Bácsi Péter: „Kísértenek az olimpiai ötödik helyezések”

2024. 08. 16., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: RT, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A párizsi olimpián két világbajnokunk, Losonczi Dávid (kf, 87 kg) és Muszukajev Iszmail (szf, 65 kg) az ötödik helyen zárt, a vb- és Eb-második Lévai Zoltán (kf, 77 kg), valamint az ötszörös Eb-érmes Ligeti Dániel (125 kg) hetedik lett, a kétszeres Eb-harmadik Nagy Bernadett (76 kg) tizenharmadikként végzett. A Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) szakmai igazgatója, Bácsi Péter értékeli a teljesítményüket.

A sor múlt kedden Lévai Zoltánnal indult, aki a nyitó mérkőzésén magabiztos sikert ért el a 82 kilóban világ- és Európa-bajnok török Burhan Akbudakkal szemben, ám a folytatásban nem bírt kétszeres vb-második, Eb-győztes azeri riválisával, Sanan Suleymanovval, akitől 1–1-re, később szerzett ponttal kapott ki, s ez egyben a verseny végét is jelentette neki.

„Nem volt kedvező a sorsolása, könnyebb ellenfelet is el tudtam volna képzelni neki, mint a világ- és Európa-bajnok török. Ettől függetlenül remekül oldotta meg a feladatot. Aztán jött a nagy riválisa Suleymanov személyében, aki combsérüléssel bajlódott, éppen ezért gondoltuk, hogy talán felénk billenhet a mérleg nyelve. Sajnos nem sikerült kihasználni a lehetőséget, Zoli jól küzdött, de talán, ha még határozottabban áll oda az első menetre, akkor meglehetett volna” – vélekedik Bácsi Péter, aki azt is elmondta, meglepte, hogy ebben a súlycsoportban végül a japán Kuszaka Nao állhatott a dobogó felső fokára.

„Az egész olimpiáról elmondható, hogy rengeteg meglepetés történt, hiszen favoritok tömkelege esett ki. Nem véletlenül mondtuk, hogy az olimpia teljesen más verseny, erre mindenki hatványozottan készül, és ez látszott is, nüanszok döntöttek egy-egy összecsapáson” – vélekedik a szakmai igazgató. 

Szerdán az aranyéremre is esélyes világbajnokunk, Losonczi Dávid következett. Ő az első körben a kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok Rafiq Hüseynovot utasította maga mögé, majd gigászi csatában legyőzte az idei év Európa-bajnokát, az oroszból lett szerb Alekszandr Komarovot. Az elődöntőben az az Eb-győztes bolgár Szemen Novikov következett, akit Dávid korábban háromból háromszor megvert. Ezúttal sajnos nem sikerült neki, 3–1-es vereséget szenvedett. Hidegzuhanyként ért minket a bronzmérkőzése, amelyen a dánok Eb-győztese, Turpal Bisultanov 2–1-re legyőzte klasszisunkat.

„Tényleg hajszálon múlt. Novikov és Bisultanov ellen egyaránt. Az első meccsét szépen hozta Dávid, s tudtuk, hogy a Komarov elleni hatalmas vízválasztó lehet. Fejben nagyon készült rá, jól birkózott, és megoldotta a feladatot. Novikov aztán meglepett mindenkit, ismét a régi önmagát idézte, mindvégig rendkívül stabil volt, és kiválón kezelte a zónaszéli helyzeteket. Aztán a bronzmérkőzésen azt láttam Dávidon, hogy úgy birkózik, mintha kihúzták volna alóla a talajt. Az aranyéremért jött, nagyon megviselte az elveszített elődöntő, és képtelen volt kellőképpen felpörögni. Nem volt elég az idő arra, hogy feldolgozza azt a meccset, különösen olyan dán ellen nem, akinek nem volt veszítenivalója, hiszen az utolsó pillanatban kapott meghívót az oroszok visszalépése miatt. Így is nagyon kevésen múlt, és be kellett érnie az ötödik hellyel. Több volt benne, de nem lehet hibáztatni, tényleg megtett mindent, amit tudott.”

Pénteken Ligeti Dánielen volt a sor. A nyolcaddöntőben remek birkózással technikai tussal verte a nigériai Ashton Mutuwát, a következő fordulóban azonban megálljt parancsolt neki az olimpiai, háromszoros világ- és tizenegyszeres Európa-bajnok török Taha Akgül. Daninak aztán a vigaszág sem jött össze, mert Akgül 2–1-re alulmaradt a regnáló világbajnok iráni Amir Hosszein Zaréval szemben. 

„Számoltunk azzal az eshetőséggel, hogy nem az ő kezében lesz a sorsa, hiszen két olyan versenyző került az ágára, akivel szemben óriási bravúrra lett volna szükség a győzelemhez. Bíztunk egy esetleges jó mozdulatban, ám erre kicsi volt az esély. Az iráni–török meccsen múlt Dani továbbjutása, kevéssel ugyan, de sajnos érvényesült a jelenlegi papírforma. Ha másképp alakul, akkor Ligi az abszolút verhető Puerto Ricó-ival csap össze, s akár az éremért is küzdhetett volna. Sajnos nem ez történt, így hetedik lett, előzetesen is talán ez volt a realitás vele szemben.”

Nagy Bernadett az első mérkőzésén 12–2-re kikapott az U23-as világbajnok indiai Reetika Reetik nemától, ez egyben az olimpia végét is jelentette neki.

„Láttam már jobban birkózni Bernit. Nem alakult kedvezően a sorsolása, valahol bíztunk abban, hogy az első meccsén könnyebb ellenféllel kerül szembe, rendkívül kellemetlen volt az indiai, aki ráadásul utána igen bosszantó egy eggyel kapott ki a vb ezüstérmes kirgiztől. Ne feledjük, Bernitől az is nagy bravúr, hogy egyáltalán ott lehetett Párizsban, hiszen olyan sérüléssel bajlódott, amely miatt másfél évet ki kellett hagynia, rendkívül sokáig hátráltatta. Nagyon fontos tapasztalatot szerzett, s minden esélye megvan arra, hogy ezt Los Angelesben kamatoztassa.”

Bernadetthez hasonlóan világ- és Európa-bajnok klasszisunk, Muszukajev Iszmail is szombaton mutatkozott be. A vb-ezüstérmes kirgiz Ernazar Akmatalievet, majd a háromszoros világ- és négyszeres Európa-bajnok azeri Haji Aliyevet is magabiztosan legyőzte. A négy között jött a legnagyobb rivális, a világ- és háromszoros Ázsia-bajnok iráni Rahman Amuzadhalili, aki meglepetésre technikai tussal verte klasszisunkat. A vasárnapi bronzmeccsen az utolsó másodpercekig kiélezett mérkőzésen az idei év Eb-győztese, az albániai Islam Dudaev 13–12-re nyert Muszukajev ellen, aki Tokió után Párizsban is az ötödik helyen végzett.

„Iszonyatosan erős a hatvanöt kiló, ezt előzetesen is tudtuk. Muszukajev rendkívül jól birkózott az első két meccsén, a kirgiz is kellemetlen volt, ráadásul sokadik alkalommal verte meg Aliyevet, aki nem mellesleg a mezőny egyik legjobbja. Nem nagyon láttam még olyat, hogy Iszmailt technikai tussal megverik, az iráni srác erre volt most képes. Elképzelni sem tudtam, hogy a japán Kijoka Kotaro ezek után megveri a döntőben, de sikerült neki. (Egyébként összességében is hihetetlen, hogy mennyire jó volt Japán, nyolc aranyérmet szerzett, mindhárom szakágban ünnepelhetett bajnokot, ami elképesztő.) Noha tisztában voltunk vele, kiváló birkózó Dudaev, nagyon fájt az elveszített bronzmeccs. Szerintem Muszukajev volt az esélyesebb, és ha az elején nincs az a szerencsétlen helyzet, amelyből hat pontot csinál a rivális, akkor szerintem meglett a volna. Zavarodottabb volt a szokottnál, feltehetően benne maradt az elveszített elődöntő, ami miatt többször is hibázott. Hiába birkózott remekül, ez most hajszállal ugyan, de kevés volt.”

A szereplésünket, a két-két ötödik és hetedik, valamint egy tizenharmadik helyet Bácsi Péter összességében így értékeli: „Az eredményesség miatt bőven van bennem hiányérzet. Ugyanakkor tudom, és láttam, hogy mindenki megtett mindent a sikerért – a felkészülés alatt és a szőnyegen is. Apró dolgokon múlt az érem, ami fájó. Amúgy rendkívül fájó, és már-már kísértenek az olimpiai ötödik helyezések. A 2008-as pekingi olimpia óta kilencből csupán egy bronzmeccset nyertünk meg, Módos Peti, 2012-ben. Szintén Londonban Hatos Gábor is kikapott, de később az üzbég Szoszlan Tigijev doppingvétsége miatt megkapta a bronzérmet. Két elveszített helyosztó fűződik Muszukajevhez, kettő hozzám, s további egy-egy Losonczi Dávidhoz, Lőrincz Viktorhoz, valamint Szőke Alexhez.”