Érdi út, Mercédesszel

2014. 12. 18., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Honlap-szerkesztőség

Európa akkori legnagyobb falujában, Érden 1973-ban vetette meg a lábát a birkózás: a Bp. Spartacus kihelyezett csoportot indított. Az elmúlt négy nemcsak a település fejlődött megyei jogú várossá, hanem a sportág is. Az elmúlt 16 évben már csak az érdiek tartják fenn az Érdi Spartacust, és egyben annak birkózását. Folyamatosan segítenek régi versenyzők, áldozatkész szülők, no meg az olyan megszállott szakember, mint Tar Mihály, a klub elnöke, aki negyven éve küzd a klub életéért. Nem is akárhogyan.

Fontos lépés volt, amikor az életben maradásért létrehozták az Érdi Birkózókért Közhasznú Alapítványt, amelynek célja a működéshez elengedhetetlen pénz előteremtése volt.
Manapság az érdi főhadiszállás a városi sportcsarnok birkózóterme; a három szőnyeggel, a keresztkötéllel, az erősítő eszközeivel (némelyik még a tatai edzőtáborban is szolgált), a kitűnő fényviszonyaival minden igényt kielégít. Ritkán lát az ember ilyen körülményeket, de ezt ki kellett böjtölni. Mint köztudott, a csarnok 2006 végére felépült, de nem nyitották meg, üresen állt – milyen gazdagok vagyunk! -, és az érdiek hét (!) évig vártak rá, hogy tavaly végre igénybe vehessék  a létesítményt, amelyben több sportág lelt otthonra:

csarnok, uszoda és birkózóterem is rendelkezésre áll.

„A klubunkban az óvodásoktól a felnőttekig minden korosztály képviselteti magát– mondja Tar Mihály klubelnök-vezetőedző. – A Városi Sportcsarnokot is beleértve négy helyen tartunk edzéseket. Hozzávetőlegesen százan-száztízen járnak rendszeresen a foglalkozásokra, ami hetenként több mint húsz edzést jelent.”
Létrehozták a közigazgatási típusú sportiskolát. A Batthyány Általános és Sportiskolában ebben az évben a 7. sportiskolai osztály működése is elkezdődött, és a birkózás az oktatott sportágak között szerepel.
„Büszkén mondhatom, hogy az ország hat legeredményesebb szakosztálya között vagyunk.

Saját nevelésű birkózókkal veszünk részt

a versenyeken, nem szerzünk máshonnan versenyzőket. Ebben az egészben az a kihívás, hogy fogok egy tehetséges gyereket, kiskorától nevelem, megtartom, és megpróbálok eredményes birkózót faragni belőle, nem pedig megveszem.
Mindenesetre a sportiskolai ösztöndíjrendszer megléte és működtetése megtartó erő lehet. Az Érdi Spartacus a különböző korosztályokban – a felnőtteket is beleértve – csaknem 1100 olimpiai pontot gyűjtött tavaly, és ezzel valóban ott a helye a legjobbak között. Ez a teljesítmény a sportágfejlesztési támogatás jóvoltából, és a birkózószövetség elosztási elvei szerint milliós nagyságrendű forintot hozott a klub konyhájára, egyébként pedig hangsúlyozni kell, hogy a Spari

2013 közepétől 2014 közepéig 46 új versenyzőt igazolt.”

Az Érd esetében centrumról beszélünk, hozzá tartozik a Jászberény, a Dunaharaszti MTK, a Felcsúti Birkózó Iskola Sportegyesület, a Bárdosi Küzdősport Akadémia SE, valamint az újnak mondható Tököli Birkózó SE és a Sóskút SE.
Egyre megszokottabb látvány, hogy a birkózóedzéseken ott vannak a pöttömök, azaz az óvodáskorú gyerekek is, akik ismerkednek a sportág mozgásformáival, játékosan tanítgatják őket, de felmerül a kérdés: tényleg szükség van-e ilyen kicsi korban, hat-hétévesen elvinni őket birkózni?
Tar Mihály kész a válasszal:
„Elismerem, szólhat szakmai érv amellett, hogy valóban korai óvodáskorban elkezdeni, mondván, hadd ismerkedjen meg a gyerek általában a mozgással, a sporttal, de igazából az a helyzet, ha mi nem hozzuk el őket birkózni, akkor elhalássza a kicsiket a labdarúgás, esetleg más sportág. Arról nem is szólva, hogy a 10-11 éves gyereket már nehéz rászoktatni a rendszeres mozgásra.”
Ezután érdekes párhuzamot vont

az életszínvonal növekedése és a birkózó-alapanyag romlása

között, vagyis véleménye szerint a 80-as évek vége óta egyre romlik a gyerekek „minősége”, tehát egyre nehezebb valódi tehetségeket felszínre hozni. Tehetségekben, szerencsére, így sincs hiány, mert például Lajsz Dominik a hazai kadetbajnoki címei mellett Európa-bajnoki helyezést szerzett Bulgáriában, hasonlóképp Váncza Istvánhoz, aki a szlovákiai korosztályos-világbajnokságon nyert bronzot.
De remélhetőleg sokszor hallhatjuk még – és a sikeremberek között emlegetjük – Nagy Krisztián, Buzás Patrik, Végh Richárd, illetve a lányok között Váncza Ivett vagy Sipos Boglárka nevét. Tar Mihály első helyen

a klub szemefényét, Dénes Mercédeszt említi.

Az Érdi Spartacus tavalyi junior-világbajnoki ezüstérmes klasszisa ezzel együtt hat érmet nyert korosztályos világversenyeken, s nem mellesleg ő a magyar női birkózás első aranyérmese.
Immár a felnőtt megmérettetésre készül, új súlycsoportban, az 53 kg-ban.
Természetesen az lenne a legnagyobb dolog – és joggal dagasztaná az érdi kebleket a büszkeség –, ha Dénes Mercédesz 2016-ban olimpián képviselhetné a magyar színeket.
De hogy lesz-e a riói álomból valóság, arra Érden egyértelmű igen a válasz.