Budapesti birkózó szösszenetek a vb ürügyén 1. – Kocsis Ferenc
2018. 07. 13., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
A Csikó becenévre hallgató Kocsis Ferenc egyike az ötöknek, vagyis annak az öt magyar birkózónak, aki megcsinálta a „Grand Slam”-et. Olimpiai, világ- és Európa-bajnok! Kozma István, Varga János, Hegedüs Csaba és Farkas Péter alkotja még a rangos társaságot. Egyébként Kocsis Ferenc az októberi budapesti világbajnokságot népszerűsítő nagykövetek csapatának is tagja.
Kocsis Ferenc már mindent megnyert, amit csak megnyerhetett, amikor elérkezett az 1983-as esztendő. Igen, akkor is Budapest kapta meg a jogot, hogy nagy birkózó versenyt rendezhessen. A kötöttfogásban a 74 kilósok között a nagy küzdő, Kocsis Ferenc arra készült, hogy ismét győzzön. Ezúttal az Európa-bajnoki aranyat célozta meg a Budapest Sportcsarnokban. A negyediket!
Mennyire különleges hazai csarnokban, hazai közönség előtt szerepelni?
- Hihetetlen pluszt ad a versenyzőnek, az 1983-as Európa-bajnokságon a szárnyaira vett a közönség. Óriási volt! Azt látom, hogy a jelenlegi világbajnoki csapatunk nagyon jó, egy vagy két aranyérem biztosan benne van a társaságban. Arról nem is beszélve, hogy most a két olimpia közti „félidőben” le kellene tenni valamit az asztalra. Mint az októberi világbajnokság egyik nagykövete, mindenkit arra buzdítok, hogy jöjjön el a Papp László Sportarénába, mert nemcsak a magyarokat lehet majd látni, itt lesz a világ.
Szóval hogyan is alakult az a bizonyos budapesti Európa-bajnokság?
- A lengyel Supron-nal, a világ- és Európa-bajnok lengyel fiúval birkóztam a döntőben, és nagyon feldobott a közönség. Nagyon akartam a győzelmet, nagyon akartam itthon bizonyítani az utolsó Eb-men, sőt ezzel együtt még az 1984-es olimpiai indulás is a terveimben szerepelt. Füstbe ment terv maradt a Los Angeles-i szereplés, hiszen a magyar sportolók nem vehettek részt az olimpián.
Nehezebb volt-e a budapesti Eb megnyerése, mint négy évvel korábban a San Diego-i világbajnoki aranyérem megszerzése?
- Ezt azért nem mondanám. San Diegora nagy elszántsággal készültem, már csak azért is, mert az előző vébén elvették tőlem az aranyat, ez annyira felpaprikázott, hogy azt mondtam magamban: jöhet most bárki, legyőzöm, nincs mese. Meg is vertem a döntőben az orosz ellenfelemet, hatalmas elégtétel volt az ezt megelőző, mexikói vébén történt jogtalan leléptetésem után. Boldog vagyok, hogy teljes a pályafutásom, olimpiai, világ –és Európa-bajnoknak mondhatom magam. Ez nagy dolog, büszke vagyok rá.
Apropó, elvették az érmedet, két éve éppen ezzel kellett szembesülnünk a riói olimpián Lőrincz Viktor esetében. Innen nem egyszerű továbblépni.
- Szomorú dolgok ezek. Most a labdarúgó-világbajnokságon láttunk olyan mérkőzéseket, amelyeken a lutri számba menő 11-esek döntöttek a továbbjutásról vagy a kiesésről. Drámai pillanatok voltak, de az igazi nagy dráma az, amikor ott állsz a birkózó-szőnyegen, a bíró megfogja a kezedet, és leléptet! Kész. Egy sportembernek ezt nagyon-nagyon nehéz megemészteni, hál’istennek, nekem sikerült, mert ugyanakkor valahol mélyen az ilyen galádságok hihetetlen dacot szülnek, ami később segíthet.
Visszatérve a közeledő októberi világbajnokságra, említetted, hogy van esélyünk éremszerzésre. Ki hozhat érmet a magyarok közül?
- Vannak jó szabadfogású és női birkózóink is a kötöttfogásúak mellett, és úgy gondolom, hogy Sastin Marianna a kisfia megszületése után egyre inkább utoléri önmagát, a dobogóért lehet harcban. A kötöttfogású csapatunk erős, nyerhet akár Lőrincz Tamás, akár testvére, Viktor is! Rajtuk kívül még akadnak jócskán éremesélyesek, de szerintem Tamásnak – aki rutinos klasszis – még egyszer mondom, sikerülni fog a csúcsra jutnia.
