Még a GPS-t is bevetik Esztergomban!

2020. 04. 16., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Lévai Zoltán, az U23-as kötöttfogású válogatott szakvezetője nagyon jól ismeri a birkózás minden csínját-bínját. Az is köztudott, hogy a Lévai-család már tekintélyes lenyomatot hagyott a birkózóvilágban, hiszen a három fiú – akik a táti tornateremből indultak -, Zoltán, Tamás és Levente eljutott a nemzetközi élmezőnybe a maga korosztályában, de mindez „békeidőben” alakult ilyen fényesen. Most karantén-korszakot élünk, és egy hónappal ezelőtt idősb Lévai Zoltán, a Budapesti Honvéd esztergomi fiókcsapatának vezető edzője, munkatársaival együtt nagyon gyorsan eszmélt: vezetésével a társaság szinte pillanatok alatt átállt az egyéni felkészülésre.

Az Esztergomi Birkózó Sportegyesületben minden korosztály képviselteti magát, ami szerencsés helyzet, ám a hagyományos edzésmunka megváltoztatását követően új feladatot ró az edzői csapatra is:

• Minden korcsoportra, a különböző fejlettségi szinteknek megfelelő edzéstervet kell írni – magyarázza Lévai Zoltán. – Amikor bejelentették az iskolák bezárását, és bevezették a „digi” oktatást, mi azonnal rávetettük magunkat az internetre. Mindeközben gyorsan csináltam eszközfelmérést, hogy a gyerekektől a felnőttekig kinek mi áll a rendelkezésére az otthoni edzéshez, tehát szó sem volt kapkodásról, csak éppen gyorsan cselekedtünk. Fejlettségi felmérés is történt, ami nem ment nehezen, mert erre minden év elején sort kerítünk, amikor megkezdjük az alapozást. Rengeteg kis videót gyártottunk a gyakorlatokkal kapcsolatban, az internetről is szedtünk le jó néhányat. Nagyon fontos, hogy a versenyzők lássák, mit kell csinálni.

Gyors digitális fejlődést mutattak az edzők is az online munka során?

• Hát persze, nagyon sokat fejlődtünk néhány hét alatt a digi oktatásban, használjuk a complete drive-ot, ahová kis videókat tudunk feltölteni az egyesület részére. Szerkesztjük, tömörítjük a videókat, hogy kevesebb tárhelyet foglaljanak el. Az edzőkkel videó konferenciát tartottunk, mindent megbeszéltünk, aztán egy táblázatot készítettünk, amely azokat feladatokat, a végrehajtás módozatait  tartalmazza, amelyek speciálisan egy-egy korosztálynak felelnek meg.

Lévai Zoltán hozzátette, hogy a neheze nem feltétlenül ebben rejlett:

• Mindenki egy kicsit valamiféle nyári szünetnek tekintette ezt a fajta oktatást, nem pedig átállásnak, tehát keretet, rendszerezettséget  kellett adni a gyerekeknek. Legyen meg a napi ritmus, tanuljanak, aztán mindig ugyanabban az időben kezdődjön az edzés. Olyat is csináltunk például, hogy a futásoknál kis csoportokra szedtük őket, az esztergomi kistérségben szét vannak szórva a gyerekek a kisvárosokban, falvakban vagy akár Pesten is, tehát gyakorlatilag egyénileg meg tudjuk oldani a futást.

Hogyan lehet őket követni, hogy futnak-e egyáltalán?

• Egy GPS-alkalmazás segítségével nyomon tudjuk követni, hogy merre futnak, mennyit futnak, mekkora a pulzusszámuk, még a lépésszámot is tudjuk figyelni.

Itt kezdődik a felsőfok?

• Hát, lehet  - mondja nevetve Zoltán. – Nagyon szigorúak vagyunk. Az első héten még sokat kellett veszekednem velük, de azóta minden helyre rázódott. Két-három órás kemény edzések vannak, és rámegyünk azoknak a hiányosságoknak a megszüntetésére, amelyek máskor nem nagyon férnek bele az időbe, csak felszínesen, tehát például külön figyelünk a nyújtásra-lazításra, sőt gyógytorna jellegű feladatokat is végeztünk.

Hány gyerekről beszélünk?

• Én hozzávetőleg harminc versenyzőt felügyelek, a kollégáim is húsznál többre, Tóth Martinnak, Brilla Gergőnek van saját csoportja. Még az elején – rögtön a termekből való kiköltözés után - az történt, hogy kisbuszokba pakoltunk  2X1 méteres szőnyegelemeket, és minden gyereknek elvittünk egy szőnyeget, ezzel tudjuk segíteni a hidalásokat, lábra támadásokat, mindenféle eséseket, így otthon is gyakorolhatják az említett mozzanatokat, egyúttal erősítjük a repertoárt, amit összeírunk nekik. A válogatott szintű versenyzőknek tudtunk adni súlyzókat, TRX erősítő eszközöket, vásároltunk is eszközöket. Edzés közben minden versenyzővel videókapcsolatba tudunk kerülni, sorra hívjuk őket, tehát tudjuk ellenőrizni a végrehajtást, elbeszélgetünk velük, javítjuk a mozdulatokat. Nagyon profivá vált a munka is és a folyamat is.

Esztergom – és a térség – a Budapesti Honvédhoz tartozik, utánpótlás nevelő klubnak, egyfajta kihelyezett szakosztálynak mondhatjuk, ahonnan a legrátermettebbek, legtehetségesebbek két-három év munka után a Honvédhoz, vagyis az elit alakulathoz kerülhetnek. A Táti DSE-t, a Tokodi Birkózó SE-t és Nagysápi Küzdősport Egyesületet szintén magába foglalja a térség, amelynek Esztergom a területi centruma. Dolgoznak most is. Otthon. Keményen.