Cikk keresés:    

Kiss Balázs külön köszöntötte Szőke Alexet

2016. 09. 23., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: UWW, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Tbilisziből aranyat hozott Szőke Alex, és amikor Pesterzsébeten, az ESMTK birkózó szakosztályának bázisán, a Kruj Iván Sportcsarnokban találkoztunk a héten, meg is mutatta a nagy becsben tartott medáliát. Rendkívül büszke rá, de hát az a helyzet, hogy 18 esztendő után ismét van kadet világbajnokunk. Előtte utoljára Kiss Balázs tudott vb-t nyerni ebben a korosztályban. Balu a felnőtt világbajnoki címig jutott, Alex is elindult az úton…

Struhács György a kötöttfogású kadet válogatottat irányította a tbiliszi világbajnokságon, és ő is boldog, hogy egy szűk emberöltő elteltével Szőke Alex az első helyen végzett. 

  • Nyerni mindig rendkívül nehéz, mert egy döntőt kell sikerrel megvívni – mondta a felnőttek korábbi szövetségi kapitánya. – Szinte külön meg kell tanulni, hogyan birkózzál egy fináléban, mert sokkal nagyobb a tétje, mint a többi mérkőzésnek. Különleges dolog, és ez a fiatalember tényleg különleges dolgot hajtott végre. Hadd tegyem hozzá, hogy még csak az első évét tölti ebben a korosztályban, tehát jövőre is az ifik, illetve a kadetek között fog szerepelni. 

Mi az, amit Szőke Alex már most tud?

  • Elsősorban az, hogy elhitte: tud jól szerepelni a világbajnokságon. Olyan embereket tudott legyőzni Tbilisziben, akiket eddig még sosem, a grúz vagy az osztrák fiútól eddig mindig kikapott. Ha ugyanilyen hittel, akarattal dolgozik, a juniorok között is sikeres lesz.

Aranyút Tbilisziben
A kadet világbajnokság legörömtelibb pillanata talán az volt, amikor a 85 kilogrammosok súlycsoportjában egy magyar kötöttfogású állt fel a dobogó legfelső fokára: Szőke Alex öt győztes meccset követően került a világ tetejére.

  • Szerintem a grúzok ledöbbentek, hogy egy magyar nyerte meg a világ- bajnokságot – mondta boldogan Alex, miközben megmutatta az érmét, élete első, világversenyen megszerzett medálját. – Volt grúz versenyző az ellenfeleim között, aki az Európa-bajnokság bajnokságon harmadik lett, de a második körben legyőztem őt 5-1-re, előtte egy fehérorosz fiút vertem meg 6-2-re, ott tusveszélybe kerültem, aztán sikerült kikecmeregni a nehéz helyzetből. Utána jött egy finn, 3-0-ra nyertem ellene, majd az Ázsia-bajnok iráni Forunzade következett az elődöntőben, ott 1-0 lett a vége, és az osztrák vébé és Európa-bajnoki ezüstérmes Raggingerrel birkóztam az aranyért. 2-1-re győztem, és így végeztem az első helyen.

Alex számára az Európa-bajnokság még nem sikerült jól, mert nagyon izgult, persze ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a stockholmi kontinensbajnokság volt élete első világversenye. 

  • Nagy kudarcnak éreztem – folytatta az ifjú harcos. – Tíz év munkája nem mehet így veszendőbe, még egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy ha ennyire megvernek, ilyen eredménnyel zárok, akkor mi a csudát keresek én itt. Aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot. 

Már az elejétől fogva az ESMTK a klubod, a második otthonod?

  • Igen, itt kezdtem Kruj Ivánnál és Balogh Ferencnél 2007-ben, egy évvel később feljebb kerültem, gyakran megvertek, elkeseredtem, de utána szépen fokozatosan mentem felfelé, és komoly szintre jutottam.

A kudarcot, az elkeseredést mással beszéled meg, vagy inkább elvonulsz, és magadban teszed tisztába a dolgokat?

  • Leginkább magammal beszélem meg, esetleg a testvéremmel – ő a bátyám, kiváló motocross-os, ő a példaképem! -, az édesanyámmal vagy édesapámmal beszélgetünk, de olyan is gyakran megtörténik, hogy edzés után, a pihenő közben megbeszélem saját magammal, ami a tréningen történt, mit csináltam, mennyi dobást hajtottam végre, és hasonlókat. 

A világbajnokság előtt is „beszélgettél” magaddal?

  • A vébé előtti napon is beszéltem saját magammal, és ott, akkor tudatosítattam magamban, hogy meg fogom csinálni.

Hogyan történik ez, fennhangon beszélsz magadhoz?

  • A versenyeken alvás előtt szoktam megvitatni magammal, még azt is eldöntöm, hogy a soron következő ellenfelemmel szemben mikor, hányadik percben indítok el egy akciót.

Kiss Balázs üzenete
Nem kevesebb, mint 18 év telt el azóta, hogy utoljára kadet világbajnoki címet szerzett magyar birkózó, már pedig Kiss Balázs akkor nyert ebben a korosztályban (azóta felnőtt világbajnok is lett 2009-ben).

  • Kiss Balázs a facebook-on gratulált nekem, és ez nagyon jól esett. Mint utódjának írt, tanácsokat is adott, és én ezeket megfogadom, felnézek rá, de egy pillanat… (és ekkor Alex előkapta a zsebéből a kor egyik nagy vívmányát, az okostelefont)…inkább felolvasom. 

„Szia Alex! Tiszta szívből gratulálok az utódomnak, 18 évvel ezelőtt Dél-Afrikában ugyanebben a súlycsoportban, ugyanott álltam, ahol Te, a dobogó legtetején. Nagyon örülök, hogy Te veszed át az örökségemet, mert komoly fantáziát látok benned. Ez az eredmény azt jelenti, hogy bármi is lehetsz, de ahhoz, hogy elérd a vágyaid, álmaid, továbbra is ilyen elszántan, kőkemény hittel és alázattal kell dolgoznod, ahogyan tetted ez idáig. Ehhez kívánok Neked óriási erőt, kitartást és szerencsét. Járd végig az utadat. Ünnepeld meg rendesen, mert ez egy óriási siker, élvezd ki minden egyes percét. Üdv, Balu.”

Epilógus helyett
Mielőtt Alex-szal leültünk beszélgetni a Kruj Iván Sportcsarnok egy nyugalmas szegletében, afféle irodában, átvágtunk az öltözőn, ahol kurjongató, nagyon jó hangulatú fiúk között vezetett az utunk. Alex csak elnéző mosollyal nyugtázta:

  • Á, ezek őrültek, de megsúgom, én is az vagyok. Szerintem egy birkózónak okosnak, erősnek kell lennie, és egy kicsit – úgymond – bolondság is szükséges.

Lépre csalod az ellenfeleidet?

  • Hát persze. A nehezebb súlyokban – nálunk, a 85 kilóban is – arról szól a dolog, hogy lefárasszuk az ellenfelet, léptetni kell, húzni-vonni, és eközben jöhetnek a kis trükkök.

Szőke Alex nem meghatódós fajta, de…

  • Amikor kijöttek elém a repülőtérre a klubtársaim, a barátaim, hát bizony, azok hihetetlen pillanatok voltak. Tbilisziben a bátyám a döntő előtt felhívott, sírtunk mindketten, és ő azt mondta, hogy jó lenne, ha megcsinálnám. Azt mondta még: látom, hogy meg fogod csinálni. 

A többit pedig már tudjuk…