon objektív, mi több, diplomatikus maradni. Nem vagyok benne biztos, hogy a hazaérkezés után néhány nappal már mindent a helyére lehet pakolni.

Az elnehezült lélek

• A két legnehezebb pillanatomat nem nehéz kitalálni – mondta a háromszoros világbajnok, olimpiai ezüstérmes szakmai vezető. – Az egyik  Lőrincz Viktor veresége, amikor a semmiből érkezett egy pont az ellenfél javára, és elvették tőle az érmet. A másik Lőrincz Tamás meccse; egy négykézláb birkózó emberrel gyömöszölték egymást, majd egy mondva csinált ürüggyel adtak Tamás ellen két pontot, és ugyanezt a versenyzőt nem küldték le térdelőbe (a koreai a harmadik helyért vívott meccsen lekerült, technikai tussal ki is kapott). Bácsi Péter elbukott bronzérme is a nehéz momentumok közé tartozott.

Összeeesküvés-elméleteket emlegetünk, de ez már inkább a gyakorlat, ha a fals bíráskodást emlegetjük?

• Nem beszélnék összeesküvés-elméletről, nagyon sok tévedés történt a bíráskodásban, később is. Mindenestre vannak „védtelen” nemzetek. Ugyan nem volt Rióban bírónk, de fogalmam sincs, mit tehetett volna, ha ott van egyáltalán. Dolgozunk rajta, hogy magyar tisztségviselő újra bekerüljön a nemzetközi szövetség vezetőségébe. Mindenesetre mind én, mind pedig a versenyzőim értetlenül állunk a történések után, megdöbbentem, hogy ilyesmi egyáltalán előfordulhat.

A két ötödik hely értéke

• Persze, hogy a távlatok más megvilágításba helyezik a dolgokat – folytatta Komáromi Tibor. –Érmes lehetőségek után nyilván nem jó a szánk íze, de van a megszerzett helyezéseknek másik olvasata is. Gondoljuk csak meg: az olimpián -  szemben más világversenyekkel – minden szakágban csak 6-6 aranyérmet osztanak, a győzelemre pályázók száma hihetetlenül magas.

De ez azt is jelenti, hogy ne dédelgessünk hiú ábrándokat, adjuk alább az igényeinket, amikor érmekről, dobogóról álmodozunk?

• Hiú ábrándokat semmiképp sem. Viszont azt hadd tegyem hozzá, hogy a női szakágat próbáltuk erőteljesen fejleszteni, és a szabadfogásban is érzékelhetők javuló tendenciák. A birkózás azok közé a sportágak közé tartozik, amellyel kapcsolatban az emberek aranyvágyakat fogalmaztak meg, ezek nem valósultak meg, és most jön a másik véglet: temetünk. Mi mindig is nagyon könnyen temettünk, parentáltunk el sportágakat. Akadt olyan sportágunk is, amelynek kapcsán érmes reményekkel érkeztünk Rióba, aztán messze nem teljesültek ezek az elvárások, de a mienkkel kapcsolatos felhangok mégsem hallatszanak.

 És akkor?

Tehát ezek tükrében mit tervezhet a szakma a soron következő nagy versenyekre?

• Ugyancsak érmeket tervezünk, mint eddig - a korábban említettek ellenére vagy inkább éppen ezért -, mert ahol igazságtalanul bántak a versenyzőinkkel, őket nyugodtan tekintsük érmeseknek, és ahol „lyukasak” a súlycsoportjaink, oda olyan fiatalokat próbálunk beépíteni, akik a következő olimpiára beérhetnek, de nem vagyunk ideális helyzetben. Ami a szabályváltozásokat illeti, a kötöttfogás tette leginkább magáévá az új szabályokat, a szabadfogásban és a nőknél már nem ilyen egyszerű a helyzet, de az utóbbi két szakágban megpróbálunk az olimpiai hat súlycsoportra koncentrálni, csak némi türelem szükségeltetik, mert a versenyzők nem teremnek meg egyik pillanatról a másikra. Az olimpikonjaink mögött is legalább 15-20 év birkózó múlt áll.

És ha már Komáromi Tibor a beépíthető fiatalokról, a jövőről beszélt, következik egy újabb fejezet a leendő jelöltekkel kapcsolatban. Kedden a franciaországi Macon-ban kezdődik a junior világbajnokság…