Csináljunk kasszát – véget ért a kvótavadász idény

2016. 05. 13., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: UWW, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A Las Vegas-i világbajnokságtól, a rigai Európa-bajnokságon át a hármas akadály, vagyis Nagybecskerek, Ulanbátor és Isztambul leküzdéséig sok víz lefolyt a Dunán, és közben megfogalmazódott az igény, amely szerint hat megszerzett kvóta – akkor még csak Lőrincz Viktor hozott el egyet Amerikából – már ideális teljesítmény lenne. Nekünk most a nyolc a bűvös számunk, és mégis elszalasztott esélyekről beszélünk, de ez nem baj. Valamiféle jó értelemben vett maximalizmus munkált az edzőkben és a versenyzőkben is. Most érjük be a nyolccal, a londoni hétnél ez eggyel több, de vajon érmekben számolva Rióban szintén több lesz-e?

Kötöttfogás: most már a riói érem a mérce

Sike András szakágvezető patikamérleggel mért az olimpiai selejtezőkre, úgy számolt, hogy a nagy fogyasztók, tehát Lőrincz Tamás és Bácsi Péter, lehetőleg egyből vagy egy versenyen szerezzék meg a kvótát:

• Ez hál’istennek be is jött – kezdte a szöuli olimpia bajnoka. – Lőrincz Tomi Nagybecskereken, Peti Mongóliában szerezte meg a jogot. Remekül birkóztak.

A 98 kilósok súlycsoportjában érdekes helyzet állt elő azzal, hogy Varga Ádám harcolta ki a kvótát ott, ahol eddig a világbajnok Kiss Balázs uralta itthon a mezőnyt. Mi történik majd itt?

• Az nagy fegyvertény, ha valaki kiharcolja a kvótát, nála az előny, de figyelembe kell venni, hogy a vetélytárs egy korábbi világelső és vébé bronzérmes versenyző, Kiss Balázs. Balu megérdemli, hogy bizonyítsa: sokkal jobb, mint Ádám. Az országos bajnokság és a Pytlasinski-emlékverseny választ fog adni erre a kérdésre. Balázs idén egy versenyen indult, de sérülés miatt visszalépett, most kíváncsi vagyok, hogy képes-e végigbirkózni egy versenyt, milyen formában lesz, mennyire gátolja őt a sérülés. Meglátjuk.

Isztambulra két esélyünk, illetve két emberünk maradt, 59 kilóban Módos Péter, míg nehézsúlyban az elnyűhetetlen Deák-Bárdos Mihály. Valójában milyen kilátásokról beszélhettünk?

• Tudtuk, hogy az 59 kilósoké a legerősebb súly, ez vitathatatlan, az év elején a Módos Péter – Knipli Csongor – Krasznai Máté hármas küzdött a válogatott szereplésért. Máté bedobta a törülközőt a Magyar Nagydíj után, maradtak ketten. Csongor egy, Péter két kvalifikációs versenyen birkózott, de igazág szerint a csodával határos lett volna, ha bármelyikük olimpiai kvótát szerez. A csoda elmaradt… 

A nehézsúlyú történések külön tanulmányt érdemelnek.

• Igen, és ez viszont fájó pont számomra. Lám Bálinttól többet vártam, edzője voltam, amikor junior vébét nyert. Minden téren csalódást okozott, legyen az edzésmunka, hozzáállás, versenyen való teljesítmény. Kissé értetlenül állok vele kapcsolatban, az edzőtársaimmal együtt hiábavaló volt minden próbálkozásunk, nem tudtunk megtanítani neki egyetlen fogást sem. Az edzéseken kíméli magát, ráadásul meg is sérült. Deák-Bárdos Misi vészmegoldás volt, bíztunk benne, hogy azt a néhány embert elkerüli, aki jobb nála. A grúzt nem kerülte el. Egyébként le a kalappal előtte. Jövőre talán javul a helyzet, Majoros Mózes talán jobban beleerősödik a súlycsoportba, jöhet még a fiatal Almási Feri is, bár méreteit tekintve még ő sem az igazi. Igazából Bálint és Pap Arnold az, aki méreteit tekintve megüti a nemzetközi élvonal mércéjét.

Sike András három kvótát garantált, bízott még egy-két részvételi jogban, négy lett belőle, de akkor lenne maradéktalanul elégedett, ha hat kötöttfogású birkózónk lépne szőnyegre Rióban… 

• Persze, a kvóta még kevés – tette hozzá András. – Akkor ér valamit, ha érmet hoznánk haza. Érmeket. A maradéktalan boldogsághoz pedig aranycsillogás kell…

 

Szabadfogás: kicsit közelebb a világhoz

Ritter Árpád, a szabadfogású válogatott szakvezetője is az olimpiai kvalifikációs versenyeket tartotta kulcsfontosságúnak, de már a rigai Európa-bajnokságon jobb birkózást várt a csapattól. Szeretett volna jobb meccseket látni a fiúktól:

• Szerencsére utána Nagybecskereken Veréb Jimmy megszerezte a kvótát, és nagyon jól birkózott, majd egy héttel később Mongóliában Ligeti Dani követte a példáját – mondta a versenyzőként kétszeres Európa-bajnok Ritter-, sajnos több versenyzőnk nem jutott részvételi joghoz, de hadd utaljak vissza az ezzel kapcsolatos kérdéshez, amelyet még a sorozat előtt feltettek nekem: hány kvótát várok? Akkor kettőről beszéltem, mert az a reális. Az említett két srác fejben-mentálisan is teljesen rendben van, és ez sok jót ígér az olimpiára. 

Az edző a két kvalifikáción kívül azért még egy kvótát remélt.

• Nagy Misi Mongóliában rendkívül közel került a lehetőséghez, volt esélye a döntőbe jutásra a bolgár versenyzővel szemben, utána a moldáv ellen is megvolt az esély, de a kemény fogyás, no meg a negyedik mérkőzés alaposan elfárasztotta. Hosszú, gyötrelmes időszak állt mögötte, és többször kellett lefogynia a különböző versenyekre. Isztambulban 57 kilóban Molnár Józsi jól birkózott, 5-0-ra elhúzott a második meccsén a tadzsik Vohidov ellen, de a második félidőre elfáradt, Lukács Norbi szintén jól küzdött a román Bucurral szemben – egy brazil legyőzése után -, de az ő esetében is a fáradtság akadályozta meg a továbblépésben. 23-24 éves fiatalemberekről van szó, van még idejük, és talán most már sokkal jobban elhiszik, hogy lehet keresnivalójuk. Fel lehet zárkózni az élmezőnyhöz. Ugyanez elmondható a 97 kilós Szmik Attiláról, de ő november végétől három hónapot hagyott ki a felkészülésből, derék- és bokaproblémákkal küszködött, ráadásul hoztak a súlycsoportjában három új oroszt, akik örmény, üzbég, román színekben versenyeztek. Ulanbátorban ebből ketten, Isztambulban pedig a román-orosz Szaritov szerzett kvótát. 

Ritter Árpád utalt arra is, hogy a továbbiakban nagyon át kell gondolni, a szabadfogású válogatott milyen edzőtáborba megy, hiszen például Dagesztánban folyvást nagyobb tudású edzőpartnerekkel kell szembe nézni, és ott nyilván sokat lehet tanulni, de a sikerélmény hiányzik. Ügyesen kell vegyíteni  az erősebb és a viszonylagosan gyengébb táborokban való részvételt. 

• Egy biztos: külföldre mindenképpen menni kell – jelentette ki a szakágvezető -, kisebb súlycsoportokban itthon nincsen méltó ellenfél, de azért képtelenség egyfolytában az országunkon kívül készülni, azt sem lehet bírni a végtelenségig, mert itthon van a család, vagyis van az egésznek lelki oldala is.

 

Nők: fejek, sikerek, sallangok, hiányérzetek

Gulyás István, a női válogatott szakmai vezetője elsőként kihagyott „helyzetről” beszélt:

• Isztambulban Wilson Vanessának megvolt a lehetősége, hogy megszerezze a kvótát, vezetett, aztán hibát követett el, a norvég Store persze ki is használta az adódó helyzetet, és tusolta Vanessát. Dénes Mercédesz és Barka Emese egyértelműen náluk jobb versenyzőktől kaptak ki, egy török, illetve a korábbi világbajnok kínai Zsan Lan volt az ellenfél. Még a sorozat előtt azt mondtam, hogy legalább egy kvótát szeretnénk, ami lehet akár három is, de ez már a maximum. Elsősorban Sastin Mariannára és Barka Emesére gondoltam, ezen kívül az 53 vagy a 75 kiló jöhetett a képbe. Németh Zsanett „megjött”, csak éppen az 58 kiló nem jött össze. Ahogy említettem, Vanessa miatt van hiányérzetem így, Isztambul után.

A Barka-jelenség is meglehetősen sajátságos, hiszen úgy sem tudott zöldágra vergődni, hogy mindhárom olimpiai selejtező tornán szőnyegre lépett a Csepel kiválósága. Arról nem is beszélve, hogy éppen abban a súlycsoportban (58 kg) nem vívta ki a kvótát, amelyért összecsapott Sastin Mariannával.

• Igen, ez egy válogató volt, Emese ezek után nem élt a lehetőséggel, Mariann viszont ragyogóan megcsinálta – szögezte le tömören Gulyás István.

     Egy biztos, Barka Emese hiánya lesz a nőknél a legfájóbb Rióban, és az is egyértelmű, hogy a vele kapcsolatos felkészülési és egyéb kérdések majd újra napirendre kerülnek, efelől nem lehetnek kétségeink. A kiváló szakember általában is lát felmerülő, de megoldható problémákat:

• A jövőben el kell hagynunk a sallangokat, mert bár a lányok nagyon lelkesek, mindent meg akarnak csinálni, de ebből sok a fölösleges dolog.

A szőnyegen?

• Nem. A felkészülésben. A legfontosabb dolog a mai élsportban a felépített edzés és a pihenés. A pihenést nem lehet mással kiváltani, akkor pihenni kell, egyik-másik válogatott birkózónk abba a hibába esett, hogy túl sokat akart fogni, és nem lett jó vége. Remélem, hogy jövőre már sokkal letisztultabb módszerekkel tudunk felkészülni, tudomásul kell venni, hogy a szőnyegen kell maximálisan koncentrálni, mert ott dől el minden. 

Mi az, ami meglepte a selejtező tornákon?

• A két indiai birkózó volt meglepetés számomra, akik megszerezték az olimpiai részvételi jogot a törökországi versenyen, de a többiek esetében azok jutottak kvótához, akiktől vártam. Nagyon bízom benne, hogy a mi versenyzőink megtörik az olimpiai átkot, és az éremért birkózhatnak majd Rióban. Hozzá kell tenni, hogy a sorsolásnak óriási szerepe van, de azt is láthattuk, bírják a lányok a sorozatterhelést, Mariann és Zsanett sem volt rossz állapotban. Ha erre egy kicsit még rá tudunk tenni az olimpiáig, ott leszünk a végelszámolásnál.