Következő Esemény
Veterán országos bajnokság
Miskolc Egyetemi Körcsarnok, Miskolc, Egyetem u. 5. - 2019-09-07 10:30

Junior-világbajnokság
Már csak 0 nap!  
  

Lévai Tamás az aranyért ment Spanyolországba!

 Fotó: MG  Írta: Deák Horváth Péter  Feltöltötte: Tollár Dániel 
 2019-06-05
 nyomtatás  ajánlás
Igazán szépen eredt el a kötöttfogású éremeső Pontevedrában, a junior Európa-bajnokságon. Az elsőt a 77 kilós Lévai Tamás szerezte meg, és ő nem aprózta el: aranyérmes lett!

Amikor nekivágtál a spanyol „kalandnak”, előtte megfordult-e a fejedben, hogy a te tiszteletedre szól majd a Himnusz?

  • Őszintén szólva, én ezért jöttem ide – kezdte a bajnok, aki a helyszínen már a többieknek szurkol. – Természetesen tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű, hiszen a jó felkészülés mellett fontos ilyenkor a napi forma, a szerencse is segített kicsit. Már az év elején – az U23-as Európa-bajnoki bronzérem után, amikor a bátyám, Zoli első helyezett lett – eldöntöttem, hogy junior Európa-bajnok szeretnék lenni. Furcsa volt, mert amikor itt Spanyolországban bekerültem a döntőbe, úgy éreztem, mintha még mindig nem lennék érmes. Nekem az Európa-bajnoki cím hozta meg azt, amire vágytam.

Nem akármilyen birkózó családban nőttél fel, hiszen édesapád kiváló edző, a bátyád sikert-sikerre halmoz. Mennyire inspiráltak téged?

  • Nagyon! A bátyám az első Európa-bajnoki címét utolsó évesen junior korosztályban szerezte, és úgy gondoltam, hogy én sem adhatom alább. Ha már a családban van egy Lévai, aki Európa-bajnok lett, legyen még egy. Biztos vagyok benne, hogy az öcsém is az lesz, egyelőre két kontinensbajnoknál tartunk. Édesapám kiutazott repülővel, és hatalmas segítséget adott nekem, támogatott, tanácsokat adott. Sokat jelentett…

Melyik volt a legnehezebb meccsed, illetve mikor érezted meg azt a pillanatot, hogy most aztán nincsen aki megállíthat?

  • Az első mérkőzésem a francia fiú ellen kicsit kapkodósra sikerült, olyan nagy iramot diktáltunk, amire nem számítottam, és el is fáradtam. Mondtam is magamban, hogy hú te jó ég, hogyan fogom ezt a napot végigbirkózni, ha már így nyitottam, és délelőtt lesz még két meccsem. Aztán apa nyugtatott meg, azt mondta: ide figyelj, kiadtál magadból minden rosszat, a fáradtságot, innentől kezdve már nem fogsz tudni elfáradni, verhetetlen leszel. És tényleg, a következő meccsemen, a szerb ellen éreztem, hogy gyors vagyok, nem tud meglepni, végig a kezemben éreztem az irányítást. Miután az ukránt is megvertem akkor már valóban meg voltam róla győződve, hogy nem kaphatok ki.

Az orosz ellen a döntőben könnyen boldogultál?

  • Rágós falat volt, erős, jó stílusú birkózó, magas gyerek, de nem tudott úgy megállni előttem, ahogyan szeretett volna. Nagy iramot mentem, a szívem segített kihozni mindent, mert már az első menet végén azt éreztem, hogy úristen, még három perc hátra van. Ahogy teltek-múltak a másodpercek, csak azt hajtogattam magamban, hogy most már aztán nem adhatod fel. Kiabáltak a társaim, az edzők, édesapám is hangosan biztatott - és végül megcsináltam.

Hírek  »



Támogatóink