Anyuka lesz Sastin Marianna!

2017. 08. 17., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A magyar női birkózósport eddigi egyetlen világbajnoka kisbabát vár. Persze, nem feltétlenül ezért szándékozott kihagyni ezt az évet, hiszen a térdsérülést mindenképpen rendbe kellett hozatnia. De egy kicsit – nem teljesen véletlenül... – a dolgok más fényeket is kaptak.

Fiú vagy lány?
Mariannával és edző-férjével, Wöller Ákossal a Vasas Fáy utcai termében – hol máshol? – találkoztunk, hiszen Mariann áldott állapotától függetlenül gyakorol, edz, de óvatosan teszi. Egyébként mindketten gyerekeket okítanak a birkózás játékára-tudományára. A világversenyeken tíz érmet szerző leendő anyuka – kicsit végigsimítva a gömbölyödő pocakján - külön felhívja a figyelmemet egy bizonyos napra:

• Január 26-ára vagyok kiírva, pillanatnyilag a tizenhetedik hétben járok, továbbra is edzek, de most már nem birkózom, védem a hasamat az ütődésektől – mondja Sastin Marianna. – Erősítek, csak sokkal kisebb súlyokat emelek, mint eddig, az ugrásoktól és a futástól viszont eltiltottak. Annyit mozgok, amennyit bírok.

A gyermekáldás, illetve a gyermekvárás bensőséges kérdés, de nyilván egy sportpályafutás közepette meg kell tervezni, mikor vállalok egy kisbabát. Egyáltalán mi volt az a körülmény, ami azt mondatta veletek, hogy itt az idő, jöhet a baba?

• Először is, olimpia utáni év a mostani, ez a legideálisabb időszak, mert még van három év a következő játékokig, ahhoz kell elegendő idő, hogy a szervezetem visszaszokjon a kemény edzésmunkához. Eleve úgy terveztük, hogy az idei év a regenerálódásé, a pihenésé legyen, jövőre itthon lesz a világbajnokság, arra már fel lehet készülni. Több orvossal is konzultáltunk, és ők azt mondták, hogy a női szervezetben ilyenkor kialakuló hormonális változás - amit a várandósság okoz -, később akár jó hatással is lehet a teljesítményre. Inkább a logisztikával lehetnek majd gondok, nehéz lesz összeegyeztetni a kicsivel való törődést és az edzéseket, de ez még a jövő kérdése. Úgy szokták mondani, hogy a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérsz.

A család készül-e már, a nagyszülők betérdeltek a rajtgépbe?

• Nem tudom, de az biztos, hogy mindenki nagyon örült a hírnek. Mennyire tudnak segíteni? Ezt még nem látom tisztán, hiszen az én szüleim 180 kilométerre, Ákos szülei 220 kilométerre laknak. Mindegy, majd Győrben leadjuk a gyereket, aztán jöhet a váltás. Meglátjuk...

Tudod-e már, hogy kislány vagy kisfiú lesz?

• Még nem tudom, mert a tizenkettedik héten voltam ultrahangon, de még nem lehetett látni, majd szeptemberben megyek legközelebb, és akkor talán okosabb leszek.

Neveken gondolkodtatok?

• Lánynevünk már van, a fiúnévben még nem egyeztünk meg. Ha kislányunk születik, Hesszának fogják hívni.

Hesszának? Honnan jött ez a bizarr gondolat?

• Igazából Ákos talált rá a névre, és bevallom, először nem is tetszett, de aztán elmondtam másoknak, mire ők úgy reagáltak, hogy milyen különleges ez a név, tök jó. Ettől kezdve én is kezdtem megbarátkozni vele.

Tudtuk, hogy ez egy olyan év lesz, amikor nem állsz szőnyegre a párizsi világbajnokságon...

• ... és olyan év, ami egy térdműtéttel indult, mindenképpen meg kellett csinálni, mert a sétán kívül másra nem volt alkalmas a lábam. Másrészt arra gondoltam, hogy jövőre jön a budapesti világbajnokság, aztán pedig a tokiói olimpia 2020-ban. Hadd kopogjam le, amióta nem edzem, nem fáj semmim, de az igazi terheléskor dől el minden. Muszáj teljesen rendbe jönnöm, arról nem is beszélve, hogy terveztük a babát, és szerettük volna, ha az idén összejön. Érdekes, hogy egyelőre nem hiányoznak a versenyek, most még elvagyok itt a Vasasban a gyerekekkel.

Halgattassék meg az erősebb nem (miközben Marianna szelíden mosolyogva figyel)
Igen, most kapjon szót egy kicsit a férj, Wöller Ákos is, a leendő apuka, aki már a közeljövő mellett a távolabbi időszakról is beszél, de először is vajon mit szól a fejleményekhez?

• Nagyon örülök neki. Mariannal már megbeszéltük, hogy a szülés után szeretne visszatérni a birkózó szőnyegre, én meg azt szeretném, ha ez zökkenőmentesen történne meg.

El tudod képzelni, hogy ott van az apró jövevény a kiságyban, és bizony olykor fel kell hozzá kelni éjszaka is, énekelsz majd neki, mert meg kell nyugtatnod? Néha az apukáknak kell az anyák helyére állniuk.

• Alig várom már, hogy a karomban tarthassam. Dajkálnám, szeretnék foglalkozni vele, nagyon gyorsan eljön ez az idő. 

A dolgok másik oldala az, hogy vajon Marianna újra eljuthat-e az aranyérem, a dobogó közelébe, ha ismét belevág a munkába?

• Sok példát látunk arra, hogy sikeresen térnek vissza az élsportba gyermekszülés után, és ahogyan említettem, ő is ezt szeretné. Nemcsak más sportágakban látunk erre példát, hanem a birkózásban is, említhetem többek között az azeri színekben szereplő Marija Sztadnyikot, aki két gyermek világra hozatala után még mindig a legjobbak között van, Európa-bajnok, olimpiai érmes sportoló. Ott lehet Mariann már a budapesti világbajnokságon is, de van nekünk egy nagy hiányérzetünk: nincs még olimpiai érme. Tehát ezért kitűzzük a nagy célt, ezért teszünk meg mindent, ezért végig ott lebeg előttünk a 2020-as tokiói olimpia, a kiemelkedő szereplés lehetősége, amiért mindent feláldozunk, és aminek mindent alá kell rendelnünk. 

Végül a párizsi vébéről, itthonról, Marianna szemszögéből.

• Mindig követem a magyar birkózókat, az újvidéki Európa-bajnokságot is néztem, amennyit csak tudtam. A lányok összes meccsét láttam. Az az igazság, hogy a lányok egy kicsit jobban érdekelnek, mint a fiúk mérkőzései. Nem nagyon mernék jósolni, ki hogyan szerepelhet, látnom kellene a sorsolást, akkor tudnék nyilatkozni az esélyekről. Azt azért hadd mondjam meg, hogy én vagyok most az egyik leglelkesebb szurkolója a magyar csapatnak!