Cikk keresés:    

Bánkuti: Hihetetlen, hogy ezt átélhettem és velük lehettem

2024. 08. 23., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: MTI, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Mint ismert, szabadfogású klasszisaink közül Muszukajev Iszmail (65 kg) az ötödik, Ligeti Dániel (125 kg) a hetedik helyen zárt a párizsi olimpián. Bánkuti Zsolt szövetségi kapitányban az eredményesség miatt maradt hiányérzet, de mindkét sportoló teljesítményével maximálisan elégedett.

Világ- és Európa-bajnokunk, Muszukajev Iszmail remekül kezdett, hiszen a nyolcaddöntőben technikai tussal verte a vb-ezüstérmes kirgiz Ernazar Akmatalievet, majd a háromszoros világ- és négyszeres Európa-bajnok azeri Haji Aliyevet is magabiztosan, 10–3-ra legyőzte. Az elődöntőben jött a legnagyobb rivális, a világ- és háromszoros Ázsia-bajnok iráni Rahman Amuzadhalili, aki meglepetésre az első menetben 10–0-ra verte Muszukajevet. A bronzmérkőzésen az utolsó másodpercekig kiélezett mérkőzésen az idei év Eb-győztese, az albániai Islam Dudaev 13–12-re nyert az FTC sportolója ellen, aki Tokió után Párizsban is az ötödik helyen végzett.

„Láttam már jobb formában, de nem birkózott rosszul – kezdi értékelését Bánkuti Zsolt szövetségi kapitány. – A kirgiz elleni mérkőzést jól megoldotta, meglepett, hogy lentről ennyire szépen birkózott. Aliyevvel sokszor találkozott már, hál’ Istennek valahogy nagyon fekszik neki, ezúttal is felülmúlta. Amuzadhalili mindannyiunkat letaglózott. Harmadik alkalommal küzdöttek egymással, és az első mérkőzésük volt ehhez hasonló, mert akkor sem volt olyan periódusa a meccsnek, amelyikben Muszukajev azt tudta birkózni, amire ő képes. Kicsit másképp birkózott az iráni, mint általában, hiszen ezúttal messziről indított támadásokat, és ezzel olyannyira meglepte Muszukajevet, hogy teljesen elveszítette a fókuszt. Azt hiszem, másnapra nem tudta kellőképpen feldolgozni a történteket, sokat hibázott az albán ellen, ez nem jellemző rá, ahogyan az sem, hogy ennyi pontot csináljanak rajta. Jól küzdött, sokkal többet tett az éremért, mint Dudaev, gyönyörűen támadott a legvégéig. Az elején kizökkent amiatt, hogy hatpontos hátrányba került, próbálta túltenni magát rajta, hogy visszajöjjön a meccsbe. Folyamatosan dolgozva összejött neki, az utolsó fél percben még a négypontos akciót is megcsinálta. Biztos voltam abban, hogy megtartja az eredményt, de jött a szőnyegszéli helyzet, amelyet szerintem akár úgy is megítélhettek volna, hogy nem jár pont senkinek. Borzasztóan bántott és idegesített. Most birkóztak harmadszorra, Muszukajev először maradt alul, ennek ellenére maximálisan elégedett vagyok vele, mert megtett mindent.”

Ötszörös Európa-bajnoki érmesünk, Ligeti Dániel a nyolcaddöntőben remek birkózással technikai tussal verte a nigériai Ashton Mutuwát, a következő fordulóban azonban megálljt parancsolt neki az olimpiai, háromszoros világ- és tizenegyszeres Európa-bajnok török Taha Akgül. Daninak aztán a vigaszág sem jött össze, mert Akgül 2–1-re alulmaradt a regnáló világbajnok iráni Amir Hosszein Zaréval szemben.

„Akit lehetett, megvert – így Bánkuti. – Taha ellen nem neki állt a zászló, soha nem tudta legyőzni. De ilyen motiváltnak még soha nem láttam, nagyon készült rá, s azt mondta, ha most nem, akkor soha. Nagyon szerette volna, és hittünk abban, hogy az ő kezét emelhetik a magasba. A stratégiája picit megborult a mérkőzés legelején. Taha dominálni szokott, de most különösen erősnek láttam. A második menetben már rohanni kellett az eredmény után, nem tudta tartani a taktikát. A meccset követően már csak drukkolni tudtunk a töröknek, szerintem nem így kellett volna eldőlnie az iráni elleni meccsének. Egy egyes állásnál teljesen indokolatlanul ítéltek meg még egy passzivitást Tahával szemben. Ha ez másképp alakul, akkor Dani jó eséllyel a bronzéremért birkózhatott volna, s akár meg is lephette volna az iránit. Nagyon bíztunk abban, hogy sikerül, érthető, hogy megviselték a történtek. Fájt a veresége, de még jobban fájt, hogy nem birkózhatott tovább.”

A szövetségi kapitány az olimpiát összességében így értékelte: „Első bálozó voltam, először jártam a játékokon. Most már alá tudom írni, ha azt mondják nekem, ez teljesen más, mint a többi verseny. Tényleg az. Az egész légkör, a körítés szenzációs volt. Alapvetően boldog vagyok, hiszen Dani kijutott, ami fantasztikus. Ha csak kicsit szerencsénk van, akkor mindketten egy hellyel előrébb végezhettek volna – ez általában kell is a sikerhez, most nem jött. Ha így történik, tökéletesen elégedett vagyok, így azért van bennem némi hiányérzet, de nem a fiúk miatt, mert ők tényleg mindent beleadtak. Ahogyan készültek, amennyit dolgoztak és ahogyan versenyeztek, az nagyon rendben volt. Ezúton is köszönöm a munkájukat, hihetetlen, hogy ezt átélhettem és velük lehettem.”