Gyászol a magyar birkózócsalád – elhunyt Pór László

2015. 06. 23., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Egy csupaszív ember hagyott űrt maga után. Hirtelen, váratlanul távozott, 71 évesen, amikor még tervezett, amikor még a jövőről gondolkodott. Szűkebb pátriája is döbbenten vette tudomásul a megváltoztathatatlant – Kecskeméten, Bács-Kiskunban a neve fogalommá vált, a megyei szövetség főtitkáraként tevékenykedett. Búcsúztatására 2015. július 3-án, 10 óra 45 perckor kerül sor, a kecskeméti Köztemetőben.

Ha azt mondták Bács-Kiskunban és az ország déli, dél-keleti tájékán, hogy verseny és magas fokú versenyszervezés, akkor Pór László nevét emlegették. Három évtizeden át öregbítette a birkózás hírnevét, és példát adott, irányt mutatott, mert a töviről-hegyire ismerte a sportág csínját-bínját, tudta, hogy a birkózást a versenyek magas színvonala élteti. Nem feltétlenül csak az, ami a szőnyegen történik, hanem az is, amit egy – a szó legjobb értelmében vett – mindenes tesz azért, hogy a sportoló, az edző, a szülő, a szurkoló érezze, hogy törődnek vele. Már pedig Laci, Laci bácsi igazán megadta a módját: intézett, adminisztrált, szervezett, vagyis új szóhasználattal élve, menedzser volt a javából.

És a szívét adta bele, még az utóbbi időben is, amikor már betegeskedett, de mégis dolgozott, aztán egyszer csak villámcsapásként érkezett el a pillanat, amikor megadta magát a szív, mert nem bírta tovább.

Most mi lesz?, kérdezgetik oly sokan ezekben a napokban ott, Bács megyében, és másutt is, az országban azok, akiknek jelent valamit a birkózás. Hogyan lehet pótolni a pótolhatatlant? Hogyan lehet pótolni azt az embert, aki jól ismerte a birkózók, az edzők, a bírók lelkét, aki mindig ott volt, ahol a munka sokasodott. Pór László a Magyar Olimpiai Akadémia tiszteletbeli jelvényének tulajdonosa, és ebben az elismerésben szerepel egy szó, ami bennünk él most is, ha őt emlegetjük: a tisztelet.

És a szeretet, mert nem felejtjük, nem felejtünk el.