A szakmai igazgató párizsi számvetése

2017. 08. 29., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Komáromi Tibor, a Magyar Birkózó Szövetség alelnöke, a sportág szakmai felelőse a három érmet hozó párizsi világbajnokság után mérleget vont a magyar válogatott teljesítményével kapcsolatban, és beszélt a súlycsoport-, illetve a várható szabályváltozásokról is.

A sikeres újvidéki Európa-bajnokság után gondolhattuk, hogy a párizsi világbajnokság teljesen más lesz, hiszen Európa mellett Ázsia és az amerikai, sőt (főleg a nőknél) az afrikai földrész is nagyon erős versenyzőket vonultat fel. Igy történt. Komáromi Tibor szakmai igazgató másra is felhívta a figyelmet:

• Valóban  mindhárom szakágban egészen másképp festett a mezőny – kezdte az elemzést a szakember. – Ha az Európa-bajnokságot tekintjük kiindulási pontnak, azt mondhatjuk, hogy akik ott jól szerepeltek, a vébén nem feltétlenül tudták megismételni az ottani kimagasló teljesítményüket. A kiutazás előtt is említettem már, hogy az Európa-bajnokságra, aztán pedig a világbajnokságra a felkészülési időszakot külön kell kezelni. Az, hogy a kötöttfogású csapatunk az Európa-bajnokság legjobbja volt, nem azt jelenti, hogy ez a világbjanokságon is így alakulnak a dolgok. Rendkívül nehéz egy éven belül kétszer formát időzíteni. Egy olyan válogatott, mint például az orosz, klasszisokból áll, és ők más-más csapatot tudnak csatába küldeni az Eb-n és a vébén. Természetesen tudom, hogy mások az ő lehetőségeik, elértek jó eredményeket, de szó sem volt arról, hogy mindkét nagy versenyen ugyanaz a versenyző kimagaslót teljesített volna. 

A tények valóban alátámasztják Komáromi Tibor szavait, hiszen az oroszok közül mindössze négyen voltak olyanok kötött- és szabadfogásban, akik mind Újvidéken, mind Párizsban szőnyegre léptek, és közülük csak a kötöttfogású 66 kilós Szurkov állhatott fel a dobogóra két alkalommal (Eb-arany és vébé bronz). Arról nem is beszélve, hogy aranyérem nem termett az oroszoknak az említett két fogásnemben a francia fővárosban. Ebből is látszik, hogy a világbajnokság egy másik kávéház...

Ennek tükrében talán még nagyobb bravúrnak tekinthetjük a magyar duplázók sikereit. Korpási Bálint Európa-bajnoki címét, majd világbajnoki bronzát, Lőrincz Tamás és Kiss Balázs két harmadik helyét – két csúcsforma közepette!

Innen ismét Komáromi Tiboré a szó:

• Tényleg nem érheti szó a ház elejét, ha a kötöttfogású szereplésünket említem. Egyébként pedig van annak valami fontos lélektani hatása, ha egy világversenyt győztes meccsel zársz le – ezt a saját pályafutásomból is tudom -, mert ilyenkor más a birkózást szeretők, a szurkolók megítélése is. Több elismerést kapsz, mint ha elvesztettél volna egy döntőt, pedig az ezüstérmet jelent. A lényeg, hogy a három megszerzett érem nagy dolog. 

A lányok és a szabadfogású fiúk nem tudtak előre lépni. Hogyan vélekedik erről alaelnök úr?

• Galambos Ramóna komoly sérülés után tért vissza, és nem vagyok benne biztos, hogy ennek a hatásai nyomtalanul eltűntek. Németh Zsanettől egy kicsit többet vártam, bár a felfogása rokonszenves volt számomra, helyenként nagyon agresszívan harcolt a sikerért, de a kínai jobbnak bizonyult, akiről azt gondoltam, hogy a döntőig meg sem áll. Nem így alakult... A fogásnemek stílusát tekintve a kötöttfogás viseli magán leginkább az európai birkózás jegyeit, de szabadfogásban – főleg az alsó súlycsoportokban – rendkívül erősen érezhető az ázsiai jelenlét.

Sőt, az amerikaiaké is, mit szól az Egyesült Államok szabdfogású birkózóihoz, hiszen például éppen Kyle Snyder verte meg napjaink talán legjobb birkózóját, az orosz Szadulajevet a 97 kilósok döntőjében.

• Rendkívül jól, agresszívan birkóztak a szabadfogásban és a lányoknál is. Csodálatra méltón harcoltak az amerikaiak. A mieinket is végignéztem, és nyilvánvalóan a mi versenyzőink szintén szeretik a birkózást, hiszen ezért  végzik el a felkészülési munkát, vesznek részt versenyeken, de egy-egy birkózónknak azt tudnám ajánlani, hogy sokkal, de sokkal jobban kell szeretni a sportágat. Sok esetben pedig jóval többet kell megtenni a sikerért, mint amit ők éppenséggel indokoltnak látnak.  

Tehát sikeres volt-e számunkra a világbajnokság vagy sem?

• A megszerzett három éremre való tekintettel sikeresnek tartjuk a párizsi szereplést, ezt a magyar birkózósport bízvást jó érzéssel könyvelheti el.

Az leendő új súlycsoportokkal kapcsolatban a háromszoros világbajnok, olimpiai ezüstérmes vezető úgy vélekedik, hogy a több súlycsoport jót tesz a magyar, és egyben a nemzetközi birkózásnak is. 

• Ami a lenti helyzet visszahozását illeti, azt is üdvözlöm. Úgy hallottam egyébként, hogy nem volt egyszerű visszahozni, heves vita dúlt ebben a kérdésben. Persze, ne korlátozás nélkül jöjjön vissza, pontosan meg kell határozni, ki lehet rá jogosult, hányszor élhet vele és így tovább. Egy biztos, hogy a lenti helyzet újra változatosabbá teszi a birkózást, de pontos kereteket kell szabni ezzel kapcsolatban. Mindenesetre a magyar kötöttfogáshoz két-három évtizede szervesen hozzátartozik a lenti helyzetből történő birkózás, és a közeli hetekben végképp eldöntik, pontosítják, hogy milyen módon jöhet vissza. Újra lesz, ez a lényeg – tette hozzá  Komáromi Tibor.