Aktív edző ne lehessen bíró

2016. 09. 13., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A birkózóbírók a múlt hétvégén Dunavarsányban megtartották értekezletüket, amelyen a fő téma az első félév értékelése volt, de természetesen szó esett az esztendő hátralévő aktuális kérdéseiről, feladatairól is. Amint arra Péteri László, a Bíróbizottság vezetője utalt, nagy sikert aratott a konkrét helyzetek bemutatása, a videózás, tehát a mérkőzésekről készült felvételek, és ezek segítségével a helyzetek elemzése. Nyilvánvalóan nem mentek el szó nélkül az eszmecserén a riói olimpia bíráskodási anomáliái mellett sem.

A résztvevőket külön köszöntötte Komáromi Tibor, a szakmai munkáért felelős szövetségi alelnök, és jelen volt Kovács István alelnök is. Péteri László, az Aranysíppal kitüntetett nemzetközi bíró, az MBSZ bíróbizottságának vezetője kiemelte, hogy rangos külföldi vendége volt az eseménynek. David Lopez, a nemzetközi szövetség fejlesztési irodájának mexikói vezető munkatársa egy bő órás előadásban vázolta az olimpián és a junior világbajnokságon történteket, vagyis statisztikai megközelítésben beszélt a bírók számára is fontos mozzanatokról, az akciókról, álló helyzetről, a passzivitás kérdéséről.

• Lopez úr felvázolta továbbá, hogy az UWW mentori hálózatot, állomásokat szeretne létrehozni, tehát a szövetség a nemzetközi tapasztalattal rendelkező bírók irányításával segítene azoknak a birkózóknak, akik pályafutásuk végeztével bíróként is meg akarják méretni magukat. Remélhetőleg mi is bekapcsolódhatunk majd ebbe a munkába – mondta Péteri László.

Nyilvánvalóan bennünket kissé felkavart, ami bíráskodás ürügyén sokszor megtörtént a riói olimpián, a téma előkerült a dunavarsányi értekezleten is. Ismét a Bíróbizottság vezetőjéé a szó:

• Nagyon sok olyan hiba volt Rióban - és ehhez nem kellett szakembernek lenni, hogy észre lehessen venni -, amelyekre azt mondom, hogy ennyit nem lehet tévedni. Legyünk jóhiszeműek, a szándékosságot ne feltételezzük, de nagyon jól tudjuk, hogy egy olimpián milyen nagy nyomás nehezedik a bírókra. Bár nem lehettem jelen, mégis szinte kézzel fogható feszültség vibrált a levegőben.

A videoelemzések kapcsán olyan elemek is előkerültek, mint például az, hogy milyen szerepük van a bíróknak a challenge-ek alkalmával, miképpen kell viselkedniük. Ezen a téren itthon, Magyarországon előbbre kell lépnünk, hiszen sokszor előfordul, hogy a bírók összetűzésbe kerülnek az edzőkkel, utalt a hangsúlyos kérdésre a kiváló bíró.

• Az olimpián tapasztalható ellentmondásos bírói ítéletek, döntések közül terítékre kerültek a Lőrincz-fivérek mérkőzései, továbbá a kötöttfogásúaknál a 85 kilósok döntője, a szabadfogásban a 65 kilogrammosok súlycsoportjában lezajlott összecsapások is jókora port vertek fel, elég, ha a puerto ricói és az üzbég versenyző mérkőzését vagy a mongol-üzbég meccset említem, utóbbi a bronzéremért zajlott. Megnéztünk számos felvételt, hogy tanulhassunk belőlük – tette hozzá Péteri László. 

Fogások megítélése, bírók helyezkedése, pontok megadása, a bírók összhangja, mind-mind előkerültek a megbeszélésen. Az olimpián észlelhető volt, hogy az egyik bíró nagyon lassan reagált a másik tevékenységére. Az ominózus mongol-üzbég szabadfogású bronzmeccsre utalt a szakember, ahol a bíró szarvashibát követett el azzal, hogy amikor a mongol versenyző elkezdett menekülni, akkor neki a szabály szerint meg kellett volna állítani a mérkőzést, és figyelmeztetni Navruzovot, elvégre a mérkőzés nem 5 perc 42 másodpercig, hanem 6 percig tart. Csak 5:50-nél jelezte, hogy inteni akar, de ennek nem ez a menete, és mire a másik két bíró „felfogta”, hogy mit akar, lejárt az idő. A mongolok finoman szólva nehezményezték a végkifejletet.

A magyar bírók nemzetközi helyzete, megítélése most milyen?

• Az ilyen összetartásokkal, ismeretanyag átadásával az a szándékunk, hogy eljuttassuk a magyar bírókat abba a tudáskörbe, ahol mi már korábban is megálltuk a helyünket. Mindig  a kiemelkedők között tartottak számon bennünket. Rióból most hiányoztunk, de ezt már többször ecseteltük, hogy miért. Ezen kívül ott voltunk az összes kvalifikációs versenyen, jó és nehéz meccseken bíráskodtunk, döntőket kaptunk, a most zajló kadet világbajnokságon is közreműködik magyar kolléga, Palásti Tibor személyében. 

A bíráskodáshoz szorosan kapcsolódó megjegyzés úgy szól, hogy nemzetközi porondon nem azért kell harcolnunk, hogy a bírók segítsék a magyar birkózókat – erre nem szorulnak rá -, pusztán azonos mércét várunk el, korrektséget. Ne ártsanak nekik. Tovább lépve a bírói értekezlet egyik fontos – a hazai viszonyokra vonatkozó – következtetését Péteri László ekképp fogalmazta meg:

• Próbálom a bírókat teljes mértékben kivonni az edzői környezet, hatások alól, azaz olyan bírók dolgozzanak a szőnyegen, akik nem edzők, tehát olyanok, akik csak bíráskodással foglalkoznak. Ily módon lehet itthon is még tisztább viszonyokat teremteni. A kettőt ne lehessen összemosni. Még véletlenül sem. Erre törekszem. 

A birkózósportban természetesen a bíráskodás fontos szerepet kap, már csak azért is, mert jóllehet a szabályok kijelölnek bizonyos utat, de a bírói szubjektivitás erősen jelen van a sportágban (lásd még judo, torna, műkorcsolya, ökölvívás, és még sorolhatnánk), amivel vissza lehet élni. A tisztesség az egyetlen, amivel érvelni lehet. Naivitás?...