Következő Esemény
Diák és serdülő kötöttfogású területi csapatbajnokság
Tatabánya, Szent Borbála u. 19. - 2019-05-23 10:30

Junior Európa-bajnokság
Már csak 13 nap!  
  

A Macska bármikor ugrásra kész – Klinga László Életmű-díjas

 Fotó: Internet  Írta: Deák Horváth Péter  Feltöltötte: Tollár Dániel 
 2016-01-06
 nyomtatás  ajánlás
Boszorkányos ügyességű szabadfogású birkózó volt. Klinga László méltán kaphatta meg a Macska becenevet, hiszen nem volt olyan „guzmis” helyzet a szőnyegen, amelyből ne jött ki volna jól. Sportolói pályafutása során előbb mindkét fogásnemben próbálkozott, aztán az FTC élversenyzőjeként a müncheni olimpián 1972-ben bronzérmes lett, Montreálban is elindult négy évvel később, de büszkélkedhet még - többek között – két Európai-bajnoki ezüstéremmel és vb-helyezésekkel is. Az 57 kilogramm korábbi csillagának sportolói, majd edzői munkásságát tavaly decemberben a Magyar Birkózó Szövetség Életmű-díjjal ismerte el.

Örülök ennek az elismerésnek, mert ez azt jelzi, hogy talán sikerült valamit letenni az asztalra, mondja Klinga László, aki 68 évesen is hihetetlenül friss, energikus, a tekintete élénk, fürkésző, valahogy az az ember benyomása, hogy akár a hegyeket is el tudná még mozdítani, ha úgy adódna.  A szakembert a birkózás világában mindig is szókimondó embernek ismerték.

Ami a szívén…

  • Tényleg megjártam a hadak útját, és vergődtem is sokat amiatt, hogy nem rejtettem véka alá a véleményemet – kezdte Klinga László a beszélgetést. – Mindez sajnos visszaütött, eltöltöttem több évet nívós kluboknál, ahol olyan kiemelkedő eredményeket értem el szabadfogásban, amelyek azóta sincsenek, de mindig tovább kellett mennem valamiért.

Egy olimpiai bronzérem nem elég jó ajánlólevél az edzői munkához?

  • Hadd tegyem hozzá, hogy volt még két Eb-ezüstöm is, világbajnoki helyezéseim, de itt nem erről szólt a dolog. Valamit talán jobban tudtam másoknál, és ez nem tetszett, mint ahogyan az sem, hogy véleményt nyilvánítottam a szakmáról, a szakemberekről. Amikor a szabadfogású válogatott szakvezetője voltam öt éven át, 1978-tól 1982-ig, akkor 14 érmet szereztünk világversenyeken, Kovács Pista világbajnok lett, vébé bronzérmet is szerzett, Balla József világbajnoki ezüstérmet nyert, Bíró Laci Európa-bajnok lett, és hadd ne soroljam tovább. Időnként, már-már olyan eredményesek voltunk, mint a kötöttfogás – a várnai Európa-bajnokságon egy arany, négy ezüst a mérleg -, és ez volt a baj. No meg az, hogy „különcködtem”, mást csináltam, mint amit leírtak, vagy amit Hegedüs Csaba szeretett volna.

Gondolom, folyvást forrt a levegő Ön körül.

  • Igen, állandóan konfliktus helyzetbe kerültem. Sok mindenbe beleláttam, ami nem tetszett.

 

„Mintha isteneket láttam volna…”

Visszatérünk még az edzői vonalhoz, de talán érdemes feleleveníteni Klinga László versenyzői pályafutásának főbb állomásait is. A Bp. Honvédnél kezdett, ahol Varga János olimpiai bajnok volt már akkor, Gurics György világbajnok, Hollósi Géza vébé ezüstérmes.

  • Csak néztem, amikor odakerültem – mondta mosolyogva László. – Mintha isteneket láttam volna. Nagyon fiatalon, 16 évesen már bekerültem a felnőttek közé, Varga Jancsi, Gurics csapatába, és olyan dolgokat tanultam ezektől az emberektől, amelyek többet érnek talán a szakmánál is: a tisztességet, a becsületet, meg aztán a köszönést, és ezek ritkaságszámba mennek.

A köszönést?

  • Pontosan, tehát a szakmán kívül az emberséget is megtanultuk. Nekem Varga Jancsi volt a minden, hét évvel idősebb nálam, és minden edzés után úgy mentem haza, hogy szinte sírtam, annyiszor odavágott. Arra vágytam, hogy én is tudjak rajta fogást csinálni, aztán egyszer csak sikerült, na mondtam akkor, talán én is leszek valaki. Ez nagyon feltüzelt. Kárpáti Károly, a berlini olimpia bajnoka volt a szakosztály vezető, és arra biztatott, hogy válasszam a szabadfogást, mert 57 kilóban, kötöttfogásban Jancsi olimpiát nyert már, világbajnok volt, ezüstérmes, és én 1968-ban váltottam, így lettem akkor a szabadfogású válogatott tagja.

Jöttek az eredmények szabadfogában, az 1972-es olimpiára az Európa-bajnoki negyedik hellyel váltotta meg a repülőjegyet Klinga László, de még akkor sem számított tapasztalt versenyzőnek.

  • Kevesen tudják, hogy a bronzérem megszerzéséig hét (!) meccset kellett vívnom, és hat győzelem után csak a legjobb három között kaptam ki az amerikai Richard Sanders-től, de törököt és iránit is megvertem előtte. Polyák Imre ennyit mondott: a Macskának kinőttek a karmai. Ez volt a becenevem. Macska.

 

A legendás Klinga-Balla kapcsolat

Edző és tanítvány? Vagy inkább:

  • Több volt ez, persze, baráti kapcsolatban voltam ezzel a nagy „mackóval”. Amikor Szőregről a Fradihoz került, mutogattam neki a fogásokat, ő meg azt hajtogatta, hogy sose fogja ezeket megcsinálni, egyszerűen képtelen. Józsi duci kisgyerek volt, és mi a Gál Henivel (Henrikkel) „ütöttük”, biztattuk. Józsi nem szeretett kötélre mászni, mondtam erre neki: ide figyelj, ha én leszek az edződ, úgy felmászol majd a kötélre, mint a mókus. Ő még nem tudta, hogy én lettem a szabadfogású válogatott edzője. Egy sorban álltunk, erre Gurics azt mondta, hogy új szakvezetője lesz a csapatnak, Klinga. Nahát egyből mutattam Józsinak a kötelet. A végén aztán Jóska úgy mászott, hogy vitte föl a medicinlabdát a lába között, mindent megcsinált, nálam lett olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok, fantasztikusan jó kapcsolatban voltunk. Versenyző korunkban utazás közben, a repülőn mindig ő ette meg az én kajámat, mert én mindig  a fogyással kínlódtam.

 

A svéd vonal

Sok külföldi járt Klinga Lászlóhoz a klubedzéseire, mert amikor Magyarország világversenyt rendezett, mentek hozzá új-zélandiak, svédek, hol a Fradiba, hol a BVSC-be, mi több, már Svédországba is meghívták.  A BVSC-nél nem volt maradása, a konfliktushelyzetet tulajdonképpen végignézték a svédek, akik rögtön munkalehetőséget ajánlottak Klingának.

  • Vonatra ültünk a feleségemmel, a két gyerekkel – idézte fel az eseményeket az olimpiai érmes. -  Előtte kiborulva mentem haza. és akkor mondta a gyermekorvos felségem, hogy meg kell próbálni,  bebizonyítani ott is, hogy mit érek.

Nem volt Önben félsz?

  • Nem sokat töprengtem, svéd nyelvtudás nélkül vágtam bele – egy kicsit beszéltem németül, egy kicsit angolul -, a feleségem otthagyta a körzeti orvosi munkát. Öt évet töltöttem ott a birkózóknál, ezalatt világbajnokot neveltem, de kötöttfogásban! Bajnokcsapat lettünk, szerették volna a svédek, ha kinn maradok, mert négy év után már állampolgárságot lehet kérni, de a nejem sosem bírta a sötétet, az esőt, a sok havat, és egyszer csak összecsomagolt hat év után. Azt mondta: apukám, csomagoljunk, én kijöttem temiattad, most menjünk haza énmiattam. Valóban igaz az a mondás, hogy az öreg fát nem lehet átültetni, 43 éves koromban mentem ki, hat és fél év múltán jöttünk haza. Mást is csináltam ott – és ezt nem sokan tudják idehaza –, a Djurgarden hokicsapatának menedzsere megkért, hogy tartsak nekik is edzést, azt hittem gyerekekről van szó. Erre jönnek a felnőttek, három friss világbajnokkal,  mondom, edzést, nekik? Hát, nekik. Egy évig én voltam az erőnléti edzőjük.

Klinga László hazajött, a Ferencvárosnál folytatta, de ott anyagiak híján a szabadfogást leépítették, ezután öt év következett Kőbányán, ahol gyerekekkel foglalkozott, és ebből nőtt ki később a Kőbánya SC.

  • Nagyon szép évek voltak ezek a gyerekekkel – tette hozzá a sokat látott szakember. – Életem tán legemlékezetesebb élményeit adták nekem a kisgyerekek, ilyen kicsikkel még nem foglalkoztam, és amikor eljöttem, átölelték a lábamat, én meg elsírtam magam, egy hat-hétéves kisfiú azt mondta nekem: Laci bácsi, életem legszebb éveit köszönhetem neked. Ilyen szívhez szólót - a családomon kívül - soha senki mástól nem kaptam még. Ezzel befejeztem a birkózást.

Klinga László 68 éves, de egy tízest simán letagadhatna, elmondása szerint keményen edz, de azért a három unokája is frissen tartja őt. Mindhárman sportolnak, ám a birkózás kimarad a sorból. Persze, ha a Macskától esetleg tanácsot kérnének kluboknál, a válogatottnál, biztosan nem  mondana nemet…

Hírek  »



Támogatóink