Budapesti birkózó szösszenetek a vb ürügyén 4. – Lőrincz Viktor

2018. 07. 18., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Az újvidéki Európa-bajnokság aranyérmese tavaly megkönnyebbült egy kicsit. Vagy nem is kicsit. Az említett tavalyi kontinensbajnokságon lépte át a saját árnyékát Lőrincz Viktor, a kötöttfogás 85 kilós világklasszisa. Első lett. Európa-bajnoki aranya tehát már van, októberben a világbajnokság következik.

Gondolom, jó jel, hogy megnyerted a Magyar Nagydíjat Győrött. Hogyan vélekedsz róla?

• Jól látod, mert a nagydíjra nagyon fel akartam pörögni, az volt a cél, hogy mindenképpen a megbeszélt taktika szerint birkózzak. A kínai fiú volt a legkeményebb ellenfelem, megjárta velem együtt az olimpiát, tapasztalt fiú, kellemetlen stílusban birkózott, de végigcsináltam ellene, amit elterveztem. Az irániak hoztak egy új embert, a döntőben azért sikerült az akaratomat rákényszeríteni. Ez most a lényege a munkának, hogy fejben maximálisan oda kell tennem magam, mert egyébként mindent elvégzek az edzésen, amit csak lehet. Mi, magyarok a  munkamennyiséget tekintve a világ élcsoportjában vagyunk, tehát a fizikai felkészültséget tekintve nem lehet gond, de egy világbajnokságon, ahol sok hasonló képességű birkózó küzd az aranyéremért, a mentális képességek döntenek a fontos pillanatokban. Ezt a képességemet szeretném ebben az évben minél magasabb szintre emelni.

Kiemelés lesz a világbajnokságon. Mennyit számít ez a te esetedben?

• Á, nem sokat számít, legfeljebb annyit, hogy egy meccsel kevesebbet birkózol, de igazából oda tudnak sorolni egy iránit, egy oroszt vagy azerit az ágadra. Tavaly világranglista-vezető voltam, de nem jött össze a jó szereplés a vébén, az idén nem leszek az élen a listán, de nem dől össze a világ.

A pályafutásod végérvényesen összefonódott Tamáséval, a bátyád karrierjével. Meddig nyúljunk vissza a ti történetetekben? Rióig?

• Nem, szerintem csak az idei évet nézzük. A korábbi dolgokon kár rágódni, az olimpián történtekről beszélek elsősorban, megemésztettük, és lehet belőle építkezni. Mindkettőnknek. Engem megfosztottak akkor a bronzéremtől, benne az olimpia után volt egyfajta üresség, és még az is felmerült benne, hogy már nem fog profi szinten birkózni. Biztattam, hogy ne hagyja annyiban, és hát előre léptünk, tovább kergetjük a nagy álmot, mert voltunk már együtt érmesek Európa-bajnokságon, világbajnokságon, de az még hiányzik, hogy az olimpián is mindketten ott álljunk a dobogón. Szóval én is tudtam Tomit magammal húzni, de ez kölcsönös, mert hihetetlenül motivál az, hogy ott vagyunk egy világversenyen, együtt jövünk haza, éremmel a zsebünkben. Igen, ez visz minket előre. Hiába, jó az öreg a háznál! 

És Viktor azért ennél az utolsó mondatnál nem állja meg, hogy ne mosolyodjon el.  Az „öreg”… Majd a vébén a Papp László Sportarénában figyeljünk a legendás fivérekre, és vegyünk rá mérget: Tamás és Viktor még Tokióban is ott lesz!