Ritter: "Pedig számítottunk a csípődobásra…"

2019. 11. 08., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Az a fránya csípődobás! Nagy Bernadett világbajnoki bronzálmait szaggatta széjjel a tajvani lány, pedig Berni tudván-tudta, hogy az ázsiai ezzel fog operálni. Operált is. Női 23 éven aluli válogatott csapatunk tagjai ezúttal alulmaradtak a világ akcióival szemben.

Sok mindenre számíthattunk, de mindig más az előzetes tervezés, mint a hadszíntér, bocsánat, a szőnyeg. Ritter Árpád, a női szakág szövetségi kapitány is szemmel láthatóan nehezen barátkozott azzal a barátságtalan ténnyel, hogy a lányok érem nélkül zárták az U23-as budapesti világbajnokságot. Bár egyik nagy reménységünk, Szél Anna nem indulhatott el a versenyen, de például a legtapasztaltabb fiatalok közé tartozó Galambos Ramóna igen. A végéről kezdtük, a 76 kilósok bronzmérkőzésétől, amelyet Nagy Bernadett elveszített:

• Kívülről mindig jobban látja az ember, hogy mi történik a mérkőzésen. Hiába kiabáltuk edzőtársaimmal, Dilettával, Martin Gáborral, hogy ne maradjon Berni a tajvani közvetlen közelében, mert mindannyian tudtuk, hogy az ellenfél nagyon jól csípőzik – idézte fel a magyar végjátékot a kapitány. – Berni nem jött, nem távolodott el tőle, nyilván biztonságban érezte magát, de elég volt egy kihagyás. Eldobták…

Az idei junior Európa-bajnok Bernadettnek nyilván nem kell a kardjába dőlnie az ötödik hely miatt, már csak azért sem, mert alig 19 évesen az ember előtt ott az élet…

• Ő egy nagyon szorgalmas, tehetséges versenyző, persze sokat kell még dolgoznia, és gyorsan hozzáteszem, hogy még jövőre is junior korban lesz, tehát ebben az U23-as korosztályban hosszú ideig ott a helye az élcsoportban. Úgy érzem, hogy most a vébén kicsit felőrlődött.

Az aktuális kérdés arra vonatkozik – legyen az kötöttfogás vagy szabadfogás -, hogy mihez kezdjünk ezzel az „éremtelenséggel”? Egyetlen ötödik helyet tud felmutatni a női csapat.

• Két éremmeccset terveztem magunkkal kapcsolatban, szerettem volna, ha egy érmet szerzünk, és egy helyezést is elérünk. Ha már a tervezést említem, tíz versenyző indulásával számoltam, de csak heten léptek szőnyegre, a sérülések keresztülhúztak minden számítást. Az éremesélyes Szél Anna az utolsó pillanatban esett ki a csapatból, rajta kívül Berninek és Ramónának volt reális esélye arra, hogy a dobogós helyezésért birkózzon. Galambos Ramónát nagyon sajnálom, utolsó éves U23-as versenyzőként megnyerte az Európa-bajnokságot, kitűnő állapotban volt, de az orosz ellenfelének a stílusa nem fekszik neki – ezt tudtuk -, ám ennek ellenére bíztam benne, hogy megveri. Sajnos, az orosz lány a mérkőzés elején csinált egy négy pontos akciót, amivel gyakorlatilag el is döntötte a küzdelmet, de ez még hagyján, csak hát aztán az ukrán tussal megverte az oroszt, így Rami mindössze egy meccsen tudott birkózni. Ettől függetlenül első éves felnőttként szép reményekkel kecsegtet bennünket.

Mi a helyzet a többiekkel?

• Ramónán kívül gyakorlatilag junior korú versenyzőkkel álltunk ki  a világbajnokságon, és jóllehet a junior Európa-bajnokságon több érmet szereztünk, de az ott nyújtott kiváló teljesítmény itt, az U23-as vébén kevésnek bizonyult, hiszen az ellenfeleink zöme több évvel idősebb volt a Ludovika Arénában a mieinknél. Még látszik ez három-négy év különbség, de a lányok hozzáállásával, szorgalmával nincsen semmi baj, egyelőre a saját korosztályukban kell gyűjteniük az érmeket, és eközben szépen, lépésről-lépésre haladunk a felnőtt korosztály felé…