Felkerül a falra?

2020. 12. 30., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) honlapjának cikksorozata nyomán olyan, a Mr. Tus-sportiskolában nevelkedett birkózókkal beszélgetünk, akik a sportban és az életben egyaránt becsülendő pályát tudhatnak maguk mögött. Negyedik vendégünk a kötöttfogásban Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes Lőrincz Viktor.

• „Hihetetlenül jól kitalálták a dicsőségfalat. A Müller Ferdinánd edzőteremnek egyetlen olyan pontja sem volt, ahonnan ne lehetett volna felnézni a birkózás nagyjaira. Úgy neveltek minket, hogy rengeteget kell dolgoznunk ahhoz, hogy egyszer felkerüljünk oda. Márpedig én ezt nagyon szerettem volna, ezért a sportág alá rendeltem mindent” – így eleveníti fel az egyik szép emlékét az azóta már világklasszissá vált Lőrincz Viktor.

A siker kulcsa persze esetében sem csak ebben rejlik. Szüksége volt olyan mesterekre, akik hittek benne, a világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes bátyjára, és ahogyan mindenkinek, a csillagok helyes állására egyaránt.

• „Tomival mindig össze voltunk nőve. Bárhova indult, mentem utána” – így volt ez már Cegléden is…
• „Hétévesen, 1997-ben érkeztem először birkózóedzésre, de a következő foglalkozásra már nem akartam menni, mert a haverokkal sokkal jobban tetszett együtt lógni. Ez a mentalitás egyébként sokáig jellemzett, rengeteget köszönhetek a ceglédi nevelőedzőimnek, Papp Attilának és Papp Ferencnek, akiknek nagy szerepük volt abban, hogy a sportág mellett maradtam. Adódott arra is példa, hogy az egyik verseny előtt az ágyból rángattak ki, a tréningekre menet pedig gyakran a játszótéren vettek fel.”

Viktor 2004-ben került az akkor már három esztendeje működő Mr. Tus-sportiskolába. Egy hónappal a nyolcadik osztály megkezdése után költözött a fővárosba.

• „A keretedzésekre ezt megelőzően is rendszeresen jártam, és annyira odavoltam a rendszerért, hogy nem akartam várni a gimnáziumig a csatlakozással. Ebben közrejátszott az is, hogy a Mr. Tus mesterei, Bacsa Ferenc, Struhács György és Takács Ferenc éreztették, szeretnének együtt dolgozni velem – a korosztályos versenyeken figyeltek, és beszéltek velem. Ez hatalmas lökést adott a folytatáshoz.”

Lőrincz fiatalon nem tartozott a technikás birkózók közé, alapszintű fogásismerete volt, amelyet a remek erőnlétével kombinálva jól alkalmazott.

• „A hozzáállásommal emelkedtem ki a többiek közül. Velem együtt nyolcan érkeztünk a Mr. Tusba, és tizenegyedikes gimnazistaként arra lettem figyelmes, hogy szinte egyedül maradtam. Természetesen nekem is voltak hullámvölgyeim, de az edzők mindig visszatereltek a helyes útra. Pedig tizennégy évesen még én sem döntöttem el, hogy olimpiai bajnok akarok lenni; részcélok lebegtek a szemem előtt.”

Három évvel a váltás után, 2007-ben bronzérmet nyert kötöttfogásban a kadét Európa-bajnokságon (74 kg). Ezután minden megváltozott: bekerült a juniorválogatott keretébe, és így a felnőtt nemzeti együttes tagjaival is készülhetett – hatalmas megtiszteltetésként élte meg.

Első- és másodéves juniorként nem sikerült megszereznie a címeres mezt. Nehezen viselte, megrázta magát, és utolsóévesként megnyerte a szamokovi korosztályos kontinensviadalt (74 kg).

Azóta világbajnoki ezüst- (87 kg) és bronzéremmel (85 kg), Eb-arany- (85 kg), ezüst- (87 kg) és bronzmedállal (84 kg), valamint olimpiai ötödik hellyel egyaránt büszkélkedhet. A „Müller” falára mégsem kerülhetett fel.

• „Elköltöztünk a Körcsarnokba. Noha csalódott vagyok emiatt, a másik bázison megtalálható vagyok, és ez büszkeséggel tölt el.”

Testvére 2006-ban, 19 évesen óriási meglepetésre a 66 kilogrammosok mezőnyében megnyerte a moszkvai felnőtt Európa-bajnokságot. A példa tehát előtte volt, és ahogyan mindig, ezúttal is követte…

Nem titkolja: a következő célja az, hogy a csepeli Kozma István Magyar Birkózó Akadémián (KIMBA) az olimpiai bajnokok lelátójára is felkerüljön a portréja. Ennek elérésére jó esélye lehet a jövő évre halasztott tokiói olimpián.

• „A KIMBA csodálatos létesítmény, csak az lehet a következő lépcsőfok előttem, hogy azt a falat is kiérdemeljem. Ebben a komplexumban minden adott a bajnokká váláshoz: már csak olyan fiatalokra van szükség, akik tiszta szívvel szeretnek birkózni. A legfontosabb az, hogy higgyenek magukban, és abban, hogy megérik az elvégzett munka gyümölcse. Azt tanácsolom, hogy mindig végezzenek pluszmunkát, kicsivel többet a kértnél – ez teheti őket többé a riválisoknál. Az én esetemben azt hiszem, ez volt az a bizonyos kulcs…”