Budapesti szösszenetek anno 1. – Bánkuti Zsolt

2018. 08. 28., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MBSZ Archívum, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Olyan epizódokat idézünk fel a budapesti világbajnokság előtt, amelyek a fővárosunkban megrendezett nagy birkózó versenyekhez kötődnek. Olyan pillanatok ezek – a (közel)múltból- , amelyek nagyszerűségéről éppen azok a versenyzőink tanúskodnak, akik a sok munka, a remek felkészülés mellett a magyar közönségnek, a hazai helyszínnek is köszönik a sikert.

Először egy szabadfogású diadalra emlékezzünk vissza. 

A helyszín: Budapest, Körcsarnok. 2001 áprilisát írtuk, amikor Bánkuti Zsolt Európa-bajnoki címet szerzett a szabadfogás 58 kg-os súlycsoportjában. Ezzel hosszú böjtöt szakított meg, hiszen 18 év után örülhettünk ismét magyar kontinensbajnoki címnek a fogásnemben. Előtte, 1983-ban a nehézsúlyú Balla József győzött, ugyancsak Budapesten. Bánkuti Zsolt, aki manapság a junior szabadfogású válogatott szakvezetője, nem felejti a forró hangulatú aréna hangulatát.

Az övé a szó:
„A döntő előtt roppant nyugodt voltam, és azt éreztem, hogy ezen az Európa-bajnokságon én nem kaphatok ki. Mindenesetre az ukrán Fedorisin elleni aranymérkőzés azért is emlékezetes a számomra, mert sérülten birkóztam, a korábban műtött térdem vacakolt. Egy alkalommal lábra támadtam, kikaptam az ukrán lábát, szinte felvettem a vállamra, külső gáncsot akartam csinálni, de abban a pillanatban éreztem, hogy rosszul léptem. Kimozdult a térdem, szerencsére vissza is ugrott a helyére, de közben sem engedtem el a lábát, aztán a második kísérletre csak kirúgtam a másik lábát, kaptam is érte három pontot, és – mint kiderült – ez az akció aranyat ért, 4-1-re nyertem meg a döntőt. Még most is hallom a zsúfolásig megtelt Körcsarnok üdvrivalgását, egyszerűen beleborzongok, felemelő érzés volt.”