Cikk keresés:    

Tokió sincs kizárva – Korpási Bálint gondolkodik…

Mondhatjuk úgy is, hogy ez a 72-es csapdája. Lehetsz világklasszis, nyerhetsz zsinórban hét (!) világversenyes érmet, mégsem tervezhetsz azzal, hogy majd az olimpián is megmutathatod, mit tudsz, mert a súlycsoportod nem képviselteti magát az ötkarikás játékokon. Ez Korpási Bálint dilemmája. Ez a 72-es csapdája. Bár ha ebből kivonunk ötöt…

Helyben vagyunk. Egyszerűen elképesztő, hogy Korpási Bálint zsinórban a negyedik világbajnokságról is érmet hozott haza – vagy tartott itthon, hiszen ne feledjük a 2016-os budapesti világbajnokságot, amelyet a nem olimpiai súlycsoportok birkózói számára rendeztünk meg -, de ezek az érmek csillogjanak bármilyen szépen, az olimpián a 72 kilósok nem léphetnek szőnyegre.

A BVSC-Zugló kiváló kötöttfogású sztárja már-már elfogadta sorsát, azaz lemondott az olimpiai lehetőségről, de most eltöprengett egy kicsit a kazahsztáni vébén kiharcolt bronzérem birtokában, ám haladjunk sorjában.

Igazán nem akarlak bosszantani, de mi jut eszedbe erről a névről: Mancigov?

  • Az jut eszembe az orosz fiúról, hogy már néhányszor birkóztam ellene, és azt éreztem, hogy talán nem fél tőlem, de mégis én vagyok a mumusa, és persze Nur-Szultánban újra összeakadtunk a szőnyegen – mondta némi rezignáltsággal Maci. – Négyszer már legyőztem, de a vébé elődöntőjében ez nem jött össze, pedig egy jó hónappal ezelőtt a Német Nagydíjon sikerült megvernem őt egy szoros meccsen. Érdekes, hogy Németországban nem éreztem magam jó formában, a világbajnokságon viszont igen, de ez az elődöntőre nem vonatkozott.

Mindenesetre bronzérmet hoztál el, ami megsüvegelendő teljesítmény, főleg annak tükrében, hogy sorozatban negyedszer álltál a világbajnoki dobogóra!

  • Igen, világbajnokságon zsinórban tényleg ez volt a negyedik, ha az Európa-bajnokságokat is beleszámoljuk, akkor egyhuzamban ez a hetedik világversenyes érmem, összesen pedig a nyolcadiknál tartok. Huszonnyolc évesen szereztem az elsőt, és álmaimban sem gondoltam volna, hogy így alakul a pályafutásom.

Mihez lehet kezdeni ezekkel az érmekkel itthon, Magyarországon, ahol az olimpiai jó szereplést, érmeket nagyságrendekkel több erkölcsi és anyagi megbecsülés övezi, mint egy világbajnoki remeklést, miközben sikert sikerre halmozol egy nem olimpiai súlycsoportban?

  • Szomorú, hogy nálunk az olimpia ennyivel többet számít, de teljesen érthető módon minden sportoló álma az olimpián való részvétel, és mit tagadjam, én sem vagyok ezzel másképp. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy ugye, jövőre Budapesten olimpiai kvalifikációs versenyt rendezünk, és miért ne lehetne megpróbálni a 67 kilót? Persze ez nem hasraütésszerűen működik, mert nyilván az orvos, a dietetikus, az edző segítsége nélkül nem sikerülhet a dolog. Feltettem magamnak a kérdést, hogyan tovább. Már eltelt jó pár nap a világbajnokság óta, és nagyon gyorsan döntenem kell.

No de van-e egyáltalán veszíteni valód?  A 72 kilósok között évek óta ott vagy a legjobbak között, miért ne próbálnád meg a 67 kilót is?

  • Egyetértek, tényleg nincsen vesztenivalóm, mindenféle színű érmem van már, az olimpiai dobogó még hiányzik… Mégis nehéz kérdés. Bevezették a reggeli méréseket, az én birkózásom jórészt az erőre, állóképességre épül, és azt kellene megoldani, hogy a legkisebb teljesítmény-csökkenés nélkül tudjam hozni a 67 kilót, mert kizárólag így lehetne esélyem. Amikor 2008-ban bekerültem a felnőtt válogatottba, Lőrincz Tominak 66 kilóban már volt olimpiai kvótája, én pedig megpróbáltam a 60 kilót. Akkoriban jött rám a súly szépen, az év elején még 67 kiló voltam, aztán felszaladt 71-re, és onnan kellett „leszenvednem” magamat 60 kilóra.  Az akkor nagyon rossz döntésnek bizonyult, de a 67 kiló nincs annyira távol a jelenlegi 72-től, mint anno a 60 kiló, már csak azért sem, mert soha nem nyomok többet 76-nál. Itt lépne a képbe a dietetikus, akinek a segítségével a 72-73-at tudnám állandósítani, ehhez pedig viszonylag közel van a 67 kilogrammos olimpiai súlycsoport.  

Otthon ezeket a kérdéseket megbeszéled a feleségeddel, például, hogy ennek megfelelően étkezzetek, ezt az életmódot „vigyétek”?

  • Nagyon büszke vagyok rá, hogy kitart mellettem, mindenben támogat, szinte az összes versenyemre elkísér, szurkol nekem. Mindig azt mondom neki, hogy ez lesz az utolsó versenyem, erre még felkészülök, aztán befejezem, otthon maradok. És ez így megy már két éve… de tudja, hogy milyen sok munkát ölök bele a birkózásba, biztat, hogy hozzam ki magamból, ami még bennem van. A lendületem talán kitart még a jövő évben…

Tehát Korpási Bálint – egy vadonatúj világbajnoki bronzérem birtokában – gondolkodóba esett. Nem döntött még, de szemmel láthatóan nagyon foglalkoztatja az olimpiai részvétel lehetősége.  Meggyőződésem, hogy lépni fog. Lefelé. Átlépi a 72-es csapdáját. Képes rá!