Érik a gyümölcs…

2015. 06. 29., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

… már mint a szakmai munka gyümölcse, amelyre az isztambuli junior Európa-bajnokság határozott visszajelzést adott. A hat érem önmagáért beszél, és most leginkább a kötöttfogású szakág mutatott határozott előrelépést - öt érmet „termelt” Törökországban. 1 ezüst, és 4 bronz a felnőtt korosztály előszobájában, a juniorok kontinensviadalán! A legfényesebb érem – az ezüst – a töretlenül fejlődő Losonczi Ottóé lett, és tegyük hozzá gyorsan, hogy a pesterzsébeti fiú mellé felsorakozott a dorogi bronztrió, tehát az ottani műhely büszkeségei most egyértelműen áttörést hajtottak végre, de ne feledkezzünk meg Török Zsoltról sem, aki két éve is ott állt már a dobogón. Emeljük ki Galambos Ramóna remek teljesítményét is, aki a második helyével megadta az alaphangot, ő szerezte a magyar csapat első érmét.

Legyünk mértéktartóak, de azért ne fukarkodjunk az elismeréssel, amikor a magyar válogatott teljesítményét méltatjuk. Évek óta várunk ilyen kiemelkedő eredményre, mint amilyet birkózóink elértek a török nagyvárosban.  Bár az aranyérem hiányzik a tarsolyból, de az isztambuli junior Európa-bajnoki medáliák száma mégis figyelemre méltó, főleg ha egy kicsit visszatekintünk a nagyon közeli múltra.

2012-ben a válogatott Zágrábból egyetlen érmet hozott a kötöttfogású Lám Bálint révén a junior Európa-bajnokságról, majd 2013-ban Szkopjéból is csak kettőt, mind Török Zsolt, mind Németh Zsanett ezüstérmes lett, a szabadfogás mindkétszer ötödik helyeket szállított. Tavaly Katowice a nők sikerének jegyében telt, Zsanett ismét második lett, Dénes Mercédesz és Galambos Ramóna a harmadik helyet csípte el, és hozzájuk társult még a szabadfogású Nagy Mihály bronzérme. Akkor a kötöttfogás érem nélkül maradt, de ez volt a jótékony, vihar előtti csend. Az isztambuli hat dobogós helyezésből a kötöttfogás ötöt (!), míg a női csapat egyet ért el.

Sike András olimpiai bajnok a kötöttfogásúak edzőjeként élte végig a diadalmas mérkőzéseket:

• Nagyon sok korosztályos világversenyen jártam már, de ilyen parádés szereplésre talán 2006-ban, a szombathelyi junior Eb-n volt példa, Lőrincz Tomiék idejében.  Minden várakozást felülmúlt az isztambuli szereplés – kommentálta mosolyogva a történteket a szakember. – Korábban még egy-egy éremnek is nagyon örültünk, úgy hogy abszolút elégedett vagyok a csapattal. Az az igazság, hogy egyik dobogós helyezés sem lepett meg, inkább az a nagy dolog, hogy mindenkinek összejöttek a dolgok, és valóra váltották az esélyeket.

A magyar kötöttfogású junior válogatott eggyel több érmet szerzett, mint az oroszok, mi ötöt, ők négyet, persze a fényük kicsit különbözött, de az talán még többet mond, hogy a szakág 31 csapata között Magyarország az 5. helyet szerezte meg Grúzia, Törökország, Oroszország és Azerbajdzsán mögött.  Mindössze 11 pont volt a különbség a grúzok és közöttünk. Egy nagyon jókedvű kötöttfogású csapat érkezett haza Ferihegyre.

 A remekül menetelő 66 kilós Losonczi Ottón a döntőig mindössze 2 pontot csináltak az ellenfelek, és bár a fináléban 4-1-re kikapott a török Arslantól, így is minden dicséretet megérdemel az ESMTK versenyzője.

• Büszke vagyok rá, hogy megszereztem az első érmemet Európa-bajnokságon, tényleg sok munkát végeztem mindig is, és igazából az volt a kérdés, hogy mikor állhatok fel végre a dobogóra - mesélte az ezüstérmes fiatalember. – Nagyon koncentráltam aznap, minden taktikai utasítást próbáltam betartani, „egyben” voltam fizikailag és lelkileg egyaránt.

Említettük már a 96 kilós Török Zsoltot (FTC-Egri VSE), aki két év után ismét dobogóra állhatott a junior Eb-n, a bronzmeccsen örmény ellenfelét mintaszerűen győzte le.

• Utolsó éves juniorként mindent megpróbáltam megtenni, csak éppen az elődöntőben nem jöttek össze a dolgok a bolgár Gencsev ellen, de ez az új szabályrendszer neki jobban fekszik. Nagyon gyorsan jöttek egymás után a meccsek, a negyeddöntő és az elődöntő között nagyjából tíz percet tudtam pihenni, ezt nem volt egyszerű kezelni. Persze, nyilvánvalóan örülök a bronzéremnek, és azért az lenne a méltó lezárása a junior korszakomnak, ha a vb-n még sikerülne valami emlékezeteset alakítani.

 Azt hiszem, a dorogi centrum főnöke most nagyon büszke lehet. Lévai Zoltán a válogatott edzőjeként testközelből figyelhette a klub három kiválóságát, és azt, ahogyan elverekedték magukat a dobogóig.

A két Lévai – apa és fia – igazán elégedetten térhetett haza.

A fiú, Zoli mindjárt egy négypontos akcióval „tisztelte” meg az orosz Kurbanovot a bronzmeccsen, és 6-0-al söpörte be a győzelmet a 74 kilósoknál, amely nemcsak a felnőtteknél, de a junioroknál is a legkeményebb súlycsoportok közé tartozik.

• Jobb szereplést vártam magamtól az Eb-n, mert döntőt szerettem volna birkózni - mondta az ifjabbik Lévai. – Aztán amikor megláttam a sorsolást, kicsit visszavettem az arcomból, mert úgy gondoltam, hogy erről az ágról az ötbe sem egyszerű bejutni. Mondogattam magamnak: jó lesz a bronzérem is, a lényeg, hogy legyen meg, aztán legyőztem a lengyel kadet Európa-bajnokot, önbizalmat szereztem. Jött egy kellemetlen ukrán, szoros meccsen nyertem ellene, a svédet is vertem, aztán a török világbajnok Bayrak ellen számíthattunk arra, hogy megkapja a hazai pálya előnyét. Nos, megkapta, de az az igazság, hogy gyors volt és erős, és mégis éreztem rajta a fáradtságot, mégsem sikerült győznöm. Le voltam törve, mert nagyon közel kerültem a döntőhöz. Azt sem tudtam, hogyan győzhetem le az orosz Kurbanovot a bronzért. Apu biztatott, mondta, hogy ne törjek le, hasznos tanácsokat adott. Legyőztem. Végül is nagyon örültem a bronzéremnek, igaz, hogy ez már a hatodik, de akkor is.

Az 55 kilós Torba Erik az örmény Galsztjant verte a harmadik helyért, de lehet, hogy még ennél is többet ért, hogy birkózott egyet a junior világ-, és Európa-bajnok azeri Mammedovval, és csak 9-7-re kapott ki tőle.

• Bennem volt a döntő – szögezte le Erik. – Szép ez a bronz, de hát egy ezüst vagy esetleg egy arany… nohát így alakult, mit tegyünk. Hadd említsem a fogyást, ami fontos körülmény, mert közel tíz (!) kilót kellett leadnom, hát az nagyon nehéz volt. Az első meccsemet nem könnyen, de hoztam az olasz fiú ellen, a junior világ-, és Európa-bajnok azeri Mammadovval szemben csak 9-7-re kaptam ki, de az az igazság, hogy a nagy fogyasztás után nem tudtam teljes mértékben regenerálódni.

 A 84 kilós Papp Bertalan a grúz Meliát győzte le, harmadik lett, és egyben ő volt a harmadik dorogi, aki dobogóra állhatott.

• Igazság szerint nem úgy álltak a dolgok Isztambul előtt, hogy érmet hozok, a súlyom is kevés volt, másodéves junior vagyok, egyszóval egy jó sorsolásban bízhattam – fejtegette a dorogi fiatalember. – Megkaptam a jó sorsolást, és élni tudtam a lehetőséggel.  Nem mondom, hogy a bronzért örömbirkózást mutattam be, mert a grúz Melia nagyon agresszív volt, letámadott, hamar el akarta dönteni a meccset, de nem sikerült neki. Előkerült a mérkőzés előtt az a bizonyos „i”, amire fel kell tenni a pontot. Én voltam az a magyarok közül, aki az utolsó napon az utolsó éremért birkózhattam, és a meccs előtt éppen Sike András emlegette, hogy tegyem fel az i-re a pontot, de ne elsősorban magamnak, hanem a csapatnak. A mérkőzés után jöttem le a szőnyegről, és mutattam is, hogy itt van a pont az i-re. Feltettem.

A nőknél a nyolc arany hét országba került, és 21 csapat nevezett versenyzőket az isztambuli kontinensviadalra.  A magyar válogatott a 8. helyen zárta a pontversenyt, 26 ponttal. (1. Azerbajdzsán, 58 pont) Galambos Ramóna pedig egyet előre lépett: tavaly Katowicében még a harmadik helyen végzett, a törökországi Eb-n már a dobogó második fokára állhatott a Hőszig Szigetvári BSE 19 éves csillaga.

A tapasztalt mesteredző, Nagy Lajos, aki női csapatunkat irányította – Szatmári Zsolttal karöltve -, ekképp értékelte a látottakat:

• Igazság szerint két érmet és helyezéseket reméltem, sajnos, ez nem jött össze, de volt esélyünk. Ramitól vártam az érmet, iszonyú erős sorsolást kapott, ám így is eljutott a döntőig, ahol azonban nem bírt a nagyon kemény norvég Bullennel, ettől függetlenül le a kalappal előtte.  A teljesítményét az is befolyásolta, hogy a súlya nagyon lement, 58 kilóval mért az 59-es súlycsoportra, jött az érettségi is, stresszhelyzetet kellett átélnie, mindenesetre várunk néhány hetet, meglátjuk, hogyan alakul a súlya. Lehet, hogy a jövőben változtatni kell a súlycsoportján. Majd kiderül. Száraz Vivi önmagához képest a maximumot nyújtotta, és voltaképpen taktikai hibával vesztette el a német Radelt elleni éremmérkőzését, ötödik hely lett a vége. Ha a csapat összteljesítményét nézem, azért maradt bennem hiányérzet, igaz, szinte végig nehéz sorsolást kaptunk, de ugye, a szerencse forgandó, majd legközelebb…

A szabadfogás ugyan nem szállított érmet, de biztató jelek látszanak, ám az biztos, hogy jó pár kemény edzőtábor és munka szükségeltetik a szakág közvetlen felnőtt utánpótlásánál.

Egyszóval érik a gyümölcs, és ez a junior Európa-bajnokság annak is bizonysága volt, hogy az országban továbbra is vannak olyan szakmai műhelyek, amelyek munkájára bízvást lehet alapozni. Talán kicsit megnyugodhatunk, hogy egyes súlycsoportokban újfent bizonyságot adtak rátermettségükről olyan ifjú versenyzők, akik nem is olyan sokára, esetleg már a 2020-as olimpián bevethetők lesznek. Lassan beérik a gyümölcs, jó lenne a bőséges szüretnél is ott lenni.