Az utolsó bevetés előtt

2016. 08. 19., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: vaol.hu, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Még két versenyzőnk, Veréb István és Ligeti Dániel szereplése van hátra , és egyelőre két ötödik helyezés került a tarsolyunkba. Bácsi Péter és Lőrincz Viktor szerezte viharos „ellenszélben”, már ami a felháborító bíráskodást illeti. Két esélyünk maradt még – szabadfogásban.

Mint arra Virág Lajos világbajnoki ezüstérmes – a Kossuth Rádió állandó olimpiai szakértője – már korábban utalt rá, nyilvánvalóan más alapokra kell helyezni a sportdiplomáciai tevékenységünket. Ebben mint a magyar szövetség elnökségi tagja is tevékenyen részt tud venni. 

 A Kossuth Rádió másik szakértő vendége, Deák-Bárdos Mihály négy olimpián állt rajthoz (Sydney, Athén, Peking, London), Európa-bajnoki címet nyert, ötszörös vébé ezüstérmes, a Magyar Birkózó Szövetség elnökségi tagja. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy kiharcolja – 41 évesen – a riói részvételi jogot.

• A négy kötöttfogású versenyzőnket nagyon sajnáltam, mert úgy láttam, hogy mind technikailag, mind fizikailag, mind mentálisan felkészülten mentek ki Rióba, de a sokat emlegetett sportdiplomáciában viszont nem voltunk erősek – mondta a nehézsúly sokszoros válogatott versenyzője, majd így folytatta: 
   
• Most sokan hibáztatják a Magyar Birkózó Szövetséget azzal kapcsolatban, hogy nincs kinn az olimpián magyar bíró. Szeretnék arra utalni, hogy korábban is rengeteg alkalommal történt olyan eset, amikor magyar birkózó kárára tévedtek – persze, szándékosan használom ezt a szót, hogy tévedtek. Emlékezzünk csak például Lőrincz Tomi londoni olimpiai döntőjére vagy hadd mondjam a saját példámat. 2003-ban a világbajnoki döntőben birkóztam Franciaországban orosz ellenféllel szemben. Őt hozták ki győztesnek, de amikor jöttem lefelé a szőnyegről, Komáromi Tibor – az akkori szövetség kapitány - aki nem szokott dicsérni, főleg ha valaki elveszíti a meccsét, ezúttal másképp tett. Annyit mondott nekem elismeréssel: ezt a világbajnokságot te nyerted. De hát nem az én nyakamban van az aranyérem, válaszoltam. Vagy gondoljunk vissza a budapesti 1996-os budapesti Európa-bajnokságra, Farkas Péter döntőjére a török Yerlikaya ellen, és még tudnék sorolni számos olyan mozzanatot, amikor nem voltunk acélosak a sportdiplomáciában.

Felvetődött az a kérdés, hogy vajon mennyivel volt erősebb a magyar lobbi a nemzetközi birkózásban a korábbi elnök, Hegedüs Csaba idején, nos, erre Deák-Bárdos Mihály annyit mondott:

• Nem gondolom, hogy jobb volt, legfeljebb annyiban, hogy akkoriban mindig részt vett egy-két bírónk a nemzetközi versenyeken, de nem feltétlenül csak ezen múlik, hiszen az általam említett esetek éppen az előző elnök, Hegedüs Csaba regnálása idején történtek.

A bírókon túl persze, szakmai kérdések is felmerülhetnek, de ez nyilvánvalóan egy másik beszélgetés, elemzés tárgya kell, hogy legyen a szakágak vezetőivel, a szakmai igazgatóval. Ám most mi lehet a helyzet azután, hogy mindkét női versenyzőnk, Sastin Marianna és Németh Zsanett is búcsúzott. A szabadfogású duónk, Veréb István és Ligeti Dániel mentheti meg a magyar birkózás becsületét?

• Egyáltalán nem kell megmenteni a magyar birkózás becsületét, mert mindenki látott mindent, láthatta, mi történt – válaszolta Deák-Bárdos. -  Egyébként pedig messze nem arról van szó, hogy például a négy kötöttfogású fiút „agyonverték” volna az ellenfelek. Azt viszont lehetségesnek tartom, bízom benne, hogy a bíráskodással kapcsolatos dolgok megfordulnak, vagyis korrekt módon vezetik a további  meccseinket Rióban – tehát nem elvtelen segítségről beszélek -, és mind Veréb István, mind Ligeti Dániel van annyira képzett, felkészült versenyző, hogy tudjanak élni a lehetőséggel. Csak ne fújjanak ellenük.

Deák-Bárdos Mihály mindenképpen szeretné, hogy a bírók szubjektivitását (lásd még szőnyegelnök, pontozóbíró) tovább lehessen csökkenteni, de véleménye szerint a birkózás jó irányba tart, sok látványos akciót lehet látni, és erre az olimpia is jó példa lehet, persze a vadhajtásokat le kell nyesni. Közben meg lehet tovább lépni…