Komáromi Tibor hatvanéves

2024. 08. 15., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: MBSZ, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Csütörtökön hatvanéves a magyar birkózósport legendája, a kötöttfogásban háromszoros világbajnok, egyszeres Eb-győztes és olimpiai ezüstérmes mesteredző, Komáromi Tibor.

„Herkules szintű emberek erősítettek” – emlékszik vissza Komáromi Tibor a pillanatra, amikor édesapja 11 éves korában először levitte őt a Ferencváros birkózócsarnokába.

„Csodálattal néztem rájuk, hogy micsoda izomkolosszusok. Én is olyan szerettem volna lenni, mint ők” – fogalmaz Komáromi.

Ügyesnek bizonyult, már utánpótláskorú sportolóként szép sikereket ért el, 1983-ban második helyen zárt a junior-világbajnokságon, egy évvel később megnyerte a korosztályos Eb-t úgy, hogy ugyanezen esztendőben már a felnőttek kontinensviadalán is szerepelt, a hetedik helyen zárt.

1986 hozta el az áttörést a karrierjében, a kötöttfogású 82 kilogrammosok között megnyerte a pireuszi Eb-t, majd Budapesten világbajnok lett. De nem akárhogy!

„A vb-győztes lengyel Bogdan Darassal küzdöttem a döntőben. Akkoriban a szabály kimondta, hogy ha a mérkőzés ideje alatt nem esik akciópont, akkor a bíró dönthet úgy, hogy lelépteti a feleket. Ő így is tett, leküldött minket a szőnyegről. Pedig a lengyel meccs közben végig fejelt, eltörte az orromat, csak én támadtam, egyértelmű volt, hogy én szeretnék akciót végrehajtani. A döntést természetesen hatalmas felháborodás követte, másnap engem és Darast a sportcsarnok alagsorába hívattak, ahol a nemzetközi szövetség elnöke mindkettőnknek átnyújtott egy-egy aranyérmet” – emlékszik vissza Komáromi. 

1987-ben Clermont-Ferrand-ban is világbajnok lett, így kétszeres címvédőként utazhatott az 1988-as szöuli olimpiára. Az ő súlycsoportjában indult az egy súlycsoporttal lejjebb már háromszoros vb-aranyérmes szovjet Mihajl Mamiasvili. 

„Előtte, a kolbotni Eb-n birkóztunk egymás ellen. Életem legnagyobb hibáját azon a meccsen követtem el, lenti védekezés közben azt láttam, hogy a bíró a szájába veszi a sípot, és gondoltam, egyből belefúj. Nem így történt, elveszett a koncentrációm, és Mamiasvili megforgatott, így alulmaradtam. Szöulban hat megnyert mérkőzés után találkoztam vele a döntőben, tíz egyre vert. Valamivel talán jobb volt, hiszen ő nyert, de az eredmény nem tükrözte jól a kettőnk közti különbséget.”

Komáromi egy évvel később, a martigny-i világbajnokság döntőjében visszavágott a szovjetnek: „Az elődöntőben elszakadt a bokaszalagom, valahogy ki kellett bírnom még fél percet, hogy nyerjek, ez sikerült. Délután rendezték a döntőt, borzalmasan fájt a lábam, de úgy döntöttem, kiállok. Egészségesen kétszer nem tudtam megverni Mamiasvilit, ebben az állapotban viszont akkor sikerült. A mai napig nem tudom, mi kellett hozzá, hogy így alakuljon. Az biztos, hogy nagyon akartam az aranyérmet.” 

Komáromi Tibor 1994-ig versenyzett a nemzetközi porondon, s már ebben az évben ő lett a kötöttfogású válogatott szövetségi kapitánya, amelyet 1996-ig, majd 2001-től 2006-ig irányított. 2015-ben a Magyar Birkózók Szövetsége szakmai alelnökének nevezték ki, 2018-ig látta el a feladatot. Két évvel később mesteredzői címmel tüntették ki.

Napjainkban Monoron tart tréningeket, és szívesen lát el közhasznú feladatokat.

„Nemrégiben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében vettem részt olyan eseményen, amelyen a sportról és annak fontosságáról beszélgethettem a gyerekekkel. Próbáltam elmagyarázni nekik, hogy mekkora lehetőség rejlik benne, minden tekintetben. Épp a minap mentem edzésre, amikor közülük az egyik kissrác messziről kiabált nekem: »Tibi bácsi, Tibi bácsi, itt vagyok!« Ezek a pillanatok igazán nagy örömet okoznak.”

Komáromi Tibor most csütörtökön töltötte be életének 60. évét, Isten éltesse őt sokáig!