Következő Esemény
EYOF - 2. nap
Azerbajdzsán, Baku - 2019-07-22 10:30

Kadet-világbajnokság
Már csak 8 nap!  
  

Előrejelzések – beszélgetés Komáromi Tibor szakmai alelnökkel

 Fotó: MG  Írta: Deák Horváth Péter  Feltöltötte: Tollár Dániel 
 2019-02-06
 nyomtatás  ajánlás
Tudjuk, hogy 2018 - többek között - azért volt fontos esztendő a magyar birkózósport életében, mert Budapest rendezhette meg a felnőtt világbajnokságot. A sikeres esemény pozitív hozadékát érdemes megbecsülni, és tovább gondolni a teendőket. Az idei év legjelentősebb versenye az olimpiai kvalifikációs világbajnokság lesz, amelyre Asztanában, a kazah fővárosban kerül sor. Habár tavaly a kötöttfogás kiemelkedett, Komáromi Tibor változatlanul hangsúlyozza, hogy a magyar birkózásnak mindhárom szakágra szüksége van.

„Nem tartok attól, hogy a birkózás árnyékba kerülne…”
Tavaly a budapesti birkózó világbajnokságra itthon még a vártnál is többen figyeltek oda, hiszen más sportágakban nem rendeztünk vébét. Idén más a helyzet, most a reflektorfény kicsit elfordul rólunk, de ez akár még jót is tehet. Hogyan vélekedik erről?

  • Nem tartok attól, hogy a birkózás árnyékba kerülne, mert köztudott, hogy részt veszünk az asztanai világbajnokságon, amelyen ki lehet harcolni az olimpiai részvételi jogot. Azért kellene minél több kvótát megszerezni, mert így a Tokióra való felkészülés folyamatos lenne, ellenkező esetben két további kvalifikációs verseny következne, oda pedig lehetőleg csúcsformát kell időzíteni. Egy felnőtt versenyzőnél nem szerencsés, ha évenként négy-öt alkalommal hozzuk őt formába. A megítélés szempontjából a birkózás a budapesti vébé kapcsán a sportágunk magasabb polcra került.

A világbajnokság a szabadfogás gyengélkedése, a nők nem kirobbanó teljesítménye után slusszpoénnal zárult, hiszen a kötöttfogás érmeket (egy aranyat, két ezüstöt), helyezéseket hozott. Ez marad meg leginkább az emlékezetben, ez a vébé egyik pozitív hozadéka, tehát kapaszkodót jelent?

  • Én is nagyon boldog voltam, amikor láttam a fogásnem kiváló szereplését, de túllépve ezen mindenkinek tudnia kell, hogy egy új év mindig valamiféle kezdetet jelent. Meg kell újulnunk, és túl az idei versenyeken a legfontosabb a 2020-as tokiói olimpián való részvételünk.

„Nem veszíthetünk el egyetlen szakágat sem, hiszen a jelen birkózásának három pillére van.”
Változatlanul a szabadfogás a neuralgikus pontja a magyar birkózásnak, és jóllehet a vébét követően a szövetségi kapitány Gulyás István lemondott, de nyilvánvalóan egy válogatott szakvezetője abból főz, amije van, vagyis azokkal próbál eredményt elérni, akik a hazai klubokban nevelkednek. Merre tart a szabadfogás?

  • Az az érzésem, hogy a hozzáállással akadtak gondok. Egy mérkőzést ugyanis el lehet veszíteni, de csak úgy, hogy kívülről a szurkoló azt lássa: a versenyző az utolsó leheletéig küzdött. Ha ez nem történik meg, akkor a csapattal gondok vannak, és a szövetség elnökségének ezeket a jeleket érzékelnie kell. Nyilván nem áll szándékomban, hogy bárkit megbántsak, de az olimpia előtti évben meg kellett találnunk a felelőst, hogy változtassunk. Lehet hiba a versenyzőben, az edzőben, a rendszerben, ezzel együtt lépnünk kellett. Nem veszíthetünk el egyetlen szakágat sem, hiszen a jelen birkózásának három pillére van, a kötöttfogás, a szabadfogás és a női birkózás, amelyek természetesen nincsenek egy szinten, de a mentalitás, az eredményért való megalkuvás nélküli küzdelem mindhármat egyformán kell, hogy jellemezze. A szabadfogásban Bánkuti Zsolt lett a szövetségi kapitány, akinek most az a fő feladata, hogy a fásultságból felrázza a szabadfogású versenyzőket, mert az asztanai kvalifikációs világbajnokságon szeretnénk ebben a fogásnemben is kvótát szerezni.

Tehát a Magyar Birkózó Szövetség nem hátrál ki a szabadfogás elől?

  • Nem, egyáltalán nem, már csak azért sem, mert ezzel teljes a magyar birkózás.

„Mondhatják, hogy miért nem cseréljük le az idősebb versenyzőket a fiatalabbakra. Egész egyszerűen azért, mert amíg az „öregek” legyőzik a fiatalokat, addig ez nem kérdés.”
A másik pólus a kötöttfogás, amely sikeresen szerepelt, de a válogatott egy része egy-két éven belül kicserélődik. Megvan-e már a terv, hogy kik lépnek majd a harmincon felüli klasszisaink helyére?

  • Nincsen sok birkózónk, tehát nem tudunk tömegből válogatni, ezért különös gondossággal kell válogatnunk. Amikor a junior korosztályban rendelkeztünk nagyjából háromszáz kötöttfogású versenyzővel, akkor egy „sima”, egymásra épülő és működő rendszer segítségével viszonylag könnyen átvezettük a legjobbakat a felnőtt, eredményes birkózók közé. Most, ahogyan mondtam, más a helyzet, így több edzőtáboron, több szakmai felkészítésen kell keresztül menniük, több versenyen kell részt venniük, azaz kiemelt figyelem szükséges. Remélhetőleg a végén olyan kiváló versenyzők kerülnek ki közülük, mint a nagy öregek, Kiss Balázs, Bácsi Péter vagy Lőrincz Tamás.

Éppen az említett trióval kapcsolatban merül fel a kérdés, hogy velük vajon lehet tervezni, vagyis ott lehetnek-e az olimpián?

  • Úgy néz ki, hogy a kötöttfogású válogatott velük állhat fel a 2020-as játékokon, de például Bácsi Péter nemcsak birkózni fog, hanem segít majd a szövetségi kapitánynak Sike Andrásnak a szakmai munkában. Biztos, hogy Kiss Balázs sérüléseinek gyógyításában  több orvosi segítség szükségeltetik, Lőrincz Tamás sem rejtette véka alá, hogy több időt töltene a családja körében, de azért szükség van rájuk, hiába van mögöttük egy remek utánpótlás korosztály. A 18-20 éves fiúknak nagyon nehéz beépülniük a felnőttek közé, hiszen még ott van egy U23-as korosztály is, amely rendre rajthoz áll felnőtt világversenyeken, tehát még nehezebbé válik az előrelépés.  Mondhatják, hogy miért nem cseréljük le az idősebb versenyzőket a fiatalabbakra. Egész egyszerűen azért, mert amíg az „öregek” legyőzik a fiatalokat, addig ez nem kérdés. Arról nem is beszélve, hogy ameddig nem fordul a kocka, addig az ifjú birkózó a nemzetközi porondon sem számíthat sikerélményre. Addig is próbáljuk alakítani, vegyíteni a csapatot, miközben remélem, hogy az említett idősebb versenyzők továbbra is a rendelkezésünkre állnak. Hadd utaljak egy korábbi nehéz helyzetre, amit jó lenne elkerülnünk, ugyanis a kilencvenes években az történt, hogy a magyar birkózó válogatottban az akkori „öregek” egyik pillanatról a másikra abbahagyták a birkózást, és a fiatalok nem tudtak úgymond, kin felkészülni, nem tudták elsajátítani azt a küzdőmodort, ami minta lehetett volna számukra. Ebből az következett, hogy ezek a fiatalok sokáig nem tudták megállni a helyüket a világversenyeken.

Öt kvóta meg a pezsgő
Mi a helyzet a nők frontján?  Miközben a világ  birkózó nagyhatalmai, és a feltörekvő országok is – Japán, Kína, Egyesült Államok, India, és még sorolhatnám -, nagy súlyt fektetnek a női szakágra, addig a mi ritkán szerzett érmeink, helyezéseink mit érnek?

  • Sokat! Gondoljuk csak el, egy tízmilliós ország a miénk, és ha fogásnemenként - a nőknél is - egy-egy érmet szerzünk, akkor boldogok vagyunk. A szomszédos országok még ennyit sem szoktak szerezni. Álmodozhatunk a japán női birkózás sikereiről, de az ő képzési rendszerük, az ő harcmodoruk, mentalitásuk nekünk nem biztos, hogy megfelel. A bennlakásos, lágerszerű, egész éves edzőtáborról beszélek, ahová rengeteg lányt „költöztetnek” be, de ez Közép-Európában  aligha valósítható meg.

Az idei év fő versenyei közé tartozik az asztanai világbajnokság, a bukaresti Európa-bajnokság és a minszki Európa-játékok is. Hallhattuk Például Sike Andrástól, a kötöttfogás szövetségi kapitányától, hogy néhány klasszisunk kihagyja az Európa-bajnokságot.

  • Nyilvánvalóan a fő cél a világbajnokságon való jó szereplés, de azért ezeken a versenyeken alkalmunk lesz kipróbálni sok feltörekvő birkózót is, tehát szó sincs arról, hogy az európai megméretéseken ne akarnánk a lehető legjobb eredményt elérni.

A szurkolók is számolnak, és azt hiszem, hogy ha a három fogásnemben összesen tíz birkózónk ott lehetne Tokióban, elégedetten fogadnák a fejleményt. Ön is?

  • Már most rábólintanék, ha így történne, de tudni kell, hogy a résztvevők létszámát szűkítették az olimpiai játékokon, de ha már valaki eljutott oda, akkor – akár egy jó sorsolással – két-három mérkőzés megnyerésével már az éremért birkózhatna. Végül azt tenném hozzá, hogy ha az asztanai kvalifikációs világbajnokságon öt magyar versenyző kiharcolná a kvótát, akkor pezsgőt bonthatna a magyar birkózó társadalom.

Hírek  »



Támogatóink