Ezüstérmek, tusok – Sastin Marianna feljebb kapcsolt

2019. 07. 22., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Világbajnokunk, Sastin Marianna nem aprózza el, a Spanyol Nagydíjon és a rangos, isztambuli Yasar Dogu-emlékversenyen összesen nyolc kemény meccset birkózott, hatot meg is nyert, kettőt tussal. Mindkét helyszínen a dobogó második fokára állhatott fel. Biztató előjelek a világbajnokság előtt.

Az idén minden a világbajnokság jegyében történik.

Pontosabban: minden az olimpia jegyében történik.

A nur-szultáni első hat helyezett már Tokióra készülhet. Wöller Olivér 36 esztendős anyukája Peking, London és Rio után a japán fővárost, vagyis a negyedik olimpiáját is megcélozta!

Igaz, Mariannának az ötkarikás játékokkal kapcsolatban nem volt szerencséje, de van még dobása. 

• Nem akárkik ellen birkóztam Madridban és Isztambulban – mondta a 62 kilóban versenyző klasszis. – Magyarán nem volt sétagalopp a nyolc mérkőzés, mindkét versenyen erős mezőny indult, de természetesen felkészülésnek szántuk, aztán jön még egy lengyelországi és egy minszki viadal is. 

Az első ezüstös történet – Madrid

• Talán én voltam az egyedüli, aki mindkét versenyen, Madridban és Isztambulban is elindult 62 kilóban. Minél többet akartam birkózni, és ezt sikerült is megvalósítani, ráadásul jó képességű, erős emberek ellen léptem szőnyegre – mondta Marianna.

Szép teljesítmény volt legyőzni a kétszeres olimpiai bronzérmes kolumbiai Renteriát a Spanyol Nagydíjon. Hogyan történt?

• Az utolsó tíz-tizenkét másodpercben történt, addig 1-1-el ő vezetett két intés után, akkor sikerült lecsípőznöm, és abból betusoltam. Alapvetően kellemetlen ellenfél, egy fejjel magasabb nálam, neki ez volt az első versenye a februári szülése után, de így is komoly fegyverténynek tartom a tusgyőzelmet, mert a következő versenyen erre emlékezni fog. A kanadainak visszavágtam a Klippanon elszenvedett vereségért, a spanyol lányt sikerült levinnem, és onnan simán alakult minden, 10-0 lett a vége.

A döntőben az orosz Trazsukova ellen korábban már birkóztál, és nem biztos, hogy kellemes emlékeket őrzöl.

• Többször összecsaptunk korábban, a riói olimpián is tőle kaptam ki, előtte a 2011-es Eb-n birkóztunk, ott a meneteket tekintve 2-1-es vereséget szenvedtem. Madridban lábra ment, és az döntött, pedig gyakorlatilag védtem az akciót, kevésen múlott…

A második ezüstös történet – Yasar Dogu-emlékverseny, Isztambul

• Hú, ott az első meccsemen már 6-0-ra vezetett ellenem az Eb-bronzérmes fehérorosz Ivanova. Egyszer levitt, aztán rászaladtam egy csípőre, amit tovább vittem, így lett 6-2, majd én csavartam le, végül ebből tusoltam be. A kazah elleni meccsem nem volt éppenséggel élvezetes, óvatosan birkóztam, de végig én uraltam a meccset. A brazil de Oliveirával vívtuk az elődöntőt, és persze ő vezetett 2-0-ra, aztán fél perccel a vége előtt végre megintették ujjtörésért, de ezért korábban kábé „negyvenszer” figyelmezették már. 1-2. Röviddel a vége előtt lábra mentem, ő a zónán kívül ült le, 2 pontot kaptam érte, és - - akárcsak a vébén, az indiai Malik ellen - 0.7 másodperccel a befejezés előtt állt meg az óra, a challenge-üket elutasították, végül így lett 4-2. Kérdezték tőlem, hogy miért vártam ennyit, erre azt válaszoltam: így legalább nem tud már pontot csinálni rajtam… Biztos vagyok benne, hogy ez azért mély nyomot hagyott a brazilban. A döntőt két intéssel nyerte meg a svéd Johansson, ennek az a tanulsága, hogy talán az elején kicsit bátrabban kellett volna birkóznom, és akkor visszaadják az intést. A világbajnokságon fordítva szeretném, amennyiben összekerülünk…

Tömör összegzés

• Ez a két verseny azt mutatta meg számomra, hogy az a munka, amit végzünk, jó irányt mutat a világbajnokság felé. Valahol le kell kopognom, hogy hál’istennek, a sérülés az utóbbi időben elkerül. Amikor Indiában töltöttünk két hónapot, az utolsó három napban majdnem „sikerült” eltörni az ujjamat egy gyakorló mérkőzés közben. Megúsztam, akkor azt hittem, hogy eltört, de másnap már szépen mozgott…