Hetvenöt éves a világbajnok Réczi László
2022. 07. 14., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Csütörtökön töltötte be 75. életévét a kötöttfogású 62 kilogrammosok között világbajnok, olimpiai és Európa-bajnoki bronzérmes Réczi László, aki rendkívül sokrétű életutat tudhat maga mögött. A kiskunfélegyházi legenda napjainkban is jó erőben van, remek egészségnek örvend.
„Most már azért kevesebbet dolgozom, így több idő jut a családra és a barátokra. Nagyjából ötven-hatvan emberrel tartjuk rendszeresen a kapcsolatot, közülük tizenöttel töltöttük együtt a csütörtök délutánt, a faházunk és a gyönyörű pincénk előtt. Borjúpörköltet főztem nekik, ez az egyik specialitásom, tíz éve még a helyi főzőversenyt is megnyertem vele! pedig még Székelyföldről is érkeztek vetélytársak, és a medvepörköltet is le kellett győznöm. 1990 óta vadászom, az idényében hétvégente még mindig járom az erdőt. Sok más mellett főzni is ennek köszönhetően tanultam meg igazán” – meséli RécziLászló.
Hatgyerekes családban nőtt fel, szegény körülmények között. A szülei korán „kiadták”, libapásztornak. Nem sokkal később lakatos, majd gépésztechnikus, hegesztéstechnikai előadó lett belőle, aztán zöldségkertészként tevékenykedett. „Remekül kitanultam ezt a szakmát. Ritka, kiváló fajtákat nevelhettem. Volt egy nagyon különleges uborkafajta, amit felvittem Budapestre – emlékszem, senki nem adott el mellettem semmit, amíg abból volt nálam.”
Tényleg bejött a zöldségbiznisz, 1987-ben megnyitották a saját családi panziójukat, amely a mai napig is üzemel. „Olimpia Panzióként nyitottuk meg, de a Magyar Olimpiai Bizottság megtiltotta, hogy ezen a néven működjön – a Montrealban nyert bronzérmem nem jogosít fel rá. Szóval a lányom, Mónika után kereszteltük el.”
Réczi László a tanulást sem vette félvállról. Sőt!Jogászként diplomázott, és több évtizeden át, sikeresen dolgozott ügyvédként. Önkormányzati képviselőként, alpolgármesterként, majd a kiskunfélegyházi Takarékszövetkezet elnökeként is dolgozott, mindemellett sokáig tevékenykedett a Magyar Birkózók Szövetsége elnökségében és a fegyelmi bizottságában.
És ezeket megelőzően világklasszis birkózóvá vált. 1973-ban nyerte első világbajnoki bronzérmét a kötöttfogású 62 kilogrammosok között, ezt követte még négy bronz, kettő vb-ről, egy-egy az olimpiáról és az 1977-es Európa-bajnokságról. Ugyanebben azt esztendőben felért a csúcsra, és világbajnoki címet ünnepelt Göteborgban. Mindezt úgy érte el, hogy soha nem hagyta el Kiskunfélegyházát, mindvégig ott készült.
„Tizennégy éves koromig asztaliteniszeztem, városi bajnok voltam. A testnevelőtanárom kedvenc sportága volt a pingpong, az órákon ketten játszottunk, a többiek néztek minket. De aztán megkezdődtek a birkózóedzések, és engem tulajdonképpen áthúztak a szőnyegre. Életem első versenyét, a Vasas-kupát rögtön megnyertem, ott találkoztam a kétszeres olimpiai bajnok Kozma Istvánnal. »Kicsi, szépen birkózol, nagyon jól, de ne befelé, hanem kifelé dobd a szaltót« – szólt hozzám. Meg azt is mondta, ha igazán nagy birkózóvá szeretnék válni, gondoljak arra, hogy világbajnok vagyok, és nekem szól a magyar himnusz, amikor a dobogó legfelső fokán állok. Még mindig morcos vagyok rá amiatt, hogy nem magyarázta el rendesen… Igazán fogalmazhatott volna inkább úgy, hogy az olimpiai és világbajnoki címet képzeljem el” – tette hozzá kacagva Réczi.
Nem elégedett a pályafutásával? – kérdeztük egyből.
„Van hiányérzetem, szerettem volna olimpiai bajnok is lenni. Az 1980-as moszkvai játékokra még fel akartam készülni. De két évvel korábban, az 1978-as mexikói világbajnokságon gerincsérvet szenvedtem, két hétig felállni sem bírtam. Pozsonyban különböző kezeléseket kaptam, és nem sokkal később már újra edzhettem. De a sérülések innentől folyamatossá váltak, havonta vittek kórházba. Noha 1979-ben egy súlycsoporttal feljebb megnyertem az országos bajnokságot, a válogatott edzője, Müller Ferdinánd
azt mondta, tegyem le a szerelésemet, és adjak helyet másnak a nemzeti együttesben. És ez így is lett.”
Réczi László ha a birkózó-pályafutásával nem is, az életével maradéktalanul elégedett. Könnyek kíséretében mondta: „Szeretnek a környezetemben. Soha nem felejtem el, amikor 1977-ben négy-ötezer ember várt Kiskunfélegyházán, a helyiek a vállukon vittek a városházára, és az erkélyen szóltam a tömeghez. Megbecsülnek, a város díszpolgára vagyok, érdemérem tulajdonosa. Mindkét gyermekem ügyvéd, a fiam képviselő. Bejártam az egész világot, hatszáz óránál is többet repültem. Szóval igen, mindent összevetve elégedett és nagyon boldog vagyok.”
Réczi Lászlónak ezúton is boldog születésnapot kívánunk, Isten éltesse sokáig!
