Következő Esemény
EYOF - 2. nap
Azerbajdzsán, Baku - 2019-07-22 10:30

Kadet-világbajnokság
Már csak 8 nap!  
  

Takácsék kibányászták az aranyat – apa és fiú együtt a csúcson!

 Fotó: MG  Írta: Deák Horváth Péter  Feltöltötte: Tollár Dániel 
 2019-07-06
 nyomtatás  ajánlás
Takács Ferenc korábban a felnőtt kötöttfogású válogatottnál edzősködött, manapság - a junior kötöttfogású Európa-bajnokságon is - ugyancsak Struhács György társa. Ferenc a csapat edzőjeként a fiát, Istvánt is segítette, és nem is akárhogyan. Lám, az atyai szív – szigorúan szakmai alapon!

A fiú - István
Takács István még egy bő héttel is élénk színekkel ecsetelte, hogy kutya kemény fáradtság lett rajta úrrá az első napon a 82 kilósok küzdelmében a pontevedrai junior Európa-bajnokságon:

Az első meccsemen a bolgár ellen nagyon elfáradtam a lengyel Szymonowicz ellen, és akkor azt hittem, hogy ez egy ilyen tipikus „elsőmeccses” fáradtság, aztán a másodikon is küzdöttem-küszködtem, csak az utolsó pillanatban tudtam fordítani az örménnyel szemben. Fontos mozzanat volt, mert amikor megcsináltam, éreztem, hogy ez már jelent valamit. A horvát szerencsére nem okozott sok gondot az elődöntőbe jutásért, ott viszont kellemetlen meglepetés ért…

A német nagyon rád rontott, 0-5 után kellemetlen lehetett a helyzet…

  • Igen, igen, onnan kellett fordítanom, de hát sikerült. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy baj lehet, aztán mondtam magamban, hogy nehogy már ne jussak be a döntőbe, ha ennyit küzdöttem érte. Nem vártam ilyen ellenállást a némettől. Sokkal egyszerűbbnek terveztem a meccset, valahogyan úgy, hogy leküldik őt, leküldenek engem, én megcsinálom az akciót, ő nem, de az élet mást tartogatott. Az egyetlen szépséghiba az volt, hogy mindkétszer engem küldtek le, ez pedig egy kicsit bezavart a képbe.

Gyötrő nap éjszakája következett, de a döntő napja egészen másként alakult?

  • Másképpen, bár alig akaródzott kikelni az ágyból. Hozzátartozik még, hogy jól jött ki a lépés az ukrán ellen. Korábban már birkóztam Andrijoviccsal, egy nagy meccsen 5-2-re megvertem, de Pontevedrában adódott egy szituáció, amit sikerült jól megoldanom: rögtön odaszorult a karja, meg is pörgettem egyszer, megemeltem, elmentem 6-0-ra, és akkor éreztem, hogy meglesz a döntő. Így is lett, hamar le tudtam zárni a mérkőzést. Ha visszagondolok az Európa-bajnokságra, szinte semmi nem úgy történt, ahogyan elterveztem, például a döntőről is azt hittem, hogy nyögvenyelős lesz, de hál’istennek ott minden sima volt.

Sose tévedj nagyobbat… Az edződ sem lehet veled elégedetlen, és most nem Struhács Györgyre, hanem édesapádra, Takács Ferencre gondolok. Az apa-fiú vagy az edző-tanítvány kapcsolat kerekedik felül ilyenkor?

  • Jól kezeljük mi ezt, és ilyenkor az edző-tanítvány viszony erősebb.

Lehettél volna focista is, ha nem a szőnyeget választod?

  • Így van, tényleg inkább a foci felé kacsintgattam, mert könnyebbnek gondoltam, szerettem is csinálni, de szerintem a gyerekek többsége futballista akar lenni.

Aztán édesapád „átsegített” a másik oldalra?

  • Persze, de nem bánom, mert 12-13 éves koromra nagyon megszerettem a birkózást. Igazából az volt az első olyan komoly jel vagy eredmény, ami azt mutatta, hogy érdemes volt ezt a sportágat választani, amikor három éve második lettem a kadet világbajnokságon.

Egyszóval most Spanyolországban a dobogóra vártad magad?

  • Titkon azt reméltem, hogy megnyerem az Európa-bajnokságot, ez megtörtént, nagyon-nagyon megharcoltam érte.

Az apa – Ferenc
Takács Ferenc igazán büszke lehet a fiára, aki élete legnagyobb sikerét érte el a kontinensbajnokságon. Szülői-edzői-pedagógusi elégtételt érezhet, és teljes joggal, természetesen még mindig boldogan mesél a „gyerek” huszárvágásáról.

A versenyen mennyire tudtad a lelkedben szétválasztani a fiáért szorító apát és a válogatott edzőt?

  • Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes mértékben képes voltam rá, de van-e, aki képes rá, főleg egy Európa-bajnokságon? Azt hiszem, az átlagosnál háromszor jobban izgultam érte, nagyon kívántam a sikerét. Az a helyzet, hogy az első napon nyögvenyelősen birkózott, de másnap – a döntő napján – már egy teljesen más fiút láttam a szőnyegen. Amikor kiharcolta a döntőbe jutást, befejezte a napot, azt mondta nekem, hogy nem sikerült jól birkóznia, ezzel együtt remekül összekapta magát a döntőre. A győzelme értékét az is növeli, hogy 18 és fél évesen végzett az első helyen, tehát bőven van még lehetősége a jó szereplésre ebben a korosztályban.

Pisti a családi hagyományokat követve szinte automatikusan lett birkózó?

  • Nem, nem, ő is, mint oly sok fiú, focista akart lenni, hát jó, gondoltam, abból ragyogóan meg lehet élni, míg nem elérkezett egy toborzó az MTK-nál, és az egyik edző jóakaratúan azt mondta, hogy a gyerek nem fér be a kiválasztott fiatalok közé, ne erőltessük a dolgot. Így aztán nekiállt birkózni, egy idő után kezdte megnyeregetni a korosztályos bajnokságokat, és végül eljutott a dobogó legmagasabb fokáig a junior Európa-bajnokságon Spanyolországban. 

Edzőként sokat foglalkozol vele?

  • Inkább úgy mondom, hogy foglalkozunk, hiszen például Fodor Zoli és Struhács Görgy is okítja őt, arról nem is beszélve, hogy közösen edzhet olyan felnőtt nagyágyúkkal, mint Lőrincz Tamás, Lőrincz Viktor, Korpási Bálint vagy Kiss Balázs.

Ez az Eb-arany a fényes jelen, de milyen lehet a folytatás?

  • Tehetséges, jó szellemű birkózó, biztos vagyok benne, hogy szép pályafutás előtt áll. 

Hírek  »



Támogatóink