Cikk keresés:    

A Vasember hajlíthatatlan és hajthatatlan – Lőrincz Viktor 2021-et is megcélozza!

2020. 03. 25., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Ami már biztos: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyet ért a japán kormány döntésével, vagyis azzal, hogy a jövő évre halasszák el a tokiói olimpiát a koronavírus-járvány miatt. Persze, egy olimpiára készülő sportoló fejében most, kedd kora délután óta sok gondolat kavaroghat. Nincsen ez másképp Lőrincz Viktor esetében sem. A 87 kiló kötöttfogású Európa-bajnoka, világbajnoki ezüstérmese 2020-ra készült, azonban – gyakorlatilag pár órával a döntés után – már képes emelt fejjel előre nézni, és képes másoknak is erőt adni, példát mutatni.

Az új helyzet ellenére az edzések folytatódnak, a Bp. Honvéd kiválósága, Lőrincz Viktor nem ismer lehetetlent, és nemcsak magában, de a bátyjának, Tamásnak, no meg a többieknek is próbál segíteni.

Ha kicsit kesernyésen lehetne fogalmazni, ez a halasztás közép rossz fejlemény, hiszen ebben az évben nem lesz olimpia, de nem kell két évet várnunk a tokiói játékokra, „csak” egyet. Egyetértesz?

  • Igen, nevezhetjük közép rossznak, szerintem a halasztás szükségszerű volt, és valóban, legalább nem 2022 az új időpont – kommentálta röviden Viktor a keddi döntést.

Kettős teherrel kell megküzdened – a társaiddal együtt -, az egyik a járvány, amelynek közepette folytatjátok az edzésmunkát, a másik pedig ebből következett: a sportolók egészségét szem előtt tartva elhalasztják az olimpiai játékokat. Hogyan viseled ezt a helyzetet?

  • Eleve nehéz helyzetbe kerültünk a felkészülést illetően, hiszen felmerült a kérdés, hogyan oldjuk meg az edzőtáborozást. A mi sportágunkban az erősségünk a központi felkészülésben rejlik, tehát mi, a válogatott keret tagjai, több klubból érkezünk, és egy központi helyen, Tatán, Mátraházán vagy Budapesten együtt készülünk. Az elmúlt két hétben ezt nem tudtuk megoldani, de természetesen nem álltunk le, a munka folytatásáról egyeztettünk a szövetségi kapitánnyal, Sike Andrással, és az edzőkkel, és ezt egyénileg otthon mindenki el is végezte a feladatokat a legjobb tudása szerint. Ehhez kapcsolódott még a bizonytalanság, mert igazából nem tudtuk, hogy mikor lesz az olimpia, idén vagy jövőre, és ugye még 2022 is felmerült, aztán eljött március 23-a, és kiderült, hogy 2021-re kell felkészülnünk. Egyszerre nehéz és szerencsés is a helyzetünk Tomival, a halasztás adja a nehézséget, de hál’ istennek mindketten már megszereztük a kvótát Magyarország számára. Most át kell programoznunk magunkat, mert nem négy-öt hónap múlva kellene a topon lenni, hanem jövőre. Innentől kezdve azon vagyok, hogy ezt a szituációt a saját javamra  fordítsam, tesszük a dolgunkat, és úgy állok neki, hogy igen, jövőre lesz az olimpia.

Nyilván a társaid sem veszik könnyedén tudomásul a kényszerű fejleményeket. Számítasz-e arra, hogy a te elszántságodból, energiádból a többiek is erőt tudnak meríteni?

  • Jóllehet egyéni sportág a miénk, mégis nagyon sokat készülünk együtt. Egy csapat vagyunk. Mindenkinek vannak mélypontjai, hullámvölgyei, de segítjük egymást, és ha ebben a helyzetben éppen én leszek az, aki erőt tud adni, akkor igenis vállalom. Remélem, hogy tudom húzni magammal a csapatot. Tomival továbbra is együtt akarok készülni, megbeszéltük már, hogy mit kell tennünk az idén és jövőre, megvannak az új célok, megyünk előre és bár mindketten elmúltunk húsz évesek – én már a harmincadikat taposom -, de képesek vagyunk felkészülni. Tomi néhány hónappal ezelőtt, tavaly nyert világbajnokságot, és ki gondolta volna, hogy majdnem 33 évesen feljut a csúcsra? Miért ne tudná ezt megtenni 34 évesen, az olimpián? Említhetem Bácsi Peti példáját, aki Rióban 33 évesen éremért birkózott, és egy kis szerencsével az aranyért küzdhetett volna, 35 évesen pedig világbajnok lett Budapesten! Igazából nem az életkoron múlik, hanem azon, hogy milyen a hozzáállásod, az akaraterőd, az edzésmunkád. Tudom, a test elhasználódik, de mégis egyre erősebbek tudunk lenni.

Nagyon jó volt érezni Viktorban az elszántságot, a tüzet, a hitet. A vasakaratot. Neki, és a teljes válogatottnak, minden szakág versenyzőnek tiszta szívből szurkolunk, de túllépve a válogatott keretein, a többi birkózónak – kicsinek és nagynak – is hasonló keménységet, hajlíthatatlanságot, türelmet és kitartást kívánunk.