Az egyetemi világbajnok építészmérnök

2023. 12. 30., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Rovatunkban olyan emberekkel beszélgetünk, akik sportpályafutásukat követően, civilként megsüvegelendő sikereket értek el az életben. Magazinunk vendége ezúttal az egyetemi világbajnok Jäger Krisztián, aki 36 évesen egyre sikeresebb építészmérnöki pályafutást tudhat magáénak.

Jäger Krisztián Esztergom mellett, Táton nőtt fel, Bacsa Ferenc mesteredző kezei alatt ismerkedett meg a birkózás alapjaival. Feri bácsi nem csak a 2001-ben megalakult Mr. Tus birkózó-sportiskolában, hanem mindenhol elhíresült a kemény edzéseiről, így 2002-ben, amikor Krisztián csatlakozott a Mr. Tus programjához, mondhatni, már hozzászokott a kiemelkedő terheléshez.

„Nagyon izgalmas volt. Tudtuk, hogy hatalmas lehetőséget kaptunk, hiszen az ország legjobb utánpótláskorú birkózói együtt, ugyanott készülhetnek; ennek csak pozitív hatása lehet. A fővároshoz hozzá kellett szokni, de egyáltalán nem volt félelmetes vagy taszító. Utólag rájöttem, hogy vidéki gyerekként olyan a város, akár egy fekete lyuk: először megtudtuk, miként jutunk el az Árpád hídtól a kollégiumig, onnan az edzésre és az iskolába. Ahogy teltek az évek, úgy tisztult a mentális térképünk is, szép lassan mindennel megismerkedtünk” – eleveníti fel Jäger Krisztián.

A birkózás különleges polcra került a szívében: „Nagyon szerettem a társaságot, remek baráti kapcsolataim alakultak ki. Imádtam a légkört, és talán pont emiatt nem tekintettem soha úgy az edzésekre, mint az eszközre, amely a nagy eredmények eléréséhez igényeltetik. Nem teherként éltem meg, hogy heti nyolc alkalommal kőkeményen dolgozom a teremben, hanem élveztem azt, amit csinálok, és jól is bírtam. A sport iránti szenvedélynek és szeretetnek köszönhetem az eredményeimet, amelyekre mindig büszkén és örömmel gondolok vissza.”

Habár klasszikus világversenyen nem állt dobogóra, nem panaszkodhat az éremkollekciójára: kötöttfogásban, a 66 kilogrammosok között háromszor nyert felnőtt országos bajnokságot, sőt, 2014-ben egyetemi világbajnoki aranyérmet is szerzett.

„Az ötödik helyen zártam a kadet Eb-t egy évvel azt követően, hogy Budapestre költöztem, majd 2004-ben a dobogóról lecsúszva negyedik lettem. Az első juniorévemben komoly sérülést szenvedtem, elszakadt a keresztszalagom, és emiatt egy évet ki kellett hagynom. Pont abban az életszakaszban történt ez, amelyikben a legtöbbet fejlődhettem volna. Ezután sokáig azt éreztem, futok a sikerek után. Mindezt figyelembe véve átértékeltem a helyzetemet… Magától értetődő volt, hogy továbbtanulok. Szép szakmát szerettem volna választani, szóval úgy döntöttem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szeretném megismerni az építészszakma minden finomságát. Ezzel együtt félig-meddig le kellett mondanom a birkózókarrieremről.”

Krisztián lediplomázott, és az egyik barátjával megalapította az Egyheted Stúdió építészirodát, amely egyre sikeresebben működik: „Amikor elkezdtük, jobbára az ismerősi körünknek dolgoztunk, főként családi házra akadtak megrendeléseink. Azóta tovább léptünk, immár társasházakon, balatoni nyaralón is dolgozunk, sőt egyházi feladataink is vannak. Alkalmazottat is foglalkoztatunk, és szoros együttműködésben dolgozunk az egyik győri irodával, így már hét-nyolcfős a csapatunk. Nagyon izgalmas utat járunk, megéljük, ahogyan egyre nagyobb projekteket vihetünk végig, és mindeközben folyamatosan tanulunk. Rendszeresen új dolgokkal találjuk szemben magunkat, próbálunk minél több tudást magunkba szívni” – fogalmaz a most 36 esztendős Jäger Krisztián. 

Büszke arra, hogy a tanulmányai mellett sok évig versenyszerűen sportolt, és ez idő alatt becsülendő sikereket ért el: „Emberfüggő, hogy a rengeteg tanulás és a sport miként fér meg egymás mellett. Makacs és kitartó figura vagyok, szóval nálam működött a történet. Összességében nem bántam meg, hogy az egyetemet választottam.”

Megkérdeztük tőle, mit javasol azoknak az élsportolóknak, akiknek csak akörül forog minden gondolatuk, hogy olimpiai bajnokok szeretnének lenni. Mihez kezdjenek akkor, ha ez nem jön össze?

„Ha valakinek tényleg ilyen céljai vannak, akkor nem feltétlenül javaslom azt, hogy már tizenhat-tizenhét évesen a B-terven agyaljon. Hiszen a legnagyobb bajnokok a sikereik álmával ébrednek és fekszenek, nap mint nap azért tesznek meg mindent, hogy elérjék a céljaikat. De emellett nagyon fontos a rugalmasság, hogy valaki képes legyen kihozni a legtöbbet abból az élethelyzetből, amelyik épp kialakult előtte. Képesnek kell lenni nagyon gyorsan reagálni a változásokra, és azonnal kapcsolni akkor, amikor kirajzolódik, nem biztos, hogy valóra válnak a sportolói álmok. Egyébként is nagyon fontos képesség a rugalmasság, hiszen a világ egyre gyorsabban változik, fontos, hogy tartsuk vele a lépést.”

Napjainkban is követi a birkózást, örömmel látja, hogy egyre több világversenyt rendeznek: „A mi időnkben nem volt még U23-as korosztály, ahogyan serdülő Eb, és kadet vb sem. Most minden korosztály megmutathatja magát, ami nagyon jó. A felnőtt és az U23-as világversenyeket kiemelten figyelem, sőt, ha időm engedi, még mindig lemegyek egy-két edzésre. Természetesen figyeltem a belgrádi világbajnokságot, Muszukajev Iszmail hozzáállása nagyon szimpatikus, örülök az aranyérmének, szerintem az ő alakja plusz motivációt adhat a magyar fiataloknak is. Losonczi Dávid ugyancsak fantasztikus volt, úgy érzem, akár még olimpiai bajnok is lehet Párizsban. Nagyon bízom abban, hogy számos kvótát szereznek még a birkózóink, az biztos, hogy én szurkolok nekik!”