Két magyar a határon túlról
2017. 02. 25., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Amint már jeleztük, a Magyar Birkózó Szövetség és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet közös sajtótájékoztatóján megjelent határon túli versenyzők közül a Kárpátaljáról érkezett Horváth Viktorral és a vajdasági, szabadkai Balázs Lehellel készült beszélgetést közreadjuk. Mindketten magyar állampolgárok, így tehát akár részt vehetnek az országos bajnokságunkon is.
Horváth Viktor: „Az a célunk, hogy magyar bajnokok legyünk…”
Kettős szerepet játszol, hiszen egyszerre birkózol és edzősködsz is. Könnyen össze lehet hangolni a két ténykedést?
- Nem nehéz, valóban játékos-edző vagyok – kezdi Horváth Viktor. – Sokszor jövünk át versenyre a gyerekekkel, most éppen a kaposvári kadet rangsorversenyre visszük őket. Én magamTiszaújhelyről jöttem Kárpátaljáról, ebből a kis faluból még 2010-ben. Balogh Vilmos és a Niké sportegyesület szakmai stábja megbeszélést tartott Kárpátalján, és ezek után kerültünk át Magyarországra akkor ősszel. Akkor mintegy száz külhoni magyar fiatal jött át, és folytatta itt a tanulmányait.
Simán működött minden, csak annyi történt, hogy párszáz kilométert arrébb jöttetek?
- Persze. Nagyjából 14-15 évesen kerültünk ide, először is sportolni, birkózni, de rájöttünk, hogy tanulni is kell. Szakmát tanultam, leérettségiztem…
Milyen szakmát?
- Kereskedelmi eladó képzettséget szereztem, most edzőnek tanulok a Testnevelési Egyetemen.
Viktor mindig is vonzódott Magyarországhoz, gyerekként a szüleivel nyaranta sokszor kirándultak Budapestre. Amikor 15 évesen a társaival ide kerültek, az saját bevallása szerint nagy lehetőséget jelentett.
- Ott Kárpátalján Beregszászban edzettünk – az egy kisváros -, de aztán Fonyódon, majd Budapesten folytattuk. Többször is edzőtáboroztunk Tatán, Dunavarsányban, és ez nagy előrelépés volt számunkra. Az a célunk, hogy magyar bajnokok legyünk. Most a kötöttfogásról beszélünk, de hát mi ezt tudjuk, ezt tanultuk gyerekkorunkban.
Mennyire lehet előre tervezni, mik a távolabbi célok?
- Vannak versenyzőink, akik a magyar bajnokságokon, válogatókon jó eredményeket érnek el. Reméljük, hogy akár a tokiói olimpián is megmutathatja egyikünk-másikunk, hogy mit tud.
Balázs Lehel – a birkózástól nem tud szabadulni
Balázs Lehel Szabadkáról jött, de amint hamarosan kiderül, vannak jócskán budapesti tapasztalatai is.
- Immár lassan három éve, hogy az egyetemi mesterképzésen tanulok Budapesten, és itt is edzem – mondta Lehel. – Szerbiában szoktam versenyezni, de ha itt Magyarországon is versenyezhetünk ezentúl, az egy jó lehetőség, mert összemérhetem a tudásomat azokkal, akik itt, Magyarországon versenyeznek.
Kötöttfogás vagy szabadfogás?
- Szabadfogás, jobbára a 85 kilósok között birkózom.
Mire vagy legbüszkébb az eredményeid közül?
- A szerbiai országos bajnokságon aranyérmes lettem, csak az a baj, hogy a tanulás miatt nem tudok teljes mértékben odafigyelni a birkózásra, de igyekszem megtenni, ami tőlem telik.
Nem néznek rád ferde szemmel Szabadkán, hogy most Magyarország felé kacsintgatsz?
- Nem, dehogy. Senki nem tett szemrehányást, de hát elvégre magyar vagyok. Itt Magyarországon elsősorban azokat a birkózókat ismerem, akik világversenyeken szerepelnek.
Eltervezted már, hogy mihez kezdesz, ha befejezed a pályafutásodat?
- Az az igazság, hogy nem tudom, mert a tanulmányaim nem kapcsolódnak a sporthoz, épületgépésznek tanulok a Műszaki Egyetemen. Viszont az is fontos, hogy a birkózás az életem részévé vált, ettől nem fogok tudni szabadulni – mosolyog a vajdasági fiú. – Próbálok feljebb kerülni és csinálom, mert szeretem.
Tehát mind Viktor, mind Lehel gyűri magát, próbálkozik, érzik a lehetőséget. Látjuk-e őket egyszer majd a magyar bajnoki dobogón is? Lehet, hogy a kérdésre nem sokára igenlő választ adhatunk?
