Jutalom és felajánlás
2021. 03. 29., írta: Deák Zsigmond, fotót készítette: MBSZ, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Mindannyiunk örömére Korpási Bálint Budapesten kiharcolta a magyar birkózás ötödik kvalifikációját a tokiói olimpiára. A Maci becenevű világ- és Európa-bajnok kiválóság története több, mint egy „átlagos” kvótaszerzés. Szándékának másfél esztendővel ezelőtti bejelentése, hogy élete vágya, az ötkarikás szereplés érdekében pályafutása egyik utolsó nagy dobásaként lejjebb megy egy súlycsoporttal, a járvány miatti egy éves halasztás, a gyakorlatilag kétszeri fogyasztás, második meccsének drámai jelenete, majd annak bravúros megoldása, céljának, álmának csodás megvalósítása összességében hollywoodi (sport)filmbe illő sztori. Amelynek reményeink szerint még nincs vége…
Ám a 2,5 millió forintot nem ezekért az „extrákért” kapta a Magyar Birkózószövetségtől, hanem azért, mint mindenki más, aki kivívta a tokiói szereplés jogát. A 2019-es nur-szultani világbajnokságon vitézkedő Sastin Marianna, Lőrincz Tamás, Lőrincz Viktor és Muszukajev Iszmail természetesen már átvehette az összeget, amellyel az MBSZ értékeli a kijutásukat és segíti a felkészülésüket. S nyilván, ha a szófiai világkvalifikáción reményeink szerint lesz még kvóta, annak gazdája sem marad e jutalom nélkül. Ez a szabály, erről szól az elnökségi határozat, más sportági szövetségek is adnak ilyesmit, vagy éppen nem, ez a saját hatáskörük, inkább örülni kell, hogy a birkózószövetség meghozta ezt a gesztust, s megteremtette az anyagi hátterét. Világos a kritérium, hogy kinek jár, mint általában más hasonló helyzetben: az állam olimpiai jutalmai is egyértelműek a bajnoktól a pontszerzőig bezárólag. Egy élsportoló motivációja a sikerre alapvetően nem anyagi természetű, de ha saját sportága tud rajta segíteni így is, azt érdemes értékelni. Egészen pontosan értékelni kell.
Ha már gesztus, nagy visszhangot kapott az a szintén Korpásihoz kapcsolódó történet, hogy 2019 októberében, a nur-szultani vb nagyszerű kötöttfogású eredményeinek helyszíni ünneplését jelenlétével megtisztelő Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke azt mondta az akkor bronzérmet szerző Macinak, hogy ha lefogy és kijut Tokióba, odaadja neki a szolgálati autóját. Nem volt ez egy minden részletre kiterjedő hivatalos szerződés, amit a lap alján aláírtak, vagy egy komoly fogadás mindkét fél hatalmas tétjével, hanem egy félig tréfás, félig komoly felajánlás néhány sör után, jó hangulatban. S bár azóta eltelt másfél év, a sportvezető nem feledte, mit ígért, így hét hónapig az ő luxuskocsiját használhatja majd birkózónk. Az ilyesmit megköszönni illik, nem azon polemizálni, hogy miért nem örökbe kapta, miért nem furikázhat vele tovább, miért nem jár ezután gyalog Kulcsár, miért nem ez, miért nem az… Félreértés ne essék, természetesen Korpási meghatva és tisztelettel meg is köszönte a gesztust, de hát kukacoskodók mindig vannak. Pedig semmi más nem történt, mint hogy a MOB elnöke tartotta a szavát.
