A virtuális pezsgőbontás megtörtént

2019. 07. 17., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Valóban koccintásra méltó sportdiplomáciai sikert aratott a magyar birkózósport. Az olimpiai kvalifikációs versenyek európai állomása leszünk jövő tavasszal, arccal Tokió felé. Innen szakáganként az első két helyezett még bejuthat az olimpiai mezőnybe. Németh Szilárd, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke és Bacsa Péter ügyvezető alelnök értékeli az újabb örvendetes lehetőséget. Érdekesség, hogy valószínűleg nem Budapest lesz az esemény házigazdája.

Nincs vége a nagyüzemnek!
Honlapunkon Németh Szilárd, az MBSZ elnöke az örvendetes fejlemény kapcsán már adott egy rövid nyilatkozatot, de megkértük, hogy kicsit részletesebben kommentálja a jó hírt.

Részünkről mi volt a döntő érv, az ajánlólevél a választással a helyszín kiválasztásával kapcsolatban?

• Döntően a tavalyi budapesti világbajnokság nyomott a latban – fogalmazott egyértelműen az elnök -, de azt is vegyük figyelembe, hogy az európai olimpiai selejtezőn kívül addig is fontos versenyeket rendezünk, például a hagyományos kötöttfogású Magyar Nagydíjat, valamint még az idén nálunk lesz október végén az U23-as világbajnokság, vagyis hál’istennek tart a nagyüzem. 

A kvalifikációs olimpiai selejtezőre pályáztak az azeriek, az olaszok és a szerbek is…

• Igen, de az UWW elnöksége mellettünk döntött, tehát március 19. és 22. között nálunk még lehet olimpiai kvótát szerezni.

Pikáns dolognak tűnik a szavazás, hiszen Nenad Lalovics, a nemzetközi szövetség elnöke szerb, és Szerbia is pályázott. Mit jelentett ez ebben a helyzetben?

• Lalovics elnök úr nyilvánvalóan nagyon sok helyen a népét, nemzetét képviseli, de azért logikus módon képes ettől függetleníteni magát, és döntéseket hozni. Ő mindig a birkózás érdekét és a nemzetközi szövetség szerepét tartja legfontosabbnak ezekben a kérdésekben, egyébként pedig a magyar és a szerb szövetség között szoros a kapcsolat, és ez a döntés sem okoz semmilyen gondot a két szervezet közötti összhangban.

Tehát könnyű volt lobbizni a magyar rendezésért?

• Az az igazság, hogy jó talajon állunk. Nemcsak azt mondhatjuk el magunkról, hogy jó rendezők vagyunk, hanem azt is, hogy újdonságokat vonultattunk fel a tavalyi nagy sikerű világbajnokság kapcsán. Hadd említsem a technikai megoldásokat vagy a kommunikációs újdonságokat a közönségkapcsolat terén. A kulturális és turisztikai eseményeket, megmozdulásokat is hozzáteszem ehhez a „csomaghoz”, de a legfontosabb talán az a fantasztikus hangulat, ami a versenyeken a Papp László Sportarénában uralkodott. A birkózókat hallatlan módon feldobták ezek a körülmények, a mindent elsöprő biztatás, és úgy hiszem, hogy az olimpiai kvalifikációs versenyen ez aranyat érhet azon versenyzőink számára, akik a nur-szultáni világbajnokságon esetleg nem tudnák megszerezni az első hat hely egyikét, amely a tokiói részvételt jelenti.

Eddig nem derült ki a magyarországi kvalifikációs verseny helyszíne. Lehet, hogy nem Budapest rendezi meg az eseményt?

• Nem biztos, hogy Budapest lesz a helyszín – mondta Németh Szilárd. – Még tárgyalunk azzal kapcsolatban, hogy mely országrészeket vonjunk be a birkózás ügyében, hiszen az elmúlt időszakban a kormány támogatásával minden nagyvárosunkban nagyon komoly sportlétesítmény-fejlesztések történtek, tehát több város alkalmas arra, hogy egy ilyen nagyszerű verseny házigazdája lehessen. 

A virtuális pezsgőbontás
Bacsa Péter, a magyar szövetség ügyvezető alelnöke öreg rókának számít, ha egy-egy nagy verseny szervezéséről van szó, így hát nem csoda, hogy már a gyakorlati teendők járnak a fejében.

• Az első reakciónk természetesen az öröm volt, egyfajta virtuális pezsgőbontás – kezdte a sportvezető. – Nagy szó, hogy négy pályázó közül mi kaphattuk meg a rendezés jogát, de a másnap már az ehhez kapcsolódó munkával telt, mert ez nem kis feladat. Azért azt is hadd tegyem hozzá, hogy a tavalyi sikeres világbajnokság után egy ilyen esemény megrendezése nem jelenthet gondot. 

Milyen léptékű versenyt képzeljünk el?

• A Magyar Nagydíjnál lényegesen jelentősebb eseményről beszélhetünk, már csak a tét miatt is. Ezekben a napokban készítem a költségvetést, hozzávetőleg 700 versenyzőt és kísérőt várunk majd a kvalifikációs viadalra. A világbajnokságon 2000 főt fogadtunk, egy utánpótlás világbajnokság 900-1000 emberről szól, tehát a munkát illetően a kvalifikációs verseny nagyjából egy utánpótlás vébének felel meg, de – mint említettem – a tét összehasonlíthatatlanul nagyobb.

A szervező munkának mi a legkényesebb pontja?

• Nagyon nehéz bármit kiemelni, ez egy hosszú láncolat, egy-egy terület élére kell profikat állítani, és akkor sikeres a szervezés. 

A szerbek voltak a legerősebb riválisaink a pályázat során?

• Nemcsak ők, hanem az azeriek is rendkívül erősnek bizonyultak, mert ne felejtsük el, Azerbajdzsánban az elmúlt hat-nyolc évben nagyon komoly világversenyek zajlottak le. Mindenesetre a döntést követően felhívtam Nenad Lalovics elnök urat, és megköszöntem a bizalmat. Azt mondta, hogy a budapesti vébé után számára nem volt kérdés, hogy ki rendezze az európai kvalifikációs versenyt.

Egy kis „jóslást” kérek, alelnök úr hány megszerzett olimpiai kvóta után dőlne hátra elégedetten?

• Sem szövetségi kapitány, sem jós nem vagyok, de tudom, hogy ilyenkor már megkezdődik az össznépi becslés, jósolgatás. Mi az, ami megfelelne? Ha összehasonlítjuk a részvételünket az előző olimpiákkal, úgy gondolom, hogy 5-7 kvóta lenne az ideális, ha ennél kevesebb, az csalódás, ha pedig több, az már hab a tortán.