Barka Emese Kazahsztánra hangol

2019. 09. 04., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Nem lehet azt mondani, hogy az áprilisi, bukaresti Európa-bajnokság győztese, a háromszoros világbajnoki bronzérmes Barka Emese az idén zavartalanul készült volna. Ismerve Emese elképesztő akaraterejét, keménységét, ne legyen kétségünk azzal kapcsolatban, hogy visszariasztaná egy-egy betegség vagy éppenséggel a fájdalom. Már javában elindult a visszaszámlálás, amelynek az olimpiai kvalifikációs világbajnokságon, Nur-Szultán városában lesz vége, aztán pedig…

A teljesség igénye nélkül: Barka Emese kétszer edzőtáborozott Olaszországban,készült Oroszországban, mindeközben megnyerte Varsóban a Lengyel Nagydíjat, amelyen kemény mezőnyben végzett az élen az 57 kilogrammosok súlycsoportjában. Sok minden történt vele az elmúlt hetekben, hónapokban.

• Igen, jártam Olaszországban kétszer is – kezdte Európa-bajnokunk. – Előbb Sassariban edzőtáboroztunk, ott részt vettem egy versenyen, majd Nápoly közelében is készültem, ahol a junior versenyzőinkkel tudtam gyakorolni. Fontos volt, hogy ne essek ki a munkából, mert előtte sérüléssel bajlódtam, és emiatt edzések, versenyek estek ki a programomból. Edzőimmel, Ritter Diletttával és Árpáddal együtt úgy vélekedtünk, hogy mivel javult a vállam állapota, jó lenne újra edzésbe lendülni, újra birkózni.

Már mindkét válladat műtötték, érzékeny pont lehet.

• Az egyik vállam közvetlenül a bukaresti Európa-bajnokság előtt sérült meg, nagyon elhúzódott a gyógyulás, több hónapon át tartó folyamat volt, tehát most kifejezetten jót tett a tábor.

Hogyan értékeled a varsói győzelmedet, hiszen a Lengyel Nagydíjon – augusztus első hétvégéjén – erős mezőny jött össze.

• Ahhoz képest jó állapotban voltam, hogy azt megelőzően keveset tudtam birkózni, összeszedettnek éreztem magam, sikerült is megnyernem. Nem sokkal ezt követően utaztunk el egy oroszországi tíz napos edzőtáborba, de már itthon vagyunk egészen a világbajnokságra való elutazásig, Budapest után két hét Dunavarsány, szóval kevés időnk maradt már. 

Mennyire tudtad felmérni az ellenfeleidet? Elsősorban a nem-európai vetélytársaidra gondolok.

• A többségüket láttam, figyeltem, mit csinálnak, főleg az Ázsia-bajnokságot és a Pánamerikai Játékokat követtem figyelemmel, mi történik a súlycsoportomban. A világranglista elején állók nagyon erősek, de például az olimpiai bajnok japán lány nem szerepel a listán, ettől függetlenül a nagy esélyesek közé tartozik. A koreai lány is nagyon jó birkózó, a kínai vezeti a világranglistát, és szintén figyelni kell a mongol versenyzőre. Van bőven ellenfél.

Kiemelt leszel a vébén?

• Igen, mert az a szerencsés helyzet állt elő, hogy – bár az ötödik helyen álltam a világranglistán – az előttem álló bolgár lány helyett más indul a vébén, ezért előbbre léphettem. Olyan szempontból jó ez a helyzet, a kiemelés, hogy a táblára jutásért nem kell birkóznom, és ugye a lista első négy helyezettjét külön sorsolják, vannak persze olyan nagy ellenfelek is, akik nem indultak a pontszerző, úgynevezett ranking versenyeken, de ott lesznek Kazahsztánban. 

A budapesti világbajnoksághoz képest mennyire változik az 57 kiló mezőnye?

• Változni fog, például a japánok is mást hoznak, és a többi ország ugyanúgy igyekszik nagyon gondosan választani, hiszen most az olimpiai részvétel a tét. Ami a kvótát és engem illet, egyelőre csak szeretnék minél több meccset nyerni, szeretnék minél jobb állapotba kerülni, viszont nem szeretnék a világbajnokságon „túlra” gondolni.

A válladdal kapcsolatban maradt-e benned félsz, meg mersz-e csinálni bizonyos dolgokat, amelyek a vállat különösen igénybe veszik?

• Némi félsz van bennem. Mindenféle terápiát kipróbáltam már, injekciózták is, most azért – lekopogom – javult a helyzet, de szeretném teljesen elfelejteni a fájdalmat, a félelmet. Egy biztos: a vébén nem fogok arra gondolni, hogy bármi fáj. Nagyon elszánt, összeszedett vagyok, és azt már a varsói versenyen is éreztem, hogy mentálisan minden rendben van! Ezért is voltam képes a döntőben az orosz Csumikova ellen fordítani, 0-4, majd 2-6 után végül az utolsó percben 5 pontot csináltam rajta, és 7-6-ra alakítottam a végét. Arra volt ez bizonyosság, hogy kritikus helyzetekben is összeszedett tudok maradni, és akciókat tudok csinálni.

Legyen ez a végső gondolat. „Akciókat tudok csinálni” – mondta Emese. Az idén bejárta Európát, sűrű programot bonyolított le, de így legyen: győztes meccsek, akciók, és kvóta. Ennél többet aligha kívánhatunk az első magyar női Európa-bajnoknak (megnyerte a 2015-ös Európa-játékokat is), aki a világbajnokságokon háromszor, az Eb-ken négyszer állhatott még fel a dobogóra, a bronzérmeseknek fenntartott helyre. Az olimpia eddig kimaradt az életéből…