Következő Esemény
Junior női minősítési verseny
Budapest, Tatai út 85. - 2019-04-27 10:30

Junior Európa-bajnokság
Már csak 45 nap!  
  

Aranypillanatok, Réczi László

 Fotó: google.hu  Írta: Deák Horváth Péter  Feltöltötte: Tollár Dániel 
 2015-04-22
 nyomtatás  ajánlás
Dr. Réczi László ügyvéd úr Kiskunfélegyháza egyik legismertebb embere. Nem véletlenül, hiszen félegyházi születésű, és ami a legfontosabb, a birkózó szőnyegen 1977-ben kiharcolta a világbajnoki címet. A „jobb későn, mint soha” jegyében 36(!) évvel a nagy diadala után a város díszpolgárának választotta. Réczi, a lokálpatrióta – a mai napig a szülővárosában él és dolgozik – pályafutása során előbb bronzkorszakot nyitott: három világbajnokság (Teherán, Katowice, Minszk), és egy Európa-bajnokság (Bursa) mellett az 1976-os montreali olimpián is a dobogó alsó fokára állhatott fel, de egy esztendővel a nyári játékok után Göteborgban csattant az ostor! A kötöttfogásúak 62 kilogrammos súlycsoportjában Réczi László végre átlépett az aranykapun! Akkor győzte le a lengyel Kazimierz Lipient, amikor a legnagyobb szükség volt rá, és világbajnokként tért haza Svédországból. Nagyon megérdemelte.

Bronzból kovácsolt vértben – aranyos vágyakkal
„Nagyon sűrűn bevillan ez a Lipien elleni meccs a legváratlanabb pillanatokban. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy általában rossz sorsolást kaptam a világversenyeken, mert például a ’73-as helsinki Európa-bajnokságon hiába győztem le a későbbi bajnok szovjet Davidjant, kikaptam Lipientől, és ezért nem tudtam feljebb kapaszkodni.  Az 1-4. helyért birkóztam, nem pedig az 1-2. hely volt a tét, ez pedig nem mindegy. Bekerülhettem tehát egy négyes döntőbe is, mert akkoriban más szabályok szerint bonyolították le a versenyeket, mint mostanában. Eljött 1976, a montreali olimpia, ami nem hozott aranypillanatokat, bár a hét meccsemből hatot megnyertem. Négyen kerültünk a döntőbe: egy japán fiú, Davidjan és Lipien.  No hát, mindannyian legyőztük a japánt, de én csak pontozással vertem meg – ez, mint később kiderült, kevésnek bizonyult -, és ezután jött a körbeverés. Győztem a szovjet ellen, ismét vereséget szenvedtem Lipientől, ezzel pedig szépen visszacsúsztam a harmadik helyre. Nem nevezném felhőtlen boldogságnak, amit akkor éreztem, de nagyon vártam a visszavágási lehetőséget.”

Diadalmenet Skandináviában
1977-et írtunk, jött a göteborgi világbajnokság az olimpia utáni évben. Végre olyan helyzet alakult ki, hogy az aranyéremért ki-ki mérkőzésen birkózhattam, tehát nem négyes vagy hármas döntőben kellett küzdeni a legfényesebb éremért. Ez hihetetlenül feldobott, megsokszorozta az erőmet, hiszen ha nyerek, világbajnok vagyok, ha vesztek, akkor is előrelépek, mert ugye, addig csak bronzérmeim voltak. A teljes képhez hozzátartozik, hogy amikor Göteborgba utaztunk Budapestről, a koppenhágai repülőtéren elveszett a csomagom, benne egy teljes szőlőcukor-ampulla készlet, ami nagyon fontos volt nekem a regenerációhoz, mert világéletemben sokat fogyasztottam: 72 kilóról indultam, és tíz kilót kellett leadnom. Végül úgy alakult, hogy az első mérkőzésem előtti napon megérkezett a csomagom, a szőlőcukor készlettel, amit persze felbontottak, mert azt hitték, kábítószer, de az a lényeg, hogy az utolsó pillanatban megkaptam. No hát, ez a két dolog – a „direkt” aranymeccs és a megkerült csomag – annyi erőt adott, hogy a lengyel Lipien  sem tudott megállítani. Akkor győztem le életemben másodszor, miután korábban legalább fél tucatszor kikaptam tőle.  Nagyon boldog voltam, hogy végre sikerült!”

Hírek  »



Támogatóink