Két csavar a vállban, sok erő a lélekben – Merci tényleg visszatért!

2017. 10. 25., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Hosszú kálváriát, vállműtétet, szenvedést követően Dénes Mercédesz, az érdiek kitűnősége végérvényesen visszatért, pedig már sokan lemondtak róla. Biztató volt, hogy a szezon elején, szeptemberben Egerben megnyerte az egyetemi és főiskolai országos bajnokságot az 55 kilósok között, de a nemzetközi visszatérés a minap Ukrajnában, a Vladimir Sztadnik – emlékversenyen történt meg. Ukrán ellenfelei még pontot sem csináltak rajta, és így diadalmaskodott az 53 kilogrammosok mezőnyében.

Dénes Mercédesz az első női birkózónk, aki aranyérmes lett világversenyen, 2010-ben győzött a szarajevói kadet Európa-bajnokságon. 

Azóta persze, sok víz lefolyt a Dunán – többek között junior világbajnoki ezüstöt, bronzot, tavaly pedig egy U23-as Eb-bronzérmet is hozott az élet, Ruszéban -, és ha már a tavalyi esztendőt emlegetjük, nos akkor valami megszakadt. A vállban, a pályafutásban. 

• Nagyon keserves kálvária várt rám – emlékezett vissza Merci az elmúlt egy évre. – A bizonytalanság ejtett kétségbe, mert fél éven át nem tudták megmondani az orvosok, hogy tulajdonképpen mi a bajom. Állandóan azt tanácsolták, hogy várjak még néhány hetet, ne erőltessem, csak pihentessem a vállamat, és szépen eltelt fél év.

Tavaly októberben történt a sérülés…

• Így van, akkor sérültem meg a válogatott első edzésén kondizás közben, két nappal később birkóztam, rásérültem, másnap már nem tudtam felemelni a karomat. Ezután mentem el orvoshoz, jött az MR-vizsgálat, majd újabb vizsgálatok jöttek, újabb orvosok, és az volt a végkövetkeztetés, hogy baj van, de nem kell műteni. Újra hetek teltek el, a gyógytornát csináltam, jártam doktortól-doktorig, de nem tudtam birkózni, és csak éppen hogy fel tudtam emelni a karomat. Végül eljutottam Kiss Jenő főorvos úrhoz, aki végül segített.

A diagnózis?

• Megtört a porcgyűrű a vállamban, műteni kell, szólt az ítélet, és fel is kerültem egy három hónapos várólistára, januárban történt a diagnózis, márciusra kaptam műtéti időpontot, de addig sem állhattam le. Szerencsére összesodort az élet egy személyi edzővel, és vele az erősítést, az állóképességem javítását végeztük az elmúlt időszakban. Meg kell mondanom, érdekes év volt… Arról már nem is beszélve, hogy decemberben kivették a mandulámat, de rögtön azután kimentem  a nem -olimpiai súlycsoportok vébéjére a Papp László Sportarénába, hogy szurkoljak a többieknek.  Aztán márciusban úgy feküdtem be a kórházba, hogy előző nap még kettőt edzettem. Örültem is, hogy befeküdtem, mert elképesztő izomlázam volt. Március 13-án műtöttek, úgy toltak be a műtőbe, hogy a műtét után vagy három hetet, vagy három hónapot kell kihagynom. Kész. A két változat helyett jött egy harmadik, mert amikor kitoltak a műtét után, kérdeztem, mi történt. Kiderült, hogy nemcsak  a porcgyűrű tört szét, hanem a bicepsz eredése is félig leszakadt. Kaptam  két csavart, és a végső ítéletet: biztos, hogy fél évig nem versenyzhetek, és legalább négy hónapig egyáltalán nem birkózhatok. Ettől függetlenül egy héttel később, a varratszedés után már elkezdtem edzegetni.

Merci némileg megnyugodott, hogy végre elkezdődött a rehabilitáció, gyógytornával fűszerezve, szerencsére gyors tempót vett a gyógyulás. A múlt hónapban már teljes értékű munkát kezdett végezni, manapság nagyobb súlyokkal dolgozik, kimunkáltabb mozdulatokkal, mint a sérülés előtt. 

Hosszú, fájdalmas, a lelket is meggyötrő időszakon vagy túl. Egy pillanatra sem villant fel benned, hogy befejezed, hogy feladod?

• Nem, nem, csak a már említett bizonytalanság idegesített, amikor még nem tudtam, mi a bajom. Ez volt az, ami idegileg a padlóra küldött, de addig megpróbáltam mással foglalkozni, egyetemre járok, az egri Eszterházy Károly Főiskolán vagyok végzős, a riói olimpia miatt sok mindent halasztottam, ezeket próbáltam bepótolni.

Testnevelő-edző leszel a majdani diplomád szerint. Hol tartasz?

• Utolsó éves vagyok, már el is kezdtem írni a szakdolgozatomat, ami a birkózás szabályváltozásainak a sportágra gyakorolt hatásairól szól, arról például, hogy a szabályváltozások milyen módon jelentkeztek az olimpiákon. Azt még külön vizsgálom, hogy amikor a birkózást le akarták venni az olimpia műsoráról, akkor éppen az azt követő nagy szabályváltozások hogyan segítettek abban, hogy a birkózás továbbra is a programban maradjon. 

A válságos időszakod közepette egyáltalán kire támaszkodhattál?

• Nem voltak sokan… Többen is lemondtak rólam, mondván, hogy ilyen sérülés után nincs visszatérés, ez is kikészített… Aki leginkább mellém állt, az az édesanyám, a teljes támogatásáról biztosított, akár abbahagyom, akár újra kezdem, ott volt a műtétjeimnél is. A gyógytornászomnak, Moldvai Ildikónak köszönhetem, hogy egyáltalán fel tudtam emelni a karomat, jártam Balassa Levente sportpszichológushoz, ő sokat segített a műtét előtti időszakban, a személyi edző – az UTÉ-nál erőnléti edző -, akivel együtt dolgoztam, Demeter Gábor. És persze, a klubomban, az Érdi Spartacus-ban sokat edzettem Südi Gábor irányításával.

Mikor szűnt meg benned a félsz azzal kapcsolatban, hogy újra megsérülsz, magyarán mikor tetted magad oda újra, úgy istenigazából a szőnyegen?

• Most szeptemberben már nem féltettem a vállamat – egy szűk évvel a sérülést követően -, de azért mégis maradt bennem egy kis félsz az ukrajnai verseny előtt, hiszen egy évig nem versenyeztem, nemzetközi edzőtáborban sem voltam. Ott tértem vissza tényleg, és nagyon jól éreztem magam a szőnyegen. Elmúlt a stressz. Új motivációk mozdultak meg bennem, mert az olimpia évében a megfeszített munka közepette már fásultságot éreztem, de továbbléptem.

Dénes Merci tehát továbblépett, nemzetközi versenyt nyert. Két csavarral a vállában, bátorsággal a szívében, új lendülettel, új célokkal – meg akarja hódítani a világot. Az út még hosszú, de vané türelme, hogy végigjárja. Az U23-as világbajnokság lehet a mérleg nyelve. Merci, sok-sok erőt kívánunk hozzá!