Dózsa Edit készülhet Rióra

2016. 06. 13., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Dózsa Editnek nem okoz gondot, ha angolul, ha olaszul vagy ha magyarul kérdezik. A mérkőzésvezető olimpikon - egyben nagy tekintélynek örvendő hölgy - azt mondja, a szívéhez még most is a magyar áll a legközelebb: „Magyarországon, Budapesten születtem, így természetes, hogy a magyar nyelvhez kötődöm elsősorban.” Edit olasz színekben lesz ott az olimpián, tagja a riói nemzetközi bírói csapatnak.

A magyar Dózsa Edit annak idején Lucio Canevához, az olasz edzőhöz-klub elöljáróhoz-sportvezetőhöz ment férjhez, de a történetet – sok egyéb mellett – mindjárt megtudjuk tőle. Az Aranysíppal is kitüntetett korábbi sportoló tagja a nemzetközi szövetség bíróbizottságának, amelyben instruktorként tevékenykedik, tehát a nemzetközi versenyeken irányítja, véleményezi a bírók munkáját, tapasztalatokat ad át, alkalmasságot vizsgál, magyarán a „felnövekvő”, új mérkőzésvezetői nemzedéknek segít. Láthattuk őt például az év elején a Magyar Nagydíjon Szombathelyen, az olimpiai világselejtezőn Isztambulban, és hosszú lenne felsorolni, hogy az idén hány helyen fordult meg a nagyvilágban a birkózás ürügyén. Úgymond, útközben álltunk meg egy kicsit beszélgetni, először is a nem is olyan régi elismerés került szóba:

• Az Aranysíp - amelyet a tavalyi, Las Vegas-i világbajnokságon kaptam meg - valóban nagy elismerés a számomra, és bár a nők a korábbi években nem kaptak jelentős szerepet a nemzetközi birkózó életben, ez megváltozni látszik. Az is jelzés értékű, hogy 2015 januárja óta instruktorként tevékenykedhetek, ami azt mutatja, hogy szép lassan a nőket is kezdik elfogadni ebben a maszkulin környezetben – mondta Edit.

Az utolsó mondat végére finom mosollyal jelezte, hogy a dolgok kezdenek valóban helyre zökkenni a világban.

A férfi kollégák ünnepelték, mit szóltak az Aranysíphoz? 

• Igen, és ez nagyon jól esett. Több, mint húsz évvel ezelőtt magyar színekben birkóztam, aztán a magyar szövetség színeiben kezdtem bíráskodni is. Mindenki ismer már engem, örültek az elismerésnek.

Magyarból olasszá lett Edit, aki a 2000-es évek elején még magyar színekben három Európa-bajnokságon is birkózott, ám a sorsdöntő találkozásra jóval korábban sor került.

• Úgy történt, hogy 1989-ben ismertem meg a férjemet – aki olasz – Budapesten, és ő akkor még edzőként dolgozott. Megkérte a magyar szövetség vezetőit, építsünk ki szakmai kapcsolatot, ami aztán azt jelentette, hogy az olasz válogatott keret több ízben Magyarországon edzőtáborozott. Így ismertük meg egymást, aztán ebből az ismeretségből szerelem lett, aztán pedig házasság, olasz földre költöztem, de én akkor még magyar állampolgár voltam, szívem szerint magyar is maradok, amíg élek. Csak hát a pekingi olimpia előtt, 2007-ben az olasz szövetség elnöke megkért engem: mivel Olaszországban élek, javarészt ott dolgozom, az elnökségi tagok közé tartozom, váltsak nemzetet. Ugyan fájt a szívem, de eleget tettem a kérésnek, és olasz állampolgár lettem, így lehettem az olaszok nemzetközi bírója.

Amikor Itáliába került, akkor Ön elkezdett olaszul gondolkodni, főzni, életmódot váltani, engedve a helyi életszemléletnek?

• Huszonöt éve élek ott, és mostanra már olaszul gondolkodom. Nagyon kell figyelnem arra, hogy ne „felejtsek” el magyarul gondolkodni, gyakran járok haza, és akkor mindig veszek magyar nyelvű könyveket. Nem akarom elfelejteni a magyar szót, a magyar gondolkodásmódot. Otthon kötelezően magyarul beszélek a gyermekeinkkel. 

Edit lánya Caneva Dalma, aki 22 esztendős, junior Európa-bajnok és junior világbajnoki ezüstérmes. A fia, Áron a szabadfogásban jeleskedik, de most nem sikerült neki kiharcolni az olimpiai részvételi jogot, bár mindhárom kvalifikációs versenyen elindult. Persze, maradt ideje, hiszen 21 esztendősen az ember még javában előre néz. Mindkét fiatal gyakran edzőtáborozik nálunk.

• Ezzel kapcsolatban is szeretném megköszönni a magyar szövetség segítségét – tette hozzá Dózsa Edit. – Mind Hegedüs Csabát, mind a mostani elnök urat, Németh Szilárdot köszönet illeti és hadd említsem kedves kollégámat, Bacsa Péter alelnök urat, aki remek bíró különben, mert ő szintén rengeteget segít.

Hadd térjek vissza egy kicsit az „olaszozásra”. Amikor az olaszul gondolkozást említettem, nem pusztán a nyelvre, a grammatikára céloztam, hanem az életstílusra, felfogásra. Ezzel mi a helyzet?

• Nagyon nagy a különbség a magyar és az olasz gondolkodás között, de én maradok a magyarnál. Egyszerűen nem fogadom el ezt a mediterrán stílusú gondolkodást, hadd mondjak egy példát. Ha megbeszéljük, hogy 4 órakor találkozunk, akkor ők 4 óra 20-kor jelennek meg, nahát ettől égnek áll a hajam. Munka ügyekben nagyon engedékenyek, amit szintén elfogadhatatlannak tartok.

És akkor egy magyar-olasz vegyes házasságban hogyan lehet jól kijönni egymással? Mint a tűz és víz? 

• Így van, tűz és víz, de azért a férjemmel egymáshoz csiszolódtunk az évek során. Jó ember a férjem. Elfogadott, az az igazság. Kettőnk közül talán én vagyok a nehezebb eset. 

A hasán keresztül tud rá hatni?

• Hajjaj. Imádja a gulyáslevest, a somlói galuskát, és ha bárhonnan hazajövünk Magyarországra, gyerünk az étterembe gulyáslevest enni. Otthon, Olaszországban is elkészítem, de az ottani alapanyagok teljesen mások, mint itt, magyar földön. Ez olyan, mint a tészta, csak fordított előjellel. Ez is tészta, az is tészta, de az olasz tészta Magyarországon csak a nevében az. Beleteszem a vízbe, és mindjárt látszik, hogy valami egészen másról van szó. 

Siker, karrier, magánélet, boldogság. Dózsa Edit is egy finom mérlegre teszi mindegyiket, és elgondolkodik egy kicsit, amikor erre tereljük a szót. Az öröm megélése és a bánat elfogadása ugyanolyan fontos, mert a bánat átélése segít abban, hogy elérd, át tudd élni – úgy istenigazából – az örömöt. 

• Mindenesetre a gyerekeinket is korrektségre, egyenességre neveljük. Érdekes megfigyelni a versenyzőket, amikor fellépnek a szőnyegre, már a stílusából tudni lehet, hogy milyen ember. Korrekt? Vagy vannak hátsó gondolatai? Tisztán birkózik? Ebből a szempontból is nagyon szeretem Lőrincz Tamást, ő remek, tiszta ember, szívvel-lélekkel csinálja, amit tesz. Ő az egyik nagy kedvencem. Nohát ezt próbálom átadni az én versenyzőimnek is, és ebben nincs vita a férjem és köztem, ugyanaz a meggyőződésünk.

Elköszöntünk egymástól, majd ezután csak azt láttam, hogy Edit a kis pihenő után újult lendülettel megy, szervez, maga köré gyűjti a férfi kollégákat, és magyaráz, társalog, kacag. Tekintéllyel bír, de szemmel látható, ami még ennél is fontosabb. Szeretik.