Az ifjú csepeli duplázó – Stockholm, Tbiliszi: bronz!

2016. 09. 22., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: UWW, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Ez igen! Budai-Kovács Marcell, a Csepel 46 kilós szabadfogású versenyzője serdülő létére hozta el a harmadik helyet először a stockholmi kadet Európa-bajnokságról júliusban, majd pedig egy kicsit a kadet világbajnoki mezőny „tyúkszemére” lépett. Tbilisziben a múlt héten újra kibérelt magának egy helyet a dobogón a szigetszentmiklósi gimnázium kitűnő tanulója. És még nem töltötte be a tizenötöt sem ez a hallatlanul kemény fiatalember.

Bánkuti Zsolt vezette a szabadfogású csapatot a tbiliszi kadet világbajnokságon, de ugyanakkor – Tóth Gábor mellett – Csepelen is foglalkozik Budai-Kovács Marcellal, akinek igazán jó a világversenyes mérlege: két esemény, két bronzérem, élete első két világversenyén.

• Az Európa-bajnokságon lehetővé tették, hogy nemzetenként és súlycsoportonként két versenyző indulhasson, ezzel a lehetőséggel általában az erős országok éltek, tehát a jó birkózók száma megduplázódott. Ezért aztán még nagyobb Marci bravúrja, hogy alig tizenöt évesen, serdülőként ilyen erős mezőnyben nyert bronzérmet, az pedig, hogy ezt a vébén is meg tudta ismételni, fantasztikusan nagy dolog – mondta a szakember, elismeréssel a hangjában. -  Azt gondoltam, hogy a világbajnokság valamivel könnyebb lesz, mert ott csak egy-egy ember állhat rajthoz súlycsoportonként, de nem így volt. Miért is szerepelt ilyen remekül Marci? Abban látom az okát, hogy ő a korához képest hallatlanul tudatosan készül, a nagy fogyást fegyelmezetten végigcsinálta, a családja teljes mellszélességgel kiáll mellette, segítik Marcit. Éretten birkózik, abszolút betartja az utasításokat, és még valami: nagyon tud gondolkodni a szőnyegen, ahol dolgozik az adrenalin, felmegy a pulzusszám 180-200-ra, és akkor ott elég nehéz tiszta fejjel gondolkodni. Ő tud. Ez a duplázás páratlan.

Marcell nem ismeri a félelmet
Úgy hinné az ember, hogy egy serdülő korú fiatalemberben van némi szorongás akkor, amikor a nála idősebbekkel kell megküzdenie a szőnyegen. Budai-Kovács Marcell, a szabadfogás tehetsége másképpen vélekedik az egészről:

• Nem, nem félek tőlük. Ha elvégzem a munkát és tiszta lelkiismerettel tudok a szőnyegre állni, nincs okom a félszre. Csepelen elsősorban Tóth Gáborral készültem, Bánkuti Zsolt nemcsak a válogatottnál dolgozik, de klubedző is nálunk, és ők ketten terelgettek, irányítottak engem.

A stockholmi Európa-bajnokság után a tbiliszi kadet világbajnokságra vezetett az utad, ahol eljött a nap, vagyis szeptember 16-a, a 46 kilósok küzdelmének napja. Felidéznéd?

• Nagyon nehezen tudtam lefogyni 46 kilóra, és az biztos, hogy soha többé nem fogok ebbe a súlyba lefogyni. A mérlegelés előtt két nappal még plusz három kiló volt rajtam, megszenvedtem vele. A verseny napján erőt kellett vennem magamon, hogy elkezdjek melegíteni, fáradt voltam, el voltam macskásodva, de arra gondoltam, ha már az Európa-bajnokságról érmet hoztam, ezért itt is hoznom kell a formámat. Nem akartam lejáratni magamat. Különben nagy meglepetések születtek, mert arra számítottam, hogy a kazah, az üzbég vagy az amerikai srác megy el a döntőig, illetve a bronzmeccsig, aztán végül a japán jutott oda.

A dél-afrikai fiú az első meccsen nem okozott gondot Marcinak, annál inkább az indiai Shelar, aki végül a döntőbe került:

• Koraérettebb, fizikailag erősebb volt nálam, éreztem, hogy elverhet, és akkor átfutott az agyamon, hogy ennyi fogyás, szenvedés után csak ennyire voltam elég? Úgy voltam vele, nem hagyom annyiban, és ha a vigaszágon folytathatom, mindenképpen bronzérmes akarok lenni. Fel is szívtam magam, legyőztem a bolgár Todorovot, aztán – nem akarok rosszmájú lenni – a sors úgy akarta, hogy a bronzért a japán Tanaka sérülés miatt ne álljon ki ellenem. Így enyém lett az érem.

Már a kadet mezőny is elismeri
Milyen muníciót ad neked, hogy serdülőként kétszer is borsot törtél az idősebbek, a kadet korúak orra alá?

• Az Európa-bajnokságon – aminek egyébként olyan szovjet házibajnokság hangulata volt – talán úgy néztek rám, hogy ki ez, magyarán szépen keresztül néztek rajtam, és mondták, hogy nem érdekes, úgy sem kell ezzel a fiúval  birkózni. Aztán megleptem őket. Esetleg még a világbajnokság előtt sem tartottak tőlem, de így most egészen más a helyzet a dobogós helyezés után.

Budai-Kovács Marcell a taktikáról beszélve elmondta, hogy egyrészt le kell fogni az ellenfelet, másrészt – tekintettel a gazdag kötöttfogású múltunkra – a magyar szabadfogásúak több kötöttfogású elemet tudnak, mint a külföldi szabadfogású ellenfeleink, ezt pedig lehet kamatoztatni.

• Az oroszok gyorsabbak, jobb a technikájuk, jobban támadnak lábra, bújkálgatnak, de ezekkel a kötöttfogású elemekkel, odakapaszkodásokkal, kartevésekkel, karlevételekkel meg tudjuk tördelni a mozgásukat, bele lehet kergetni őket a hibázásba. Ezeket alkalmaztam az Európa-bajnokságon – ha nem is az oroszok ellen -, és a taktika bevált a nagy versenyeken.

Focistából birkózó
Marcell még csak negyedik éve birkózik, de a sportolásba már jóval korábban belevágott, és a labdát hagyta ott a szőnyegért. Már sportmúltról beszélhetünk az ő esetében annak ellenére, hogy még csak idén decemberben lesz tizenöt éves!

• Úgy 11-12 éves koromig futballoztam Szigetszentmiklóson, azután váltottam.

Kinek a hatására?

• A nagypapám, illetve az ő testvére birkózott, utánpótlás korában a válogatottban is szerepelt, és először azért vitt el birkózni, hogy megerősödjek, ne tudják focizás közben olyan könnyen elvenni tőlem a labdát. Ott ragadtam a birkózók között, ez lett a vége. 

Hol laksz, hol élsz?

• Szigethalmon lakom, de Szigetszentmiklóson járok iskolába, és ott is kezdtem el birkózni. Erős iskola a mienk, a Batthyány Kázmér Gimnáziumban tanulok, és nagyon rendesek, mindig elengednek edzőtáborokba, versenyekre, ami azért jó ( nehéz egyeztetni), mert egyébként nem sport irányultságú középiskola, de támogatnak a tanárok is, az igazgatóság is. Örülnek a sikerimnek.

Úgy hírlik, hogy nagyon jól tanulsz. Igaz ez?

• Tavaly csak egy tantárgyból lettem négyes, és az előző években is kitűnő voltam. Legjobban a magyar nyelvet és irodalmat szeretem, de nagyon szívesen foglalkozom az idegen nyelvekkel is, a kedvenc tárgyaim közé tartoznak, angolt és latint tanulok. Szeretem a reál tárgyakat is, de nem a matekot, inkább a biológiát és a kémiát.

Apropó, latin. Miért pont ez?

• Fontos, mert egyrészt az orvostudomány nyelve, de azért ez egy kicsit több, vegyes tárgy, mert tanulunk latin nyelvtant, illetve a latin népek történelmét, kultúráját is tanuljuk. Nagyon érdekel…

Budai-Kovács Marcell azt vallja, hogy nem másoknak akar megfelelni, hanem saját magának szeretne száz százalékos odaadással dolgozni, teljesíteni úgy, hogy „tiszta legyen a lelkiismeretem”. Marci most jól érzi magát a bőrében,  olyan fiatalember, aki rendkívül rokonszenves, céltudatos, és aki soha nem szeret ülni a babérjain. Egy átlagos napja mindig úgy fest, hogy az iskolát, a tanítást követően irány az edzés, irány Csepel.  Ott meg kézbe veszi újra meg újra Tóth Gábor és Bánkuti Zsolt (őket Marcell példaképnek nevezte!), hogy tovább lépdeljen az úton – meredeken fölfelé, hiszen van a dobogónak két olyan foka is, ahol még nem járt.